Vannak kasszasikerek és igazi remekművek, amiket igazán nagy hype előz meg, így lényegében hónapokkal a megjelenést megelőzően mindenki ezekkel szeretne játszani, azután vagy beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, vagy nem. Valamint vannak azok a különlegességek, amiket mindenki érdeklődve vagy kevésbé érdeklődve figyel, mintegy érdekességként, aztán amikor megérkeznek, kimondottan kellemes meglepetést okoznak, mind minőség, mind pedig a játékmenet nyújtotta lehetőségek terén. Nos, talán nem árulok el nagy titkot, ha már most elmondom: a Dice Hospitalról és Rurik: Dawn of Kiev-ről ismert Stan Kordonskiy által készített Végtelen Tél – Amerika őslakosai ezen utóbbi kategóriába tartozik, és már fel is került az idei kedvenceimet tartalmazó listára, méghozzá valahova az Ark Nova környékére.
Végtelen Tél – Amerika őslakosai (Endless Winter: Paleoamericans)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,23/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 27 990 forint
Ahogyan az a címből is sejthető, a sztori Kr.e. játszódik, 10 000 környékén, mikor az első nagy népvándorlások megkezdődtek. A történet Észak-Amerika területén indul, ahol a törzsek útra kelnek, majd az eleinte csak gyűjtögetéssel és vadászattal foglalkozó közösségek a játékosok kezei közt bontakoznak és teljesednek ki, hogy egyre több jártasságra tegyenek szert, megismerjék az állatvilágot, sőt építményeket emeljenek, akár isteneik, akár az utókor számára. Ehhez kapunk egy közepes méretű központi játéktáblát, ahol a pontozás zajlik, a fordulókat követhetjük nyomon, illetve a munkáslehelyezős mechanizmus is aktiválódik. Ez alá kerülnek az 5 típusba sorolható törzsi, valamint a 2 korszakra osztott kultúra-kártyák – utóbbiakból mindig az egyik típus kerül fel, összesen nyolc lappal, de itt adott esetben a teljes kínálat lecserélődik, nemcsak az üres helyeket töltjük fel. Van még egy bálványtábla (minden játékos két jelölővel foglalja el a helyét), egy állattábla, továbbá egy négy, modulárisan illeszkedő lapkából összeállítható terület, ahova a megalitok kerülnek, valamint 18+1 területlapkából kialakul a területfoglalós játéktér. Emellett minden játékos magához vesz egy játékos-csomagot (jelölők, jelzők, figurák, kártyák, megalitok, táborok és falvak), egy véletlenszerűen húzott kezdőlapka javait, valamint egy törzsfőnököt, avagy a hozzá illő kártyát és minit. Ha mindenki megvan, illetve lerakta egy táborát a kezdő helyszínre, mehet is a játék.
Jég veled
A felsorolásból sejthető, hogy bőven van mit tenni, rengeteg a lehetőség, és ez az érzés egyáltalán nem túlzás. Mert bár a négy forduló során elméletben nincs sok történés, ez csak a látszat, amit a játékmenet, ahogy haladunk előre, egyre inkább meghazudtol. Legelőször a rangsor szerint mindenki annyi kultúra-kártyát játszik ki és aktiválja a hatásait, amennyit nem szégyell, vagyis amennyi van nála, és egyben szeretné is igénybe venni. Ez az első forduló első körénél még esélytelen, mivel a kultúra-kártyákat meg kell vásárolni, szóval egyből mehetünk is a második fázisra. Ebben letesszük egy munkásunkat vagy a törzsfőnökünket egy sávra a főtábla négy akciómezője közül, valamint bevetünk annyi törzskártyát, amennyit csak szeretnénk. Ezek ilyenkor azonnal elhasználandó munkaerő-pontokat biztosítanak, amik az akcióknál jöhetnek jól. Eközben bármikor aktiválhatjuk a törzsfőnök saját képességét, de ez egy fordulóban csak egyszer történhet meg, utána a kártyáját elforgatjuk. Ha mindenki kész, az egészet lezongorázzuk még kétszer (itt már bevethetjük a szerzett kultúra-lapokat), majd jön a Napfogyatkozás-fázis. Ekkor mindenki bedobhatja még a kezében maradt lapokat, majd az ezeken lévő legfelső és (ha van,) napfogyatkozás-sávján lévő munkaerő-pontokat összehasonlítva kiderül, hogyan változik a játékosok rangsora.
Ez a rangsor rendkívül fontos, ugyanis nemcsak a fordulók és körök sorrendjét határozza meg, de ekkor, vagyis a Napfogyatkozás-fázis első szegmensében jutalmat is ad. A sorrend szerint lefelé lehet választani az elérhető ajándékok közül, és bár egyik sem haszontalan, a leghasznosabbak értelemszerűen feljebb találhatók. Ezt követően aztán jön még egy csomó kellemes kis apróság: első körben megkapjuk az utoljára kijátszott kártyáink esetleges Napfogyatkozás-hatásait, majd a területfoglalós terepen lévő hatásokat (ha többségben vagyunk, esetleg döntetlen alakult ki), illetve a saját játéktáblánk azon jutalmait, melyek a napfogyatkozáshoz köthetők. Ez leginkább a lerakott falvakat, megalitokat érinti, valamint azt, ha begyűjtünk 1-3 szent követ. Amennyiben ez megvolt, rendezzük sorainkat (feltöltés, munkások visszavétele, törzsfőnök aktiválása, laphúzás és a többi), majd kezdődik minden elölről. A második fordulónál mind a kultúra-lapok, mind a szent kövek megváltoznak (vagyis újak, jobbak érhetők el), így soha nem érezzük úgy, hogy a kínálat állandó és unalmas, semmi sem megfelelő. Ha mind a négy forduló lezajlott, az nyer, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte. Arra azonban számos mód létezik.
Merthogy, ami az akciókat jelenti, borzalmasan sok lehetőség közül választhatunk. A területfoglalás minden fordulónál hoz pontokat, a bálványtáblán pedig egy-egy szintet elérve zsákolhatunk be egy keveset. A megalitok a különböző jutalmakon felül szintén játékvégi pontokat szülnek, de a játék alatt eltemetett kártyák (ezek végleg kikerülnek a játékból), illetve a játék során összegyűjtött állatkártyák is számos győzelmi ponttal gazdagíthatják a játékosokat. Főleg, hogy egyfelől szetteket lehet építeni, vagyis a különböző állattípusok annál több pontot biztosítanak, minél többet sikerül összegyűjteni (van dzsóker is, ami helyettesít/pótol), másfelől az állatkártyákat az általuk kínált nyersanyagokért is aktiválhatjuk, ezzel elforgatva őket, ami a játék végén nem számít bele a felépített szettekbe. Örömhír, hogy szerezhetünk olyan szent köveket, amik viszont pont ezeket jutalmazzák, avagy a játék legfontosabb jelmondata az, hogy…
Soha ne fagyj le!
Mármint persze, jöhet olyan helyzet, amiből az ember már nem jön ki jól, avagy magunk alatt vágva a fát belefuthatunk úgy abba a bizonyos erdőbe, hogy lemaradunk a törzsfejlesztés és törzsfejlődés egészséges versengése során, de ez a ritkább alkalom. A Végtelen Tél – Amerika őslakosai ugyanis elképesztően jó érzékkel és jól illeszti össze a mechanikákat és témákat/ötleteket, amik így kerek egészben állnak egybe. Területfoglalás, pakliépítés, munkáslehelyezés, engine building, szettgyűjtés… minden van, miközben a konfrontáció maximum abból fakad, hogy azért befurakodunk egymás elé, ha tartjuk a markunkat, amivel a másik elől simán elvehetünk egy-egy olyan jó lehetőséget, ami pont neki is fontos lett volna. De mivel a kéznél tartott lapokkal a Napfogyatkozás-fázis változtatja a sorrendet, olyan sem nagyon akad, hogy valaki mindig előbb lép, mint mások. És bár a törzskártyák egyformák, avagy azoknál nem nagy a változatosság, ezek inkább csak kisegítő lehetőségek, miközben a kultúra-kártyák elég jó lehetőségeket biztosítanak. Ahogy minden más is. Mert bár azt gondolnánk, hogy feleslegesen van ennyi opció, egyáltalán nincs így. Akár a megalitok körül sündörgünk, akár a bálványoknál, akár a területeken vagy az állatok körül, mindennek megvan az értelme és a hozama. És pontosan ez a szép az egészben, miközben még modulokat is bevethetünk (pl. lapkákat teszünk a gleccserekre, amivel azok is egyszeri jutalmat hoznak), egyszemélyes módot is kapunk, valamint a KS-kampányban résztvevők további kiegészítőkkel dobhatják fel az összképet.
De utóbbiak nélkül is teljes játék a Végtelen Tél – Amerika őslakosai, ami számomra az idei esztendő egyik legnagyobb pozitív meglepetése. Az alapcsomag is elég tartalmas, sok játékóra van benne (elsőre 2 főnél simán 2-2,5 óra, de ha belejövünk, játékosonként 45 perc), ráadásul mivel teljesen nyelvfüggetlen, ikonokkal kommunikál minden, így a fiatalabbakat is leültethetjük elé, ha érdekli őket a téma. A látványvilág, a dizájn nagyon jól néz ki, mutatós az asztalkép. Nálunk nagyon betalált, így nyugodtan mondhatom, hogy a Gémklub már legalább két igazi slágerjátékot biztosított erre az évre, amik a középnehéz eurók világában nyújtanak valami különleges élményt. Már megérte útra kelni, hiszen ezzel a törzsek nemcsak a fejlődés útjára tértek, de valóban otthagyták lenyomatukat a jövő nemzedékei számára, legyen szó a történelmünkről vagy művészetünkről, vagy akár csak a játékasztalunkról.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
