Nem az Assassin’s Creed az első, és nem is az utolsó olyan társas, melynek digitális felmenője van. A rajongók számára általános és első kérdés, hogy az asztali verzió mennyire idézi meg elődjének hangulatát és játékmenetét. De az sem elhanyagolható szempont, hogy azok számára is élvezetes-e az átirat, akik még nem hallottak az elődről, vagy ha hallottak is, nem játszottak az eredetivel. A Ubisoft sikersorozatának kézzel fogható változata úgy igyekszik megidézni az Ezio-trilógiát, hogy csak érintőlegesen hozza képbe a közönségkedvenc karaktert. Persze őkelme sem maradhatott ki teljességgel, mind a narratíva, mind a játék szerves részét képezi, hiszen az ő tanítványait alakítjuk, ahogy küldetések egész során át készítjük elő az elterelő manővert, hogy Auditore mester végre lecsaphasson Cesare Borgiára.
Assassin’s Creed: Brotherhood of Venice
- Kiadó/Partner: Synapses Games (a KS-verzió a Triton Noir produkciója)
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,08/5
- Ára: a bolti változat 140 euró, azaz nagyjából 48 000 forinttól már kapható (a kiadó webshopjából még elérhető a gyűjtői változat 220 eurós áron)
Az Assassin’s Creed: Brotherhood of Venice, mint oly sok másik társasjáték, és köztük is különösképpen a digitális elődökkel rendelkező társasok, a Kickstarteren kezdte pályafutását. Ilyenformán ipari mennyiségű műanyaggal, miniatűrökkel és kiegészítőkkel együtt volt beszerezhető, eredetileg a Triton Noirtól, nálunk pedig a Synapses Gamesnél megjelent bolti verzió járt, melyben négy orgyilkosunk, illetve Ezio Auditore kapott egy-egy miniatűrt, mindenki más standee-ken álldogál. És bár tény, hogy a háromdimenziós minik komolyabb fizikai jelenléttel bírnak, de így legalább a festéssel nem kell bajlódni, és végső soron semmit sem vesz el a játékélményből. Ezen felül, tartalmát tekintve, gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint amit az alapdoboz adott a közösségi gyűjtéses kampány után a támogatóknak.
Velencei álom
A játék erősen történet-vezérelt, ami abban is megmutatkozik, hogy küldetésről küldetésre nemcsak a terep és ellenségeink összetétele változik, hanem más-más győzelmi és vereség-kondíciók szabályozzák ténykedésünket. Emellett választott karakterünk a játék során fejlődik, új képességekre tesz szert, jobb felszerelést szerez, és ennek megfelelően kezdi az egyes küldetéseket. Ezek során alapvetően három fázist ismételünk, míg pozitív vagy negatív véget nem ér a játék. Elsőként egy esemény könnyíti vagy nehezíti dolgunkat; utána három akciópontunkat beosztva (vagy egyet félretéve későbbre) cselekszünk; végül az ellenség kap erősítést és mozog a pályán, ekkor még újabb harcra is sor kerülhet.
Annak ellenére, hogy számos hasonlóságot lehet felfedezni a dungeon crawler műfajjal – karakterorientált játékmenet, melyben dobókockákkal dobunk próbákat, illetve azzal harcolunk egy előre felépített vagy menet közben felderített térképen –, az Assassin’s Creed: Brotherhood of Venice-t mégsem nevezném tipikusnak, pláne, hogy sokban emlékeztet az eredeti kiadó korábbi játékára, a V-Sabotage-ra. Egyrészt nyomokban legacy jellegű elemeket is tartalmaz (borítékokba rejtett kártyák és szabálymódosítások, matricázható achievementek), ami még nem is lenne különös, ám a játékmenet nem a „bemegyek, oszt’ szétcsapok mindent a baltámmal és/vagy tűzlabdával” tipikus módszerével zajlik. A megszokott instant akció helyett, mikor egy mezőre kerülünk az ellenséggel, egy észlelés-próbát dobunk – ha pedig egyszer beindul a riadó (márpedig be fog), onnantól nem árt igyekezni, mert az egyre nagyobb tömegben érkező ellenfelek hamar a fejünkre nőnek. És igen, ezt érdemes minél tovább elkerülni, mert a dolgunk is könnyebben végrehajtható, ha nem lohol a fél városi őrség a nyomunkban.
De ezen felül is egyedi megoldásokkal kecsegtet a játék: az őrök elől a tetőre menekülhetünk, hogy szem elől tévesszenek minket; búvóhelyeken rejtőzhetünk, onnan hajthatunk végre orvtámadásokat; és a holttesteket is el kell rejtenünk. Mindezt teljesen kooperatívan, sőt egy-egy akciópont elköltése közt is lehetőség van a játékosok között váltani, így tökéletesen egybehangolhatjuk cselekedeteinket. Ez pedig, talán mondanom sem kell, egy-egy rossz helyen ácsingózó, nagyobb őrjárat villámgyors (és csendes) eltakarításában nélkülözhetetlennek bizonyulhat. Az egyes küldetések között pedig visszavonulunk a főhadiszállásunkra, ahol bizony nem biztos, hogy minden sebünk begyógyítására jut idő, de néhány spéci felszerelést mindenképp érdemes felmarkolni, és ha van hozzá elég nyersanyagunk, akkor különleges felszerelést is készíthetünk a korábban megszerzett tervrajzok alapján.
Hangulatból jeles
Az anyagminőségre általánosságban véve nincs panasz, az inzerten viszont látszik, hogy egy egyszerűsített bolti kiadásra van „butítva”. A rengeteg standee-s figurának nincs külön megszabott, dedikált helye, elhelyezésük ügyességünkre és kreativitásunkra van bízva – de legalább van, és viszonylag minden kényelmesen elfér benne. A küldetésenként rendezett kártyák „mappái” közt lapozgatni sem annyira ideális, de talán még mindig ez a legjobb megoldás.
A Synapses Games/Triton Noir játéka visszarepít abba az időbe, amikor a sorozat még nem indult meg erősen az akció-szerepjáték irányába. Itt és most nem nyitnék hitvitát arról, hogy melyik a jobb és melyik nem – ezt csupán azért szögezem ezt le, hogy senki se egy Assassin’s Creed: Origins-t vagy Odyssey-t várjon a Brotherhood of Venice-től. A megcélzott hangulatot és nosztalgia-faktort viszont szinte hibátlanul hozza, és bár minden kockadobásban és valamelyest az ellenfelek mozgásában is erősen benne van a szerencsefaktor, ezt csapatmunkával viszonylag könnyen ellensúlyozni lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű dolgunk van, mert az első három oktatóküldetés után már indul is a mélyvíz. Visszatérve a bevezetőben felvetett gondolatra, az eddigiek alapján remélem, egyértelmű, hogy az Assassin’s Creed: Brotherhood of Venice a régivonalas rajongóknak szinte kötelező kategória, de azoknak is tartogat kellemes perceket, akik nem tudják, hogy mi fán terem az Éden Almája.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Synapses Games-nek! Az Assassin’s Creed: Brotherhood of Venice szabályainak és kártyái szövegének megértéséhez mindenképpen nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nincs tudomásunk.)
