Ahogy minden iparágnak, úgy a társasjátékok világának is megvannak a maga nagy nevei, akiket még a játékosok is megjegyeznek, és Reiner Knizia, a pénzügyi szektorból érkezett német mágus is egyértelműen közéjük tartozik. Bár a tervező könnyedebb és összetettebb címekkel egyaránt rendelkezik (a Lost Cities és a hamarosan bemutatásra kerülő Yellow & Yangtze között például elég nagy különbség van), Knizia összességében a közérthetőbb darabok halmazát erősíti, amik közül a Grail Games ezúttal két rövidebb játékidejű és szimplább mechanikájú játékot küldött.
King’s Road
- Partner/kiadó: Grail Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,77/5
- Ára: a kiadótól 39,90 euróért, nagyjából 13 800 forintért rendelhető
Ezek közül egyértelműen a 2017-es King’s Road a nagyobb és az “összetettebb”, bár utóbbi jelzőt tessék tényleg idézőjelben venni. A keskenyebb, de átlagos méretű dobozban rejlő társas lényegében egy absztraktnak mondott területfoglalós stratégia, ami már az összetevőivel is mutatja, mennyire szimpla alapokon nyugvó játékélménnyel szolgál. A táblán felül ugyanis csak egy királyi fafigura, valamint az öt színre leosztott 11-11 kártya és 20-20 fából készült befolyásjelző lapul a csomag mélyén. Mindez azonban bőven elég egy 30 perces küzdelemhez.
Országjárás
A játék kezdetén a korábban írtaknak megfelelően mindenki kap 11 kártyát és 20 jelzőt (egy egyből megy a pontszámláló sávra), amikkel aztán gazdálkodhat, a király elfoglalja az induló helyét, majd jöhet is az első kör. Egy körben a játékosok (egyszerre) három kártyát választanak a saját paklijukból, majd ezeket egyből le is helyezik maguk elé, hogy végrehajtsák az elérhető akciókat. A helyszínkártyák közül elsősorban mindig azt érdemes bevetni, ahol a király tartózkodik, hiszen a körvégi pontozásnál ez számít. Ezt a sárkány variálja meg, hiszen ez a következő néhány területet is bevonhatja a pontozásba, a játékosok választásának függvényében (avagy két sárkány már két plusz régiót jelent). A területkártyák egy befolyásjelzőt garantálnak az adott területre, az utolsónak kijátszott lovag plusz egyet ad ebből a másodszor kijátszott területre, míg a boszorkány kivonja a játékost az éppen zajló körből, hogy a többi játékos három akciója után végezhesse el a saját lépéseit, immáron a többiek tettének ismeretében. Minden terület zászlaján látszik, hogy a befolyásjelzőkkel elért helyezéstől függően ki hány ponttal gyarapodik, aki pedig a legjobb eredményt éri el, a legtöbb jelzővel rendelkezik, az egy nemesét teheti erre a területre, ami a jelző másik, emblémával jelölt oldalát takarja.
Innentől lesz érdekes a meccs, hiszen alapesetben a király halad tovább, a további régiók pontozásánál azonban a korábban állított nemesek egyaránt 1-1 bónusz pontot érnek, ezzel együtt viszont leválthatók a következő fordulóban. Avagy, ha a király újra kiköt egy olyan területen, ahol már valakinek a nemese állomásozik, akkor egy másik, többséget szerző játékos ezt leválthatja a sajátjára. Az alternatív játékmód pedig ezt variálja, hiszen ennél hiába szerez új többséget, a sajátja mellett a korábbi nemes is marad a táblán. A táblán, ami egyébként szerintem kifejezetten gyönyörű, sőt a játék összes eleméről süt a letisztult stílusosság és igényesség. Vincent Dutrait nem először dolgozott együtt Kniziával, a King’s Road pedig mutatja, hogy a közös munka mennyire jövedelmező számukra. Az illusztrációk fantasztikusak, minden egyes forma és grafika csak hozzáad az élményhez. Ami a hibája: kevés az összetevő, mindenkinek ugyanaz a 11 lapja van, játékvariációból pedig igencsak kevés áll rendelkezésre, így hosszabb távon a társas nem őrzi meg értékeit, bár a játékostársakat cserélve érhetik az embert meglepetések. Ezzel együtt ez Knizia kifejezetten könnyedebb darabjai közé tartozik, avagy aki komplexebb élményre vágyik, az nem itt találja meg a számításait. Helyette viszont ott a ragyogó dizájn, a nyelvfüggetlen játékmenet (fordított szabályfüzet elérhető a BGG-n), illetve a kezdőket is jutalmazó mechanika.
Medici: The Dice Game
- Partner/kiadó: Grail Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,50/5
- Ára: a kiadótól 21,90 euróért, nagyjából 7700 forintért rendelhető
2020-ban a Medici-család a hagyományos társasjáték és a 2016-os kártyajáték után új jövevénnyel gazdagodott, ez pedig címéhez hűen immáron a kockákat és a kockadobást helyezi előtérbe. A kisdobozos produkció kevés összetevővel (pontozó lapok, ceruzák, 5 egyedi kocka és egy kezdőjátékos-jelölő), kis helyen biztosít kellően szórakoztató és gyors lefolyású szorakozást, persze nem a kifejezetten összetett játékok kedvelőinek.
Hajórakodás
Merthogy a Medici: The Dice Game pofonegyszerű. A kezdőjátékos dob mind az öt kockával, 1-3 kockát választva beírja az első hajójába, sorban az eredményeket és alá az aktuális összértéket, a bal oldalon lévő táblázatba pedig kiikszeli az esetleges árufajtákat. A maradék kockából a további játékosok egyet választanak maguknak (akár ugyanazt), majd ugyanígy járnak el. Ami extra, az a pénz, ami csak értéket ad, árut nem, illetve a 0, ami értéket nem ad, viszont áruból kettő ugyanolyat is. Ha a hajó megtelik jön egy pontösszegzés, amikor a játékosok összenézik az eredményeiket, és felosztás szerint az kapja a több pontot aki valamiből a legtöbbel rendelkezik, a többiek pedig egyre kevesebb jutalmat élvezhetnek. Ezután jön a következő hajó, majd a legvégén a teljes elszámolás. Az árumennyiséget pedig azért is érdemes figyelni és növelni, mert egy idő után az is extra győzelmi pontokat biztosít.
A Medici: The Dice Game a leírásához hasonlatosan pofonegyszerű, rendkívül gyorsan le lehet zavarni egy-egy játékot, és van benne annyi stratégiai lehetőség, ami a szerencsével karöltve érdekessé teszi a mechanikáját. Hogy árura vagy éppen értékre megyünk éppen rá, az csak rajtunk múlik, ráadásul aki jobban figyeli a többiek akcióit, az a saját pecsenyéjét is ügyesebben sütgetheti, hiszen nem mindegy, hogy kinek miből van több. Így lényegében még valami közös vonása is van a két játéknak, melyek a maguk egyszerű módján nagyon is ajánlhatók, pláne, hogy bár a Grail Gamesnél éppen egyik sem kapható a webshop felújítása miatt, de áruk a piacot szemügyre véve igen baráti fekvésben mozog. A kockajáték is mutatós a maga módján, bár értelemszerűen egyszerűbb, mint a King’s Road, de kettejük közül nehezen tudnék választani, mert bár egyik sem kiemelkedő, mindkettő más miatt jó és élvezetes, ha Knizia egyszerűbb és kezdőbarátabb, családiasabb fejlesztéseit nézzük.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Grail Gamesnek!)
