Az Ottomán Birodalom hódításairól, Mohács óta, mondhatni, első kézből nyilatkozhatunk, de nemcsak kis hazánk esett az oszmánok célkeresztjébe. A XVI. században gyakorlatilag a teljes adriai térséget és a Földközi-tenger környékének jelentős részét rettegésben tartotta a török hadigépezet. Az akkor spanyol fennhatóság alatt álló Málta szigetének ostromát St. Elmo erődjének megrohanása jelzi – a mintegy ötvenezer fős ottomán sereggel szemben mindössze alig több mint ezerötszáz várvédő állt. A hősök majd’ egy hónapig tartották fel az ellenséget, és bár St.Elmo erődje elesett, mindössze kilencen tudtak úszva elmenekülni. Ezzel mégis elég időt nyertek a spanyol erősítésnek, mely a délről, Itálián át Európa belsejébe benyomulni kívánó török megfékezésére érkezett.
St. Elmo’s Pay
- Kiadó: Hall or Nothing
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-2 fő
- Játékidő: átlagosan 30-40 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,5/5
- Ár: a kiadó honlapjáról 30 font, nagyjából 12 100 Forint
Az ostrom jelentőségét azóta már ugyan több történész is kétségbe vonta, de a hősi helytállásról regények, filmek emlékeznek meg – és immáron egy társasjáték is. A St. Elmo’s Pay a Tears to Many Mothers után a Hall or Nothing második történelmi kártyajátéka (nem mellesleg a kettő kombinálható egymással, lévén alapvetően egy szabályrendszerre építkeznek). Alkotásaikat leginkább a Magic the Gatheringhez tudnám hasonlítani, egyebek mellett azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt a gyűjtögetés kimarad a képből.
Történelmi kártyacsata
A szabályok gyorsan elsajátíthatók, a kezünkben levő hat lapot tetszés szerint játszhatjuk ki, feltéve, hogy rendelkezünk hozzájuk elég „erőforrással”. Ezt a kártyák eldobásával; vagy az ezt termelni képes, már asztalon levő kártyák aktiválásával tudjuk előállítani. A harcmezőre kerülő szereplők további három főbb tulajdonsággal (kétféle támadóerő, valamint életerő) és egy képességgel (mely lehet aktiválandó vagy passzív) bírnak. Először a célunk a küldetés-kártyákon szereplő feladatok teljesítése, majd ezt követően a három oszlop közepére helyezett harcmezőből kettő meghódítása. A küldetések és a harcmezők meghódítása lényegében ugyanúgy zajlik, a rajtuk levő számokat kell letornáznunk katonáink segítségével. A különbség csupán annyi, hogy a küldetéseknél indirekt versenyzünk az ellenfelünkkel, aztán a csataterekre érve egymással küzdünk; és nyilván annak lesz nagy előnye, aki előbb végez a „hátországban”.
Mindebben pedig két, egymástól teljesen eltérő seregpakli lesz a segítségünkre, katonákkal, felszereléssel és akciókkal. Ugyan a játék alapjai egyszerűek és könnyen elsajátíthatók, a benne rejlő lehetőségeket pedig onnantól tudjuk igazán kiaknázni, ha már ismerjük a rendelkezésünkre álló kártyákat és a köztük meghúzódó szinergiákat. Az első pár meccs így inkább csak ismerkedés lesz a paklinkkal, az igazi móka a sokadik lejátszott parti után kezdődhet.
A túlméretezett dobozba elférhetett volna egy, a kártyákhoz hasonlóan szépen kidolgozott csatatér, helyekkel a kártyáknak, így az indokolatlanul nagy doboz közepén árválkodó pakli, a szóló játékmódhoz mellékelt körszámláló rondel és az egyéb tokenek szinte elvesznek a hatalmas, kihasználatlan térben. A doboz első ránézésre óhatatlanul valami nagy, grandiózus játékot ígér, holott egy sík felületen kívül nagyon nem is kell hozzá más.
De nem mindenkinek
Egy végletekig áramvonalasított, mégis taktikai lehetőségekben és stratégiázásban bővelkedő játék a St. Elmo’s Pay, mely ugyan könnyen elsajátítható, az igazi élvezetet akkor nyújtja, ha a szembenálló felek ismerik paklijuk erősségeit és gyengeségeit. Ehhez pedig nem egy meccset le kell játszani, vagy akár rászánhatjuk az időt az egyjátékos módra is, ami persze nem helyettesítheti az emberi ellenfelet, de legalább apropót ad arra, hogy elővegyük a játékot egy-egy esős (vagy aktuálisabban karanténos) délutánra.
Az artworkök gyönyörűek, azoknak különösen nagy örömet okozhatnak, akik ismerik a résztvevő feleket és/vagy a történelmi háttérrel tisztában vannak. A hősök, katonák, helyszínek, idézetek mind-mind azt tanúsítják, hogy alapos utánajárással és a téma iránti rajongással készült a társasjáték. De talán éppen ez utóbbi az, ami le is szűkíti a potenciális célközönséget is (és ugyanez igaz a hastings-i csatát feldolgozó Tears to Many Mothersre is), hiszen azokat aligha fogja meg a St. Elmo’s Pay, akik nem hallottak még Málta ostromáról vagy annak történelmi jelentőségéről. Esetleg még szó lehet azokról, akik egész egyszerűen imádják a kártyákkal űzött csatákat, és valami újra vágynak, netán lecserélnék a varázslatos lényeket a kissé romantizált, de mégis véres valóságra.
