Bár számos játékkal rendelkezik, Stefan Dorra az eredetileg 1997-ben debütált For Sale-lel alaposan megalapozta a hírnevét. Az alapvetően elég egyszerű kártyajáték azóta számos verziót megért, sőt jövőre érkezik az Autorama is, de népszerűsége immáron 23 éve kitart, méghozzá nem véletlenül. De mi miatt lehet egy összességében csak a licitálásra építő, kisdobozos társas ennyire közkedvelt? Máris mondjuk, csak a tulajdoni lapokat készítsétek elő...
EladLak! (For Sale)
- Hazai kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,27/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 4 490 forint
Ingatlanos-képző, mondhatnánk jogosan, hiszen bár történet nincs, a játék lényege az, hogy ellenfeleink minél többet költsenek, miközben házakat gyűjtünk be, majd végül a lehető legnagyobb bevételhez jutva végezzünk a közel félórás “küzdelem” végén. Ehhez egy kisebb doboznyi alapfelszerelést kapunk, ami 30-30 ház- és csekk-kártyából, valamint 84 kartonérméből áll. Ez a minimális összetevő-kínálat éri el azt, hogy ha valaki leül az EladLak! mellé, az egy darabig ott is ragad. Hogy miért?
Kilóra megvesz
Mert hihetetlenül élvezetes a minimalista mechanika ellenére. Kipakoljuk a paklikat, amik közül elsőre a házlapok kerülnek elő, majd a játékoszám függvényében elosztjuk a pénzt (ezt ideális esetben takarjuk a többiek elől, hogy ne lássák a körök során, még mennyivel rendelkezünk), illetve szintén az adott főnek megfelelő számú házlapok kihúzásával és középre helyezésével jön a licitálós fázis. A házlapok eltérő értékkel bírnak (1-től 30-ig), nekünk azonban nem ezt kell kifizetni, hanem szimplán leteszünk annyi érmét, amennyit áldozni akarunk erre a körre, majd az összegek tükrében mindenki elvisz egy kártyát: aki a legkevesebbet adta bele, az a legkisebb értékűt, aki a legtöbbet, az a legnagyobbat… ráadásul utóbbi kivételével mindenki kap vissza érméket is, egészen pontosan a beadott licit felét, persze felfelé kerekítve, így 7-nél 3 kerül haza, 4 meg a bankba.
Amennyiben minden ház elfogyott, jöhetnek a csekkek. Ezek hasonló módon, a játékosszámnak megfelelően kerülnek elő, a játékosok pedig választanak egy-egy házkártyát a kezükből, aztán képpel lefelé az asztalra teszik, hogy adott pillanatban mindenki egyszerre fordítsa fel a lapját. A menet innentől azonos: a legnagyobb értékű ház birtokosa viszi a legzsírosabb csekket, aki pedig csak a kútját ajánlotta, az elégedjen meg az alamizsnával. Itt persze semmi nem jár vissza, csak a csekk a jutalmunk. Amint elfogytak a csekk-kártyák, jöhet a pénzszámlálás és az eredményhirdetés: a megmaradt érméknek és a begyűjtött csekkeknek megfelelően az nyer, aki a legnagyobb összeggel rendelkezik.
Zseniálisan egyszerű
Már-már vicc, hogy mennyire egyszerű és mégis mennyire szórakoztató játékról van szó, ami akár a licitálások végeztével is befejeződhetne, valami szimplább kereten belül, de pont jókor csavar egyet a lehetőségeken, és a játék felénél behozza a csekkeket a képbe, azok pedig igazi fűszerként hatnak a koncepcióra. Ez a játékmenet ésszerű, adja magát, simán behúzhat bárkit, akár olyanokat is, akik nem érdeklődnek a társasok iránt, ráadásul nem kifejezetten konfrontatív, inkább lazább módon kompetitív a játékmenet.
Amihez a külcsín is sokat hozzáad, legalábbis az újabb kiadásoknál, illetve esetünkben konkrétan a hazai verziónál, ami rendkívül baráti áron kapható, ezzel együtt pedig látható, hogy a Compaya nem sajnálta rá a pénzt. A mágneses, vaskosabb dobozért eleve kalapemelés jár, hiszen strapabíró darab, amit nyugodtan lehet cipelni, de a komponensek is megfelelőek. Az illusztrációk nagyon kellemesek, jók a színek, szépek a rajzok, ráadásul nagyon jópofa az érték-minőség párhuzam, amivel pottyantós kerti budit, de akár kisebb kastélyt is begyűjthetünk. Az ünnepek közeledtével igyekszünk leginkább olyan játékokat bemutatni, amik ajándéknak is tökéletesek a karácsonyi szezonra, az EladLak! pedig pont ilyen, avagy aki ezzel lepi meg egy családtagját, szerettét, barátját, az mindenképpen jól dönt.
"ráadásul utóbbi kivételével mindenki kap vissza érméket is, egészen pontosan a beadott licit felét, persze felfelé kerekítve, így 7-nél 3 kerül haza, 4 meg a bankba."
A szabály idézése pontos, mert tényleg a licit felének felfelé kerekített értékét kapjuk vissza, de a példa 'számítása' hibás, hiszen 7 esetén nem 3, hanem 4 jön vissza, és 3 megy a bankba. Épp ezért jó dolog az első játékosnak mindig legalább 1-et licitálnia, mert ha végül mégsem akar elvinni nagyobb értékű házat, akkor a beadott licitjét csont nélkül vissza is kapja (azt az 1-et).