Alig pár napja foglalkoztunk a Catacomb Cubes könnyed és családias építkezős-draftolós játékával, és most itt az „eredeti” Catacombs – már amennyire eredetinek nevezhető egy játék harmadik kiadása –, és annak egy, tulajdonképpen variánsnak is tekinthető társa, a Catacombs Conquest. Katakombákban már jártunk, nem is egyszer, de a Catacombs nem a hagyományos értelemben vett dungeon crawler, még ha azoknak egyes jegyeit meg is találhatjuk benne.
Catacombs
- Kiadó/partner: Elzra Corp.
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,26/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 90 dollár, nagyjából 33 200 forint
A Catacombsszal való ismerkedés első lépcsője a számtalan játékoskorong felmatricázása, ügyelve arra, hogy a megfelelő figura a megfelelő színű és méretű elemre kerüljön fel. Higgyétek el, nem túlzok, mikor azt mondom, hogy nagyjából egy óra volt mindent felragasztgatni, ideértve az Ice Box kiegészítő további elemeit is. Érezhették ezt az Elzránál is, így a szabálykönyv külön kitér rá, hogy az első játékhoz nem szükséges mindent megcsinálni egy szuszra, nagyjából a felére redukálható az első játékhoz szükséges előkészületek időtartama. Ami pedig magát a játékot illeti, a karakterek és a vonatkozó tulajdonság-lapok és tokenek kiosztása után már csak a játéktáblát keretező fal felállítása van hátra, és gyakorlatilag mehet is a játék.
Pocakon pöckölt icike-picike pocakos pocok
A fél-kooperatív játékban két fél mérkőzik meg egymással: a hősök négy főt számláló csapata (kevesebb játékos esetén értelemszerűen egy játékos több karaktert irányít) és a katakombák ura. Előbbiek a hat kártya által reprezentált szobán áthaladva ki kell, hogy irtsanak minden felkerülő szörnyet, végül a főgonosszal kerülnek szembe, aki egyszemélyben irányítja, akarom mondani, pöcköli az összes lényt. Merthogy a Catacombs egy szigorúan ügyességi játék, melyben a lépések, támadások, varázslatok sikere csak és kizárólag azon múlik, hogy milyen pontosan tudjuk kezelni figuráinkat, azok cselekvésenként egyszeri célirányba taszajtásával.
De nem cselekedhetünk kedvünkre, először a hősök kerülnek sorra, és a rendelkezésükre álló kártyák közül az aktiválni kívánt lapon (varázslatok, fegyverek, képességek) szereplő diagramnak megfelelően cselekednek. Ez lehet egyetlen lépés, vagy akár egy sorozat is: például akad olyan képesség, mely egy mozgás után egy lövést engedélyez, de olyan is, mellyel egymás után több ütést hajthatunk végre. Egyes képességek akárhányszor bevethetők, míg mások szobánként egyszer, megint mások a játék folyamán egyetlen alkalommal alkalmazhatók. Mozgással értelemszerűen nem sebezhetünk, ám támadással mozoghatunk – ha a támadó korong eltalál egy ellent, akkor meg is sebzi azt, hacsak nincs ellenállása az őt ért ütéssel szemben. A jófiúk (és lányok) szerencséjére egy-egy elhalálozás nem jelent azonnali kiesést, de legalább egyvalakinek túl kell élnie az arénát ahhoz, hogy a többiek a következő elején, fél életerővel feltámadhassanak.
A katakombák urának kicsit összetettebb a feladata, hiszen minden egyes „szobát” fel kell töltenie a húzott találkozás-kártya alapján, ami megmutatja, hogy mely szörnyeket jelképező korongokat mely kvadránsban helyezheti el. Ugyancsak rá hárul a katakombákat benépesítő lények terelgetése, képességeik észben tartása és alkalmazása. Szerencsére ezt a hozzájuk tartozó szörny-kártyák azért jócskán leegyszerűsítik. Mert ahány randaság, annyi féle: a különböző színű ikonok mind másfajta támadást tesznek lehetővé (életerő-lopás, félelem, kábítás stb.), megint más jószágok ellenállhatnak a tűznek, vagy akár visszaverhetnek mindenféle lövedéket is.
Ha a hősök sikeresen átverekszik magukat egy szobán, az elpusztított szörnyek után pénz üti a markukat, amit – ha szerencséjük van, és ilyen kártya is került a pakliba – a kocsmában vagy boltban verhetnek el felszerelésre, gyógyulásra, szerencsejátékra. A hatodik helyiség legyűrése után, a hetedikben, viszont már a katakombák urának avatárjával találkoznak össze. A főgonosz csatlósokat idézhet meg, és attól függően, hogy varázsló vagy éppen sárkány, még számtalan módon nehezítheti az életüket. A végső harc dönti el a játékot, itt már nincs kegyelem, de ha a hősök eddig eljutottak, jó eséllyel állnak a döntő kapujában.
Korongzsonglőrködés mesterfokon
A Catacombs fa elemeire nincsen panasz, szépen csiszoltak, vastagon festettek, a játéktér pereme elengedhetetlen kellék az elrepülő korongok megállításában. Az illusztrációk terén roppant egyedi, karakteres, már-már karikatúrának is beillő rajzfilmfigurák köszönnek vissza ránk, és őszintén szólva abszolút értetlenül állok a korhatárbesorolás előtt. A játéknak sem a koncepciója, sem a menete, sem a mechanikája, de még az illusztrációja vagy a témaválasztása sem olyan, ami indokolná a jelölt korhatárt.
Még úgy sem, hogy a roppant egyszerű „pöckölős” koncepció meglepően sok taktikai lehetőséget és megfontolnivalót rejt magában, a pozicionálástól kezdve, az elsődleges célpontválasztáson át a készletek beosztásáig. És akkor még nem esett szó a szükséges precíz mozdulatokról és a játék ügyességi részéről, valamint arról, hogy csak olyan helyen érdemes játszani, ahol szabadon körbejárható a teljes asztal, mert egy helyről itt nem lehet mindent elintézni. A Catacombs nem egy olyan társasjáték, melyre az ember a szó hallatán számít – még nálunk sem járt ilyen típusú ügyességi móka, de mindenképpen érdemes az ember figyelmére, legyen szó gyerekről vagy gyereklelkű felnőttről.
Catacombs Conquest
- Kiadó/partner: Elzra Corp
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 15-30 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,75/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 20 dollár, nagyjából 7400 forint
A Catacombs Conquest már nem aszimmetrikus csapatokat állít szembe egymással, hanem kettő, egyenként két főből álló brigádot, a „kard” és a „koponya” csapatot. A fentebb ismertetett pöckölgetés itt annyiban változik, hogy egy karakterhez nem egyetlen, előre meghatározott kártyaszett tartozik, hanem tulajdonképpen csapatának megfelelően egy egész pakli. Helyesebben szólva, annak éppen a kezünkben levő lapjai, melyek közül bármelyik karaktert kijátszva, annak támadását, és ha van, akkor különleges képességét is aktiváljuk az éppen soron levő korongunkkal. Ezután a táblára felkerült tereptárgyak egyikét is arrébb pöccinthetjük, de ezzel sérülést nem okozhatunk – csak fedezéknek, vagy ez ellenfél ellökésére alkalmas taktikai eszközként.
A Catacombs Conquest: Event Horizon kiegészítő pedig lehetne akár önálló játék is, mert ugyan csak 30-30 plusz lapot kapunk, azok nem keverhetők az alapjáték lapjaival. Ugyanis egészen más, még rövidebb, ám intenzívebb játékmódot kapunk vele: a csapatok lapjai közül választhatunk magunknak egy vezért és két kasztot, ezek kerülnek a pakliba. Mindegyik lapnak van egy különleges második támadása is, melyet csak akkor tud alkalmazni, ha azonos „csillagjegyű” kártyát játszik ki, vagy ha ugyanilyen tulajdonságú vezérét aktiválja.
Itt nincsenek szobák, sem szörnyek, sem főgonosz: a meccs addig tart, amíg valamelyik oldalnak el nem fogy az életereje. Ezzel a megoldással pedig számos elemet le lehetett spórolni: maga a doboz kompaktabb, a játék helyigénye változatlan, az aréna körülbelül ugyanakkora, a játékélmény viszont nagyjából azonos – ami nem is csoda, hiszen továbbra is ugyanaz az ügyességi pöckölgetős mechanika hajtja. Mely megoldás nem mindenkinek lesz az ínyére való, teret ad a komolytalanságnak, a szabad, kötetlen szórakozásnak, ami persze egyáltalán nem gond, hiszen egy társasjátéknak erről kéne szólnia. A Catacombs és a Catacombs Conquest igazi családi kikapcsolódás, a legkisebbektől a legnagyobbakig, és a komolytalan játéktól a vérremenő pöckölő-párbajig mindenki megtalálhatja benne a számítását.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Elzra Corp.-nak! A játék alapvetően ikonokkal kommunikál, de már a kártyákon is található angol szöveg, és szabályainak megértéséhez szintén szükséges némi nyelvtudás. Rajongói fordításról nem tudunk.)
