A Pandemic sikereit mi sem bizonyítja jobban, mint a számos játékváltozat, ami első, 2008-as megjelenése óta elérhetővé vált. Te jó ég, belegondolva lassan 15 évről beszélhetünk, ezek az esztendők pedig bő termést hoztak. Az alapjáték ugye számos kiegészítővel bővült és vált teljessé; felépült egy teljes Legacy-vonal, ami már három komolyan összerakott és nagyszerű értékelésekkel rendelkező játékkal gazdagodott; valamint egyre bővül a variációk jelenléte, amik közé akár az egyszerűsített európai akciót is odailleszthetjük, de aminek alapvetően a más témák és franchise-ok adják meg a sava-borsát. Volt már Cthulhu-verzió a Reign of Cthulhu-val, aztán a Lich King is bekukkantott már a World of Warcraft-univerzumból, most pedig elérkeztünk a Star Warshoz, aminek hála az A klónok háborúja szinte a világpremierrel együtt kerülhetett a hazai asztalokra. De vajon van okunk leváltani bármelyik korábbi változatot? Képes még a széria újat mutatni?
Star Wars: A klónok háborúja (Star Wars: The Clone Wars)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-5
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,2/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 24 990 forint
A Star Wars: A klónok háborúja már a doboz kibontásakor is jelzi, hogy azért ragaszkodik saját családjának hagyományaihoz. A központi tábla megszokott méretekkel és stílussal rendelkezik, számos elérhető és jól ismert bolygóval, már amennyiben valaki (legalább minimálisan) otthon van a Csillagok háborúja világában. Jelölőből itt most alig van, mindössze a küldetésekhez, a főellenfelekhez és az egyjátékos módhoz kapunk párat, helyettük viszont van egy rakás mini. Kicsi droidokból egyből 36, különféle pózokban, és melléjük csatlakozik a 3 blokád, a 7 Jedi, valamint a 4 gonosztevő figurája. A kártyák terén elég jó a változatosság: eleve kapunk 4 gonosztevőtáblát, 24 gonosztevő-, 7 Jedi-, 24 küldetés-, 32 megszállás- és 46 osztagkártyát, amikből azonban nem minden kerül egyből az asztalra. Hiszen a játék elején kiválasztjuk a főellenfelet, akinek saját paklija van (és akár mást is játékba hozhat), valamint attól függően, hogy mennyire nehéz játékra vágyunk, véletlenszerűen összeállítjuk az aktuális küldetéspaklit. Ha mindez megvan, minden a helyén (a 12 oldalú dobókocka is), a Jedik pedig a segédletlapokon látható kezdőbolygóra kerültek, a megszokottak és a felhúzott megszálláskártyák szerint droidokat teszünk le a bolygókra, elhelyezzük a főellenfelet, és kezdődhet az épülőben lévő Birodalom elleni küzdelem.
Egy vagyok az Erővel…
Az adott játékos köre minden esetben egy frissítéssel indul, avagy az elfordított kártyáit alaphelyzetbe teszi. Ennek jelentősége majd később derül ki. Ezután négy akciót hajthat végre, valamint bármennyi ingyenes, extra akciót, amikre a lapjaival képes. A négy akció akár ugyanaz is lehet. Mint például a mozgás, ami természetesen egy szomszédos, összeköttetésben álló bolygóra történő érkezést tesz lehetővé. De húzhatunk osztagkártyát is, aminek nagyon nagy jelentősége van a játékban. Aztán, ha már egy bolygóra értünk, ott megküzdhetünk a jelenlévő ellenfelekkel: a kockával dobva a kapott eredményt elosztjuk ellenségeink között. Ez lehet akár több sikeres találat, de saját sebződés is. Sebződésnél egy osztagkártyát kell eldobni. A droidok egy, a blokádok kettő sikeres találatot követelnek meg, a főellenfeleket pedig a táblájukon jelzett mennyiségben kell eltalálni. De végrehajthatunk küldetést is, ilyenkor az adott bolygóra érkezve a küldetéskártya követelményeit kell teljesíteni, avagy adott számú sikeres találatot kell biztosítani, és ilyenkor (vagy normál harcban) a kártyáink segítségével adhatunk extra találatokat a támadáshoz. Ekkor fordítjuk el a lapot, ami ingyenes, extra akció. Amennyiben egy küldetést sikerül teljesíteni, az lekerül a tábla mellől, másik kerül a helyére, ha pedig elfogytak a küldetések, a gonosztevő tábláját megfordítva elhozzuk a játék végét, és megtudjuk, milyen hatások érvényesülnek a főellenfél-harc során.
Mindez persze egy elég izgalmas játszmaként zajlik le, hiszen bármennyire is soknak tűnhet a négy akció (pláne mondjuk, egy Oltréé árnyékában), azért általában pont egy vagy kettő kéne még mellé. Ebben segítenek a kártyák, amik nemcsak a sebzést és védekezést erősítik, de megtoldják az utazás távolságát, más játékosok vagy ellenfelek mozgatását teszik lehetővé, sőt az osztagkártyák paklijába is beleshetünk, hogy kedvünk szerint válasszunk onnan. Aztán nagyban függ az is, hogy milyen színű lapjaink vannak. Mert bizony a küldetések és a főellenfelek is meghatározzák, hogy mivel lehet őket támadni, avagy ez sem mindegy. Ami pedig még nagyot dob az élményen: ha bolygón, ahol tartózkodunk, van másik játékos, akkor harcunkat vagy éppen a küldetés megoldását támogathatja is, avagy itt lép érvénybe az, hogy nagyon is számít a kártyák állapota. Mert ha a saját körében az illető kimerítette a képességeit és segítségeit, akkor nem tud beszállni a harcba, de ha tartalékolt, nagyban befolyásolhatja a történet alakulását. És azt mondtam már, hogy ezúttal a droidok nem terjednek tovább a megszállt területekről? Nem bizony, avagy, ha egy rossz húzást követően negyedik droidot kéne letenni a bolygóra, oda kerül helyette a blokád, és amíg a blokád ott van, nem támadható sem droid, sem főellenfél, de még a küldetésre sem mehetünk rá. Valamit valamiért, ugye?
… az Erő velünk van
Oké, én alapból szeretem a Pandemic rendszerét, ami szerintem egy nagyon jól kitalált dolog, és amit nem véletlenül próbáltak már annyian másolni, akár még a vallásos tematikát is feldolgozva. Okosan, szépen lekerekített mechanika ez, ami nem mellesleg a Star Wars-sémába is tökéletesen illik. A kártyákon rengeteg egység látható, klónok és járművek, különböző stílusban, nagyon mutatós illusztrációkkal, miközben a közkedvelt ellenfelek is megelevenednek (mint például Dooku vagy Maul), ami nem keveset tesz hozzá az élményhez. Jedik terén is kellően el vagyunk eresztve, hiszen Anakintól Yodáig sok mindenkit választhatunk, akár kevésbé ismert szereplőket is, akik persze szintén megérdemlik a törődést. Az anyagminőség rendben van, a kártyák jók, a tábla is remek, és bár a droidok elég kicsik a főbb szereplők mellett, amihez hozzá kell szokni, de legalább bitang jól néznek ki az asztalon, és változatosak. Szóval szerintem látvány és összetevők tekintetében nagyon erős a csomag, ami illik a feldolgozott témához. És a jó hír, hogy maga az élmény is ugyanígy telitalálat.
Merthogy nem elég, hogy jól néz ki, de a Star Wars: A klónok háborúja játékmenet szempontjából is illeszkedik mind a Csillagok háborúja-, mind pedig a Pandemic-brandhez. Utóbbihoz ráadásul úgy, hogy számos ponton csiszolgatja és tökéletesíti a formulát, ami már eddig is a szépen bejáratott franchise része volt. Egyfelől jól működik, hogy terjedés helyett blokádok jelennek meg, másfelől izgalmassá teszi a játékmenetet, hogy nem automatikusan kapunk kártyákat, hanem akciót kell beáldoznunk érte, miközben az sem biztos, hogy az adott típus jó lesz egy még nem ismert küldetéshez vagy éppen a főellenfélhez. A kocka lecserélése is üdítő, a számos főellenfél (plusz saját pakli) és Jedi, a rengeteg küldetés pedig a szavatosságnak tesz jót, avagy hosszabb távon is működik a felturbózott recept. És az a helyzet, hogy ezzel a variácóval nálam a Pandemic még jobban beérett és kiteljesedett. A World of Warcraftnál is sokkal jobban működik, emellett hozzám a téma is közelebb áll. De leginkább a játékmeneten tett apró finomhangolások és a tartalmi bővítések miatt mondom azt, hogy jelenleg ez a legjobb a sima variációk között, aminek simán helye van minden Star Wars-rajongó játékai között, de az is bátran próbálkozhat vele, aki szimplán a mechanikáért van oda. A változatosságra biztosan nem lesz panasz. Az Erő így továbbra is a Pandemic alkotóival van, már csak rajtunk áll, hogy sikeresen megvédjük-e a galaxist.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Gémklubnak!)
