Ez most furán hangzik, de a vérbő és kegyetlennek tűnő horror-téma ellenére a Monster Slaughter már ránézésre is egy könnyedebb, nem túl komoly darab, ami a zsáner szinte minden alműfaja felé kacsintgat, így kifejezetten kíváncsivá tett, mit tud az Ankama rengeteg minivel és egy 3D-s épülettel teli produkciója. A játék maga Kickstarteren volt sikersztori, ami valahol érthető, hiszen a faházban bulizó fiatalok témája, akikre a játékosok horrorból jött lények képében fenik a fogukat, nos, több, mint izgalmas. Pláne, ha mindehhez egy kartonból (és most már műanyagból) felépített ház és egy rakás mini is jár.
Monster Slaughter + Underground kiegészítő és extrák
- Partner/kiadó: Ankama
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,14/5
- Ára: a Kickstarter-oldalon keresztül 80 euró, nagyjából 28 600 forint volt az alapjáték, 40 (14 300 Ft) az extrákkal teli doboz és 34 (12 200) a kiegészítő, de a legtöbb kapható itthon is.
Mert bizony a tartalom meglehetősen impozáns, ez egyértelmű, ez pedig már az alapdobozon és méretén is látszódik. Hiszen ha csak a core játékot nézzük, az is egy, a megszokottnál nagyobb csomagban jön, 31 minivel, 10 kockával, 200 tokennel és több mint 100 kártyával, miközben a doboz alja maga a játéktér, avagy a faház alapja, amit aztán a karton elemekkel (falak és ajtók/barikádok) és a külső gyűrűvel teszünk teljessé. Utóbbi ad otthont az áldozatoknak és a különböző szobákba jutó kártyáknak, valamint annak a hold-mutatónak, ami a fordulókat, avagy a játékban mért időt tartja számon. Merthogy, ahogy leszáll az éj, az égen pedig megjelenik a Hold, a különböző szörnyek előkúsznak rejtekhelyükről, hogy az élők vérét vegyék. Húúúúúúúúú...
Ház az erdő mélyén
A lényeg, hogy a házra alapesetben jut 5 szoba, mindegyiknél meghatározott számú, véletlenszerűen kevert kártyával (tárgyak, csapdák, speciális esetek), illetve 5 bulizó, akik szintén egy-egy kártyával rendelkeznek, és ezek keverés után random kerülnek egy-egy szoba húzópaklijába. A játékosok választanak a rendelkezésre álló szörnycsapatok közül (zombi, vámpír, vérfarkas, múmia és hasonlók – anyuka, apuka, gyermek), megkapják a kártyáikat, majd mehet a móka. Minden szörnytípus adott akciómennyiséggell rendelkezik, ehhez bizonyos számú kockával dobhat, hogy bizonyos esetekben garantálja a sikert (pl. támadás vagy ajtó lezúzása), illetve valamilyen extra képessége is van. Az első körben még a házba kell bejutnia mindenkinek, ha pedig mindenki végzett, jön az első eseménykártya, amivel együtt a Hold is megindul az égen. Amennyiben utóbbi a pályája végére ér, a szörnyek vesztenek és visszabújnak csontokkal teli és az elmúlás szagától bűzlő odujukba.
Addig azonban számos izgalom vár a szörnyeket vezénylő játékosokra. Elvégre ahogy egy szobába lépnek, a felderítés lehetőségével egy kártyát húznak, ami aztán tárgy is lehet, de akár az egyik bulizó is. Utóbbi minije ekkor felkerül a helyszínre, innentől mehet a harc, avagy a személy sebzése, ami kockadobással zajlik, és ekkor más játékos is beszállhat valamilyen kártyával, ami lehet, direkt jó a támadó szörnytípus ellen, miközben reakció-kockákkal védi a támadást. Sikeres sebzéseknél a karakter sérül, ezért hús-tokent nyerünk, ami győzelmi pont, ha pedig meghal, akkor csont-tokennel gyűjtünk be még több győzelmi pontot. Sőt, a játék elején mindenki titkos tippet tesz a karakterek halálának sorrendjét illetően, illetve arról is, hogy a saját frakció kivel fog végezni először, ami után szintén győzelmi pont jár, éppen úgy, ahogy a levert akadályok után is. Ez már önmagában egy szórakoztató és változatos játékot kínál, de az egyik eseménykártya meglepetés vendégeket invitál a helyszínre, akik alaposan feldobják a történéseket, hiszen van köztük igazi nagyágyú is – az egyik kezében shotgunt, a másikon pedig kézfej helyett láncfűrészt viselő fazon pl. biztosan ismerős lehet a horrorfilmek kedvelőinek. Ahogy a szerszámos kamra is, ami kiegészíti a ház makettjét.
Ne menj le a pincébe!
Aztán jött az Underground-kampány, avagy az első nagy kiegészítő, ami nemcsak a pincét teszi hozzá a helyszínhez, de még két kommandóst is behajít a buliba, illetve egy gépágyút, természetesen mindezt nyakon öntve némi plusz kártyával és játékmóddal vagy éppen misszióval, ami forgatókönyvek képében valósul meg. Az expansion része még a műanyag ajtók és barikádok sora, amivel még jobban néz ki a kis házikó, sőt a támogatók beszerezhették a KS-exkluzív hozzávalók csomagját is, amivel további családok (pl. bohócok, valamint kis szörnyecskék) és meglepetésvendégek érhetők el, köztük az imádnivaló Gizmóval és több, könnyen felismerhető horror-hőssel). Szóval az Ankama láthatóan komolyan gondolta a társasjáték támogatását és bővítését, minden esetben további plusz adva a forgatókönyvekhez és a játékmenethez, ami mindenképpen pozitív. Persze a lényeg ezúttal is az, hogy a Monster Slaughter önmagában mennyire élvezetes és egyedi.
Családi vérfürdő
Nos, rendkívüli módon. Maga a játékmenet egy elég egyszerű történet, némi felfedezéssel, kártyával és kockadobással, de ahogy mindez kivitelezésre került, az már önmagában megér egy misét. Jó móka az oldalak megvariálása, miszerint itt a bulizók az “ellenfelek”, a játékosok pedig, bár velük küzdenek meg, igazából egymás ellen harcolnak. Ami viszont még többet hozzáad az élményhez, az a dizájn és a kialakítás, mert ezeken egyértelműen látszik a munka, illetve a zsáner szeretete. A karakterek között felismerhetők a közkedvelt horrorfilmes ikonok, legyen szó bármelyik oldalról, a játéktér pedig, bár kicsit túl helyigényes és ha azt vesszük, akkor ezzel együtt “overproduced”, de… hát baromi jól áll neki, na! Egy kisebb asztalon el sem fér minden, játszani kell az összetevőkkel, de a végeredmény meghálálja a gondoskodást, mert a 3D-s, tetővel nem rendelkező kunyhó és a kamra/pince csak még egyedibbé teszi a külsőt, ami egyébként is profi és aprólékos. A minik jók, a színezésük és egyben színkódolásuk (ez a kártyákat is egyértelműbbé teszi) teljesen rendben van, a játékmenet pedig egy horrorrajongó társasággal mindenképpen elképesztően szórakoztató, de még a családdal is nagyszerűen lehet rajta mulatni.
Mert bár a téma véresen komoly (lehetne), a kialakítás egyáltalán nem félelmetes, nem kőkemény horror a végeredmény, szóval, 10-12 éves kortól én már simán ajánlom a csomagot a teljes famíliának (a BGG-n, a közösség által ajánlott 8 éves kornál szerintem rezeg a léc, de már azzal is lehet próbálkozni). És bizony a Monster Slaughter egy remek társas, ami bár minden tartalmát tekintve nem olcsó mulatság, megéri az érte kért összeget, hiszen mind anyagminőség, mind élmény, mind változatosság vagy flow szempontjából átlagon felüli és igazán különleges darab. A téma kedvelőinek jóformán kötelező!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Ankamának!)
