A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, egyúttal a naprendszer második legnagyobb kísérője a Jupiterhez tartozó Ganümédész után, de még így is nagyobb, mint naprendszerünk legbelső bolygója, a Merkúr. Különlegessége, hogy jelenlegi ismereteink szerint az egyetlen, jelentős légkörrel rendelkező hold a naprendszerben, felszínét pedig etán- és metán-folyók, tengerek szabdalják. Nem túl barátságos környezet, még szerencse, hogy asztalon ezeket a körülményeket nem kell reprodukálni az itt játszódó játékhoz, melyben feladatunk az égitest ásványkincseinek minél hatékonyabb kitermelése. Már csak az a kérdés, hogy ha egy idegen bolygót bombázunk úgy szét, mint idehaza a Naszály oldalát, az vajon mennyire számít környezetrombolásnak?
Titan
- Partner/kiadó: Holy Grail Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,5/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 95 euró, nagyjából 38 500 forint
Az előkészületek során legnagyobb feladatunk a kráter hat szeletének összeállítása, illetve ezek külső felületének becsúsztatása, ugyanis a műanyag darabok még némi faragás (!) után is nehezen illeszkednek egymásba. Nem maga a kivágás, hanem az elemek falának vastagsága a probléma, szerencsére a külső perem ehhez képest már viszonylag sima ügy. Ha az első sokkon túltettük magunkat, jöhetnek a játéktérre a kezdő nyersanyagtokenek, külön táblájukon pedig a célkitűzések részben véletlenszerű kiosztása, melyek után már csak játékostáblánk (saját készletből történő) feltöltése marad hátra. A résztvevők számától függően azonban nem a teljes játékterületre van szükség: minden hiányzó játékossal egy negyeddel szűkül a kör, illetve egyes mezők „befagynak”, ezeken csőhálózatunkkal vagy drónjainkkal a későbbiekben csak áthaladni lehet.
Titáni erőfeszítés
Az előkészületek után, félig-meddig azok részeként, az utolsó játékostól visszafelé haladva a külső gyűrű egy tetszőleges helyére mindenki lehelyezi a bázisát, köré a drónjait. Ezután még az alatta levő gyűrűre egy nyersanyag-kitermelő egységet (bányát vagy extraktort, ahogy tetszik), majd legalulra még egy befagyott jégmező-lapkát pakolunk. A lehelyezett játékelemek alatt található nyersanyagokat minden esetben a játékostáblánk üres foglalataira gyűjtjük, a kitermelőink medencéit a rajtuk szereplő nyersanyagokkal feltöltjük, és bezsákoljuk az utánuk járó győzelmi pontokat.
A tényleges játék ezután kezdődik meg, mely öt ciklusból, ciklusonként négy fordulóból áll. Minden ciklus legelején (a leszállás után is) terjeszkedünk: egy újabb bányát rakunk le, ezúttal tetszőleges helyre, és már körsorrend szerint, továbbra is bezsákolva értük a pontokat, feltöltve őket, és felvéve a nyersanyagokat alóluk. Az így felvett nyersanyagok azonban ezúttal űrkompunkban landolnak, a komp maradék helyeit pedig játékostáblánkról töltjük fel csövekkel.
Egy forduló során négy lépést hajtunk végre, szigorúan sorrendben, közülük az első kötelező, a többi opcionális, bár hozzátenném, hogy a drónok adta lehetőségeket soha nem érdemes kihagyni. Először űrkompunkból helyezünk el egy csövet a kráterre, vagy egy felvett nyersanyagot vissza a játékostáblára. A lehelyezett csöveket csak összeköttetésben rakhatjuk le, irányuk meghatározó abban, hogy mely bányát aktiváljuk, ami aztán színe szerinti nyersanyagot termel (kivétel a piros, ezzel eldobhatunk egy piros kockát). Következőnek drónjainkat mozgathatjuk, majd hajthatunk végre velük akciókat: például fel-le tehetünk a bányák medencéiből kockákat, csöveket rombolhatunk le (titánért cserébe), de állhatnak üresen is, ekkor több cuccot termelünk, ha aktiváljuk az adott extraktort, és olcsóbb a fejlesztése is. Ezután egy plusz elem lehelyezésével fejleszthetjük a hálózatunk által elért, még nem fejlesztett bányákat (szilíciumért cserébe), ezek a továbbiakban színük szerint plusz nyersanyagot termelnek, de csak annak, aki megépítette. Végül teljesíthetjük valamelyik szállítási célkitűzést, itt értelemszerűen a nyersanyagoknak rakterünkben kell lenniük, és eldobásukkal fizetünk. Az egyéb célok teljesítéséért pedig bármikor a kör során, érkezési sorrendben járnak győzelmi pontok (itt kreditek).
A négy forduló után, azaz a ciklus végén, a birtokunkban levő fejlesztett bányák medencéiből felhúzunk még egy nyersanyagot (először mindig a pirosat). Az ötödik ciklus végeztével véget ér a játék, és a legtöbb pontot gyűjtő játékos nyer, miután a pontozótáblán látszó eredményhez még minden készletünkben levő, áttetsző kocka után hozzáadunk két pontot, a piros kockák után pedig levonunk egyet.
Rejtett kincsek
A Titan nevéhez hűen roppant nagy dobozban bújik meg, melynek jelentős részét maga a kráter teszi ki. Mondhatni, indokolatlanul nagy, és ez a doboz szinte teljes tartalmára igaz – maga a kráter, a pontozótábla, valamint a cég-, illetve a bolygók célkitűzés-lapkái is túlméretezettek. Nyilván az asztalképhez hozzátesz a hatalmas, lépcsős struktúra, de hátulütői is vannak: a már említett összeállítási nehézségek mellett felépítése és lebontása körülményes és időigényes, a helyigénye is roppant nagy. Az anyagminőség mindemellett is jobbára átlagos, a műanyag elemek (kitermelőépületek és bázisok) külcsínre egynek elmennek, és bár feladatuk lenne egymáson oszlopba rendezve megállni, kisebb mozdulatra is hajlamosak szétcsúszni. A kétrétegű játékoslapkák viszont már hasznosak, ahogy az űrkomp is, és nagyon ötletes a mélyedések kialakítása, ahogy csöveket és nyersanyagot is képesek fogadni.
A fenti leírásból, de még a szabálykönyvből sem tűnik ki elsőre, hogy lépéseink megtervezésénél mennyire észnél kell lenni, és hogy egy-egy lehelyezett csővel, rossz helyre bepakolt piros kockával, vagy benyúlt fejlesztéssel mennyire keresztül lehet húzni más játékosok számításait. A nyersanyag- és helymenedzsment, valamint az aktivációk és a lépések sorrendjének megtervezése már nagyjából a második ciklustó elég komoly fejtörést igényell, amikor óhatatlanul áthálózzuk egymás képzelt érdekszféráját. A Titan egy kicsit talán száraz, a témát csak nyomokban átadó, ámde roppant élvezetes „kockapakolós” euró, melyet csak a túlméretezett, átgondolatlan komponensei húznak le picit. Ilyenformán mindenkinek merem ajánlani, aki kicsit is kedveli a stílust, és nagyon is sok hellyel és türelemmel rendelkezik, mind a doboz tárolásához, mind a játék kipakolásához.
(A tesztpéldányt köszönjük parnerünknek, a Holy Grail Gamesnek! A Titan nyelvfüggetlen, a szabályok megértéséhez azonban szükséges angol – vagy francia – nyelvtudás. Rajongói fordításról sajnos nincsen tudomásunk.)
