Idén már bemutattuk a Perseverance: Castaway Chronicles – Episode 1-t, ami egy rendkívül stílusosan és ügyesen, emellett kifejezetten látványosan összerakott, középnehéz játék, kockamanipulálással, erős történeti vonallal, munkáslehelyezéssel, harcokkal. A kérdés pedig az volt, mikor jutunk el a mindenben összetettebbnek és nehezebbnek ígérkező második epizódig, ami egyébként szintén a doboz része. Nos, most már, hogy ezen is sikerült túljutni, nyugodtan mondhatom, hogy az Episode 1 csak a bemelegítés, a felvezetés a tényleges kalandhoz, ami messze túlmutat azon, amire az előzmény alapján gondolnánk.
Perseverance: Castaway Chronicles – Episode 2
- Kiadó/partner: Mindclash Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 80-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 4,21/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 175 vagy 200 euró, nagyjából 71 900-82 100 forint
A sztori szerint a falakat sikerült megépíteni, kis közösségünk immáron kisvárosi körülmények között, civilizáltan él, miközben a dinoszauruszok vissza lettek szorítva a sziget belseje felé. Igen ám, de mivel máskülönben a helyzet változatlan, az embereket pedig muszáj ellátni, idővel meg kell indulni a felfedezetlen területek irányába, hogy a tömeg több élelemhez és helyhez, ivóvízhez jusson, avagy megint a vezetőkre van szükség, akik a civil és a militáns csoportokat beljebb juttathatják a sziget szíve felé. Már csak azért is, mert láthatóan más is járt már előttük ezen a vidéken, amit leginkább egy ősi épület, egy régi templom jelképez, ezzel újabb rejtélyt szülve. Nem mellesleg, a külső őrhelyek és táborok építésekor sikerül egy újfajta dinoszauruszt is felfedezni, amely korábbi társaihoz hasonlóan szintén nem barátságos típus. Csak hogy a dolgunk se legyen egyszerűbb.
Járatlan (?) utakon
A Perseverance előzményében ugye egy luxushajó, a Pearl of the Seas óceánjáró hatalmas, fura viharba keveredett, majd egy ismeretlen szigeten kötött ki, így jutottunk el a második epizód röviden felvázolt történetéig. Az alapok így lényegében egyeznek, a legfontosabb visszatérő szabályokról nem is fogok komolyabban említést tenni. Maga a felkészülés is hasonló, bár azért több elemében is eltéréseket tapasztalhatunk. Maga a központi játéktábla másik, értelemszerűen a sziget belsejére összpontosít, nagyobb is, illetve a felső felére egyéb lapkákat teszünk, amik letakarják az alap, normál hexákat. Egyébként pedig ezekre kerülnek a dínók, már nyitásnak is egy jó pár, hogy mindenki egyből tisztában legyen vele, nem lesz sétagalopp a helyi élővilággal folytatott harc. Emellett a játékosok extrán nagy saját táblákat kapnak, felsorakoznak az új dínók is, továbbá őrjáratok helyett itt kalandokat képvisel egy-egy kártyapakli, amit aztán meg lehet oldani, teljesítve a követeléseket. De ugyanúgy elkőkerülnek a saját és normál kockák, a játékosszín szerint csoportosított dobozok a minikkel és egyéb alkatrészekkel, illetve a pontozáshoz használt tábla a kis lapkákkal, valamint az előőrsök. Ha minden megvan, indulhat a felfedezés, a fejlesztés és a harc, aminek végén (összesen háromszor, mielőtt a játéknak vége; két főnél kétszer), mikor a kockakészlet elfogy, az Assembly során a követők számát növelik a játékosok.
Ám addig rendkívül sok tennivaló akad, már három fős játék esetén is. Két főnél pedig ismét van egy szellem játékos. A felosztás a következő, első körben mindenki, pont mint az első epizódnál, kivesz egy kockát a készletből, majd azt a megfelelő, számára szimpatikus helyre teszi a városon belül. Ha a kockahelyen van ábra, akkor azzal az oldallal felfelé kell letennie, amúgy meg bárhova bármi mehet, de sztorival (ez is erőforrás) manipulálhatjuk is a kezünkbe vett kockát. Más játékos kockájának használata pedig követő-vesztéssel jár. A kockahelyek a különböző sávokban vannak: élelem, katonaság, bővítés, építés, felfedezés – de utóbbi már a sziget külső területeihez tartozik. A helyszíneken látható, hogy milyen akciók hajthatók végre a kockával aktiválás során: általában valamilyen erőforrást/katonát kapunk, vagy éppen valami egyszerűbb/összetettebb megmozdulást hajthatunk végre, ami lehet a szimpla fejlesztéstől kezdve a különböző “kereskedelemig” (valamit beáldozunk valamiért) és kalandozásig bármi. Amennyiben az első akcióval végeztünk, végrehajthatunk egy másodlagos akciót is, ami lehet a saját vezérünk egy (vagy igény és további erőforrás beáldozása esetén kettő) plusz aktiválása, felfedezés, vagy akár besegítés is egy másik játékos harcába.
Harc pedig van bőven, elvégre a kinti területeken tisztogatjuk a dínóktól a környéket, ezzel szabaddá téve a hexákat, amiket aztán le is rohanhatnak, így több módon is megküzdhetünk az őslényekkel. Van, amikor egy-egy kártya mutatja, hogy kivel kell ténylegesen megküzdeni, amihez persze katona kell, sőt eleve nem árt, ha van akkora befolyásunk a környéken, hogy védettek legyünk a támadókkal szemben. Különben szokás szerint veszítünk ezt-azt, ahogy harcok és kalandozások esetén többek között emberi erőforrást. Itt ráadásul elhullott katonáink rögtön mennek vissza a készletbe, ahonnan újra be kell őket sorozni, bár hozzátenném, hogy a vezér két sebesülést például bármikor kivédhet, de erőforrással a többi katonát is menthetjük, amennyiben tudunk rá pontokat áldozni. Így mindenre oda kell figyelni, mindent ki kell használni, mindent érdemes építeni, akár saját karakterünket is. Hiszen nem véletlen az óriási játékostábla. A választott szereplőhöz rengeteg képesség kapcsolható, több szintre osztva, amik aztán megkönnyíthetik az életbenmaradást és a küzdelmet. Közben persze továbbra is gyűjtögetünk, felfedezünk, helyőrségeket építünk és a többi. De egy percig sem unatkozunk. Ha pedig elfogynak a kockák, jön az assembly, ahol pontokat, avagy követőket kapunk, a harmadik ilyen eset után aztán kezdődhet a végelszámolás.
Úristen! Very... Big! Very... Hard!
Nos, a méret nem minden, azt mondják, de azért az biztos, hogy a Perseverance: Castaway Chronicles – Episode 2 igen impozáns, akár az asztalképről beszélünk, akár a komponensekről. Előbbinél maradva, azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy bár nincs apró játékasztalom (156x86 a hasznos terület mérete), a társashoz készülve már három játékosnál sem férünk el kényelmesen, ami azt gondolom, hogy az átlag felhasználókat tekintve kimondottan luxus. Óriási a játéktábla, a szintén méretes játékostáblák és kiegészítők, felsorakozó komponensek pedig lényegében minden egyéb üres helyet megkövetelnek maguknak. Erre mindenki készüljön fel. És akkor a játékmenetről még nem beszéltem, mert az idomul ehhez a mérethez és kihíváshoz: annyi lehetőség van és olyan szinten kell egy idő után ismerni az ikonográfiát, ha nem akarjuk folyton a szabályfüzetet bújni, hogy az már a heavy eurókra jellemző szinten van, és így egyre inkább egyértelműbbé válik, hogy valóban, az Episode 1 csak egy könnyed kis felvezetés a tényleges játékhoz, ami az Episode 2. Sokkal összetettebb, sokkal szerteágazóbb, ráadásul talán izgalmasabb is, bár nekünk azért némileg meggyűlt vele a bajunk.
Lehet, mi voltunk már kevesek a játékhoz, de ennyi szabályfüzet-elemzést még nem csináltunk. És nem azért került rá sor, mert rossz lenne az írott anyag (a Gaming Rules! csatorna két videója azért nagy segítség), hanem mert tényleg nagyon komplex a végeredmény. Stílusos, jól kidolgozott, de nagyon komplex, amit jól takar a BGG-s átlag. Biztosan van, aki csak a vállát vonja meg, mert hozzászokott az ilyen nehézséghez, és 4,5-ös átlagon álló játékokat reggelizik, de azért az első epizód kicsit becsaphatja a játékosok egy részét, miközben az csak az előétel, a főfogás pedig pont a második rész. Az előzmény inkább egyfajta védekezős, támadásokat visszaverős (felkészülünk-harcolunk) társas, nekem valamennyire A Nagy Fallal egy szinten, míg a folytatás már egy összetettebb, a felkészülés és a harc mellett erősen a fejlesztésre és felfedezésre, területek elfoglalására összpontosító darab. Egyáltalán nem rossz, sőt! Minőség terén le a kalappal, mert a dizájn remek, letisztult, az illusztrációk fantasztikusak, ahogy a komponensek is, és itt is csak azt tudom felhozni negatívumként, hogy a lájkos-követős dolog kicsit fura, bár érthető, az inzert pedig lehetne átgondoltabb, legalábbis ami a játékosok seregeit illeti. Minden más téren viszont fantasztikus produkcióról van szó, ami megéri az árát, pláne, hogy két társasjátékot kapunk egy áráért, amiért ugyan elsőre soknak tűnhet a 72-82 ezer forintos összeg, de ezért abszolút minőséget kapunk, méghozzá egy maradandó élmény képében. Nem mindenkinek való, de ha valaki szereti az összetett és nehéz társasokat, valamint a túlélő/dinoszauruszos téma is közel áll a szívéhez, akkor ez a sziget kifejezetten neki való. Csak aztán ott ne ragadjon, élete végéig.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Mindclash Games-nek! A Perseverance: Castaway Chronicles – Episodes 1&2 a szabályai okán abszolút igényli a nyelvtudást, noha a játék főleg ikonokkal kommunikál. Magyar fordítása létezik, de csak Facebookon, rajongói csoportból érhető el.)
