A Resident Evil címet jó eséllyel senkinek sem kell bemutatni: az 1996-ban megjelent első felvonás óta már számos folytatást, mellékágat, újabban pedig már felújításokat is megélt játék egy igazi klasszikus, a túlélő-horror műfaját meghatározó alkotás. A filmeket most inkább nem boncolgatnám, azok ugyanis az idő előrehaladtával teljességgel elrugaszkodtak az eredeti elképzeléstől, melyhez szerencsére a felújításokhoz hasonlóan a társasjáték-verziók visszatérnek (merthogy létezik az első két résznek is asztali változata, vagyis az elsőhöz még csak készül), mind a történéseket, mind az ellenfeleket tekintve, egy igazi közösségi élménnyé varázsolva az alapvetően magányosan átrettegett Resident Evil-t.
Resident Evil 3: The Board Game
- Partner/kiadó: Steamforged Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: 90-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,20/5
- Ára: idehaza nagyjából 38 000 forinttól kapható
A Resident Evil 3: The Board Game során a játékból is ismert karakterekkel játszhatjuk végig a kampányt alkotó pályákat, olyan félig-meddig szabadon választható sorrendben, ahogy a térképen felfedezzük a városrészeket, átmentve megszerzett cuccainkat. Vagy akár „egylövéses” kalandként is nekiveselkedhetünk egy-egy küldetésnek, a szabálykönyvben meghatározott kezdőfeltételekkel. Aki már játszott bármilyen dungeon crawlerrel, annak az alapvető koncepció nem lesznek ismeretlen, az újoncoknak pedig egyáltalán nem kell megrettenni a nagyjából 30 oldalas szabálykönyv és a még egyszer ekkora kampányfüzet láttán. Előbbi hosszát javarészt az alapos és részletes magyarázat teszi ki, utóbbi pedig csak az egyéni pályákra vonatkozó információkat tartalmaz.
Kisvárosi kalamajka
Előkészületeinket, céljainkat és a győzelmi feltételeket is mindig a kampányfüzet határozza meg, de alapvetően minden karakternek van egy adott kezdőfelszerelése, és egy pár különleges képessége. Esetünkben négyük közül (Jill Valentine, Carlos Oliveira, Mikhail Victor és Nikolai Ginovaef) választhatunk számunkra szimpatikusat, vagy játékstílusunknak megfelelőt. A meghatározott pálya felépítésekor felderítetlen területek is felkerülnek az asztalra (ezt az asztalon azonos színnel csíkozott tokennel jelöljük), az ezekre történő belépéskor mindig az adott küldetéshez tartozó táblázat határozza meg, hogy kockadobásra mivel is hoz össze minket a (bal)sors.
Ide pedig akciók sorának végrehajtásával jutunk el. Minden játékos felváltva következik, egy fordulónk során pedig összesen négy akcióra van lehetőségünk: ezek a mozgás, a harc, az ajtónyitás és csukás, a tárgykeresés és használat, illetve az egymással való cserebere. Ellenfeleinknek külön dedikált köre nincs, ehelyett minden játékos fordulójának befejeztével jön egy reakció fázis, mikor a vele azonos és az azzal összeköttetésben levő mezőkön levő szörnyek mozognak (csak a zárt ajtó és a barikád számít elválasztónak). És ha ennek során hatótávon belül érnek, akkor azon nyomban támadnak. Ezen felül akkor is cselekednek, ha támadunk, velük azonos mezőre lépünk vagy azon támadjuk meg őket: előbbi esetben a reakció fázis ismétlődik meg, utóbbi során egy támadást hajtanak végre az aktív játékos ellen.
Ahogy az az ilyen jellegű játékoknál lenni szokott, a harc a legösszetettebb része a játéknak (na, nem kell rakétatudományra gondolni így sem), melynek sikeréért jelen esetben is a kockákhoz kell imádkoznunk. Fegyverünk típusától és lőszerétől függően a sikeres találat további hatásokat okozhat (például hátralöki az ellenfelet, vagy területre hat), de ugyanez igaz a szörnyetegekre is: minden leolvasható az adott eszközhöz/lényhez tartozó kártyáról. Csapásuk sikerét azonban másmilyen kockadobás határozza meg: támadás helyett elkerülést dobunk, hogy megússzuk a sérülést, ezt azonban befolyásolja a szörnyek száma és mérete is.
Miután a szörnyek is befejezték ténykedésüket, húzunk egy eseménykártyát (itt tension, azaz feszültség), melynek pakliját még a küldetés elején állítjuk össze, és ettől függően további kellemetlen meglepetéseket is a mixhez adhat. Ezek között akad azonnali és tartós hatás, minderről a kártya szövege tájékoztat, de általában több velük a gond, mint amennyi szerencsét hozhatnak. Általában itt is jellemző az, hogy az a jó hír, hogy nincs rossz hír. Ugyancsak a szcenárióhoz tartozó véletlen és fix narratív események (általában fix mezőhöz kötve) pedig nevükhöz méltón egy kicsi sztorival is feldobják a játékot.
Családi csomagolás
A Resident Evil 3: The Board Game elemei a megszokott Steamforged Games-minőséget hozzák, illetve egy majdnem mindennek helyt biztosító inzertet is kapunk. Természetesen a sorozatgyártás és anyaghasználat ellenére is kiemelkedő minőségű miniatűröknek mind akad hely, ahogyan a szintén strapabíró (köztük az elmaradhatatlan kis alakú) kártyák és az átlagvastagságú tokenek is javarészt megférnek benne. Bár különösebben dedikált helye sok mindennek nincsen, kizárásos alapon a dobókockák mellett a lőszerszámláló tárcsák is a doboz tetejébe kerülnek, a vékony pályaelem-lapkákkal és a szabályfüzetekkel együtt.
A Resident Evil 3: The Board Game elsősorban a sorozat rajongóihoz szól, bár a teljes szereplő- és ellenfélgárdához már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, és akkor a Kickstarter-exkluzív elemek relatív beszerezhetetlenségéről nem is beszéltünk. Persze a játékélmény enélkül is teljesnek mondható, a kampány hosszú-hosszú estékre ad lövöldözni valót. Közben azért nem árt észben tartani, hogy ez nem egy akciójáték, hanem egy túlélő-horror, magyarán a lőszer kevés, az ellenfelek szívósak és számosak, a játék minden fordulóban aktívan a halálunkat akarja, de ez így is van rendjén. A Resident Evil 3: The Board Game a széria rajongói mellett a horror, illetve kihívásoktól nem mentes amerigame kedvelőinek érdemes a figyelmére.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Steamfoged Games-nek! A kártyák jelentős részének és a játék szabálykönyvének megértéséhez egyaránt szükséges nyelvismeret, rajongói fordításról nincs tudomásunk)
