Egyre több az állatokkal és a természettel kapcsolatos társasjáték, aminek valaki örül, más már kevésbé, de mivel az érdeklődés folyamatos ezekre a játékokra, azt gondolom, hogy nem most fog telítődni a piac. Ennek jele az Irány a vadon! – Észak-Amerika is, ami egy részben kezdő csapattól érkezett, emellett mégis képes úgy újat mutatni, hogy közben jól ismert és közkedvelt társasokból mondja fel a leckét. Szép illusztrációk, rengeteg állat, számos kialakuló ökoszisztéma. Biológusként a dolgunk ezeken dolgozni, akár egyedül, akár többen, együtt vagy éppen egymás ellen játszva.
Irány a vadon! – Észak-Amerika (Keystone: North America)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 40-90 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,91/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 17 990 forint
És lényegében tényleg ennyi a háttér, ami az alapot nyújtja, és amely a természet iránti rajongást helyezi az asztalra, méghozzá úgy, hogy közben meglássuk az élőhelyek és az élőlények kapcsolatát. Ehhez van egy jó vaskos lapkészletünk, 154 fajkártyával, melynek két adagja a játékosszám függvényében kerül az asztalra. Mindenki kap egy-egy 4x4-es játéktáblát, egy-egy titkos célkártyát, némi szinergiajelzőt, majd a játéktérre megy még a többi szinergia, a 66 megfigyelés-jelző, 5 darab, véletlenszerűen választott képességlapka. Emellett játékba kerül a 4x2 vadonkártya, valamint a megkevert fajkártyákból a legfelső hat lapot is egymás mellé tesszük, ezzel elérhetővé téve egy alapvető kínálatot.
Öko-parti
Az alapvető játékmechanika rendkívül egyszerű: vagy betelepítünk, vagy képességet használunk. Előbbi a legszimplább: ha tetszik a kínálat egyik fajkártyája, azt elvesszük, majd a saját 4x4-es felosztású táblánk egyik mezőjére tesszük. Teljesen szabadon, nincsen semmi megkötés. A kínálat legszélső darabja ingyen van, viszont ahogy haladunk beljebb, minden egyes átlépett lapra rá kell tennünk egy szinergia-jelzőnket, amit az fog megkapni, aki az adott kártyát begyűjti. Persze az is lehet, hogy végül senki nem viszi el és dobópakliba kerül, ebben az esetben a szinergia megy vissza a közös készletbe. Izgalmasabb, hogy ha már lent lévő kártya mellé tesszük az újabbat, akkor az érintkező, közös élőhelyű lapok után szinergiát kapunk. És ha már képességek, akkor a képesség használatánál valamelyik lapkát fordítjuk át a használt oldalára, alkalmazzuk a hatását (megfigyelés, szinergia szerzése, dobópakliból visszahúzás, emellé pedig mindig x számú lap eldobása); vagy pedig az átfordított, használt lapokat visszafordítva mindegyik extra hatását érvényesítjük – ezzel nemcsak újra elérhetővé téve az alap képességeket, de ilyenkor az idősáv jelzője is mozog egyet.
A képességek azért nagyon fontosak, mert ezekkel a szinergia begyűjtése mellett ugye megfigyelés-jelzőket tehetünk le a területünkön lévő kártyákra, emellett frissíthetjük a kínálatot, vagy más által eldobott lapot is beszerezhetünk. És bizony nagyon fontos, hogy mely állatokat tesszük le a saját területünkre, ugyanis a játék végén ezek és a teljesített célfeladatok alapján kapjuk a győzelmi pontokat. Merthogy minden sorban és oszlopban, növekvő vagy csökkenő sorrendbe kell tenni azonos élőhelyű élőlényeket, ezzel ökoszisztémát kialakítva. Nehezíti a dolgot, hogy 1-től 5-ig tart a számozás, sok élőlény pedig csak egy, esetleg kettő élőhellyel rendelkezik, avagy meg kell gondolni, hogy mit hova teszünk. Öröm az ürömben, hogy a vadonkártyákkal egy számot kiválthatunk az adott élőhelyen belül, tehát dzsókerként működnek. Fontos még, hogy minden megfigyelés egy extra pont az adott sorban/oszlopban, ha pedig olyan kártyánk is van, ami kulcs szimbólummal lett ellátva, akkor az szorzót ad az elért pontmennyiségre – igen, ha több is van, akkor annyival szorozzuk meg a kiszámolt pontokat.
Persze ehhez, mármint a jó elhelyezésekhez az kell, hogy egyfelől átgondoljuk lépéseinket és hogy kit/mit telepítünk be, másfelől azért a kínálat sem mindegy. De ugye ezt is kellően befolyásolhatjuk a kártyák eldobásával, magasabb játékosszámmal eleve gyorsabban frissül a felhozatal, emellett a képességek között található kártyamozgatással kedvünk szerint variálhatjuk a már letett lapokat. De csak így, egyébként minden marad a helyén. Ha valakinek betelik a játéktáblája, vagy ha az idősáv eléri a nullát, vége a játéknak és jöhet a pontszámlálás.
Állatsimogató
Nos, talán már érthető, miért is hoztam fel a Calico és Cascadia párost, mint iránymutatás, hiszen mindkettőből találunk egy kicsit az Irány a vadon! – Észak-Amerika DNS-ében. A jó hír azonban az, hogy egyértelmű hatásai ellenére is kimondottan egyedi és izgalmas az élmény, a végeredmény, aminél tényleg taktikázni kell, hogy jól jöjjenek ki a lépések: ha viszont ügyesek vagyunk, olyan pont-kombókat sikerül összehozni, hogy a végén öröm nézni, és az utolsó pillanatig kérdéses a győztes kiléte. Ráadásul nem muszáj minden sort és oszlopot teljes kontroll alatt tartani, mivel egy-egy nagyon erős ökoszisztéma simán verhet egy teljesen beépített, ám semmi komoly extrával nem rendelkező biológiai terepet, így mindig fel van adva a lecke, hogy mennyire ragaszkodjunk az eredeti tervhez, illetve mikor engedjük azt el, hogy egy talán még jobb szisztémára építsünk. Van persze szerencse a játékban, jöhetnek úgy a lapok, hogy az nem kedvező, de az akciólehetőségeket minden körülmények között kihasználhatjuk úgy, hogy abból előnyünk származzon. Több játék alatt sem futottunk bele komoly egyenlőtlenségbe vagy reménytelen helyzetbe, ami miatt nyugodtan mondhatom, hogy a játék nagyon jól működik, emellett mindenki imádta.
Mert a látványvilága nagyon jó, nagyon erős, a lapok illusztrációi fantasztikusak, ráadásul ismétlődés is csak annyi van, hogy 2 fős játéknál egyáltalán nem futunk bele azonos lapokba, csak ha már a több fős paklit használjuk. Mindez persze még mindig felvetné a kérdést, hogy ez a csomag az elsőre soknak tűnő, 17 990 forintos árat mennyire éri meg? Nos, a helyzet az, hogy az árak sajnos emelkednek, így eleve nem csoda az árszabás, az Irány a vadon! – Észak-Amerika pedig még egy nagyon nagy fegyverténnyel rendelkezik, amellett, hogy alapból nagyon élvezetes és igényes: a szóló/kooperatív móddal. A kimondottan vastag terepnapló ugyanis egy teleírt kis könyvecske, aminél egy komplett kampányon kell vagy egyedül, vagy mással, abszolút csapatmunkával végighaladni. A húsz küldetés pedig nemcsak azt határozza meg (elég jópofa felvezetéssel), hogy mi a kiindulási pont és milyen feladat adott, de még a kártyafelhozatalt is szabályozza, sőt 6 boríték képében újabb lapok is képbe kerülnek, mintha csak egy legacy-light játéknak ugranánk neki. Így pedig máris elmondható, hogy a társas abszolút megéri az árát, sőt év végén simán felkerülhet sokaknál a kedvencek közé, aminek hála nyugodtan elmondhatjuk, hogy valóban van még erő és ötlet a természetes témában, ez pedig a következő egy évben biztosan nem is merül ki, hiszen addig érkezik még az Enciklopédia és az Earth is, amiknél reméljük, hogy a természet egy hasonlóan szép oldalát mutatja majd be a gamereknek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
