2012 óta sok minden változott, így a CMON népszerű sorozata, a Zombicide is, mely az eltelt esztendők során nemcsak az űrbe, de még a fantasy műfajba is ellátogatott, hogy a megszokott, hagyományos zombikat idegenekre vagy orkokra cserélje, sőt még Romero klasszikus zombifilmjét is sikerült megidézni, egy lassabb és túlélősebb spinoff képében. Most azonban eljött az idő egy felújított alap Zombicide-ra, méghozzá magyar nyelven, mely a hagyományosabb, utcai és épületekben zajló hadviselést mutatja be, töméntelen mennyiségű tartalom társaságában.
Zombicide: Második kiadás (Zombicide 2nd Edition)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6
- Játékidő: átlagosan 60 perc (egy küldetés)
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,49/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 34 641 forint
Ahogy általában, ezúttal is hat karaktert érdemes indítani, függetlenül a játékosszámtól, ami elsőre fura lehet, de összességében megéri a megosztott figyelmet, ráadásul jobban képbe kerülhetünk a szereplők speciális képességeit illetően. Van mivel, merthogy összesen 12 túlélő közül válogathatunk, akiket mind érdemes legalább egyszer az utcára küldeni, így egészen sokáig tarthat már csak a rendelkezésre álló hősök kiismerése is. Márpedig ez a felhozatal apróság a küldetések mellett, hiszen a Zombicide: Második kiadás a társaihoz hasonlóan kampány-alapú társas, misszióból pedig annyit pakoltak mellé a kiadónál, amennyit nem szégyelltek az alapdobozba rakni.
LE AZ UTCZÁRA, KI A TÉRRE
Az indítás egyszerű, az elején ráadásul még nem is annyira helyigényes. Legalábbis a játék dobozának méreteihez képest. A vaskos, összesen 68 oldalas szabálykönyvben ugyanis minden küldetés indítása pontosan le van írva, így az is, mely elemekből áll össze az aktuális moduláris tábla, illetve az is, hogy a hősök hol kezdenek, hol vannak a fontos pontok, amiket fel kell fedezni, és hol születnek be a zombik. Minden adja magát, csak össze kell állítani a jegyzett területeket, feltenni a tokeneket, miniket, majd innentől kezdve már csak az élvezetes játékmenet vár a résztvevőkre.
Merthogy a saját körében mindenki önállóan dönthet a végrehajtandó akciókról, így léphet, támadhat a közelharci vagy távolsági fegyverekkel, amiknél kockadobás dönt a sikerről, továbbá lezárt ajtókat zúzhat be, kutathat és hasonlók. Csakhogy, mindennek következménye van, így például, a jó hír az, hogy ha sikerült elintézni egy zombit, akkor azért mindig XP a jussunk, az XP-vel pedig fejlődünk, avagy megjelennek a speciális képességek, amik a fejlettségi szinttől függően egyre nagyobb számban érhetők el. Emellett a keresgélés és kutatás is számos extra fegyvert, eszközt, lőszert hozhat. Sőt, vannak társak, akik be-becsatlakoznak, így őket egy játékos karakterhez csatolva lehet mozgatni.
De ahogy mondtam, vannak következmények, így a szintlépéssel például a beszülető zombik is fejlődnek, avagy egyre többen érkeznek, ráadásul az ajtók kinyitása (pl. fejszével), illetve egy-egy akciónk mind-mind zajjal jár, ami felkelti a pokoli kreatúrák figyelmét. Emellett sötét területeket is találunk az épületeken belül, amiket zseblámpa nélkül nem látunk át, viszont ezeken a helyeken is plusz zombik születnek be. Vigyázni kell tehát, óvatosan haladni, azzal pedig mindig érdemes számolni, hol jelenik meg a következő élőhalott. Mert belőlük soha nincs hiány. És hiába a rengeteg fegyver és tárgy, valamint képesség, hiába az autóhasználat (bezony, még verdába is pattanhatunk, ami ráadásul fegyverként is funkcionál), ha az élőhalottak megszállnak minket, egyre kevesebb az esélyünk.
JOBB, MINT ÚJKORÁBAN
Bár az alap Zombicide is jó volt, a kor ma már meglátszik rajta, pláne egy Invader vagy egy Az élőhalottak éjszakája mellé állítva, miközben már a vadnyugati etap és a Marvel-variáns is a kanyarban van (Undead or Alive és Marvel Zombies). Éppen ezért nem meglepő, hogy kicsit ráncfelvarrták a nagy őst, mely elindította a szériát, a vérfrissítés pedig abszolút jól sült el. Számos helyen belenyúltak a szabályba, új lehetőségeket adtak hozzá, megváltoztattak tárgyakat, a teljes dizájnt frissítették, miközben új karakterek is képbe kerültek. Nem mellesleg az eredeti 10 missziót is átírták, illetve még 15 teljesen újat hozzácsaptak a csomaghoz, ami így bődületes mennyiség, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen küldetés minimum 30, de inkább 60 perc. Ha még a külön, angolul beszerezhető kiegészítőket is figyelembe vesszük (pl. a napszakváltásos Washingtont), akkor meg pláne igen szép az összkép. Extra karakterek, ráadás szörnyetegek, mindenféle finomság.
Maga a szisztéma persze nem változott, hiszen ez egy tematikus, ameri társas, zombikkal és túlélőkkel, rengeteg minivel. Aki nem szereti a műfajt, az ezt sem kedveli meg, illetve van, akit a gyermekkorú túlélők is zavarnak, másnak a hosszabb játékidő lehet kellemetlen. Aki azonban csípi a témát, nem áll messze tőle a kooperatív zombi-mészárlás, esetleg eleve Zombicide-fan, az csak jól járhat. Remek felújítás, elképesztő tartalommal, remek dizájnnal (meglehetősen sokfajta zombival, szép illusztrációkkal), izgalmas játékmenettel, aminél a kockadobás is éppen úgy tolja belénk az adrenalint, mint a beszülető zombisereg, melynek kisebb-nagyobb, lassabb-gyorsabb tagjai folyton egyre többen vannak, hiába ritkítjuk őket. Még jó, hogy fejlődünk, ott vannak a képességek és extra fegyverek. Szép kis csomag, Donaberger Attila remek fordításával, így a pakk az érdeklődőknek abszolút ajánlott vétel.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
