Előző héten már sorra került a színekkel jelölt, egységes dizájnnal ellátott gyerekjáték-sorozat néhány, főleg a kisebbeknek szóló, de felnőtteknek is szórakoztató darabja, most pedig következzen a “pöttyös sorozat” piros, avagy a 6 éves kortól ajánlott részlege, azon belül is három újabb cím. Elrejtőzött mesehősök, kincs után kutató kalózok, szellem elől menekülő varázslótanoncok… mindegyik a megszokott minőségben kínálja a kimondottan kellemes és gyerekeknek szóló élményt, amihez, mint a sorozaton belül minden esetben, kifejezetten érdekes elemek is társulnak.
Fabulantica (Fabulantica)
- Hazai kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 25 perc
- Korcsoport: 6+
- Nehézség: 1,67/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 7490 forint
Itt van rögtön a Fabulantica, avagy Marco Teubner (My First Carcassonne, My First Stone Age) 2018-as játéka, melynél az “érdekes” elemek kategóriát a kis homokvár-szerű tornyok jelentik, amik egyébként meglepően tömör formában rejtik el a mesevilág különböző lakóit. Merthogy egy varázslótanonc mágiája balul sült el, aminek köszönhetően a lakosok, Csizmás Kandúrtól kezdve a sárkányig, mindenki máshol kötött ki, mint ahol lennie kéne, a kis varázslóknak pedig az a feladatuk, hogy megtalálják őket.
Igen ám, a hazavezető út azonban rögös, merthogy kártyákhoz van kötve. A lakosok mindegyike egy torony alá szorult, méghozzá véletlenszerűen elrendezve a térképen, aminek közepéről a játékosok megindulnak. Mindenkinél vannak közlekedéskártyák, amik a színüknek és fajtájuknak megfelelően jelentenek egy bizonyos lépést, majd a tornyot felfordítva lehet kideríteni, ki van az adott területen. A feladat azonban kötött, ugyanis külön kártyák vannak arra nézve, kit kell megtalálni, majd a megtalált személy elmondja, kit keres, így egy lappal egyszerre két karakter megtalálása a misszió. Ilyen feladatkártyából egyszerre három aktív, aki pedig megtalálja a második célszemélyt is, begyűjtheti a lapot, ezzel növelve a győzelmi pontok számát. Aki a harmadik lapját is begyűjti, az azonnal megnyeri a játékot.
Nincs időhúzás, nincs kiesés, csak a keresgélés és ezzel együtt az “itt a piros”-jellegű memóriajáték, hiszen figyelni kell, hol sikerült már valakire rátalálni, majd azt a tornyot esetleg hova mozgatja a másik játékos. A kedves illsuztrációknak, a masszív tornyoknak, a bárhova elmozgató varázsszőnyegnek hála a Fabulantica nem egy bonyolult, de egy annál szórakoztatóbb családi játék, amivel a kisebbek is remekül szórakozhatnak. Játékmechanika terén nem kiemelkedő darabról beszélünk, de a sorozat többi részéhez hasonlóan olyan összetevők tartoznak a csomaghoz, amik miatt a társas garantált siker lehet a gyerekeknél.
Varázslótanoncok a fénylidércek útján (Wizardry to the Power of Three)
- Hazai kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 20-30 perc
- Korcsoport: 6+
- Nehézség: 1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 7490 forint
Ezekkel a varázslótanoncokkal csak a baj van. Nem elég, hogy összekeverték Fabulantika lakóit, most még a varázslatos éjféli piacra is kiszöktek, miközben rég ágyban lenne a helyük. Persze, a rengeteg mágikus tárgy kellőképpen vonzó a fiatalok számára, így érthető tettük is, mindezt azonban Willy, az őrszellem nem nézi jó szemmel, így a tanoncok után ered, hogy megregulázza őket. Egyértelmű a feladat: a játékosok fogják hazajuttatni a kis varázslótanoncokat, méghozzá a fénylidércek segítségével, egy izgalmas memóriajáték során.
A setup éppen olyan könnyed, mint maga a játék: a táblát elhelyezve annak kijelölt pontjaira rakjuk a véletlenszerűen leosztott lidérckorongokat, valamint a sarokba tesszük a felépített iskolát, Willyt beállítjuk a megfelelő helyre, ahogy a srácokat is a piacra, valamint nehézségtől függően kiteszünk néhány segítséget. Indulás előtt a játékosok megnézhetnek egy-egy korongot, majd azokat visszateszik a helyükre, innentől pedig mindenki dob a saját körében, hogy utána mozgassa a kis figurákat. Vagyis nem a dobás a mozgatórugó, hanem az, hogy a játékosoknak sikerül-e megtalálni a kockákon lévő fénylidérceket. Ha igen, akkor minden helyes találat egy lépés, de akár főzetet is szerezhetünk, ami szintén egy lépés valakinek, azonban Willyt is aktivizálhatjuk, aki annyit lép, ahányat mutat a mező, amin áll. A szellem ráadásul minden kör végén lép egyet, így vigyázni kell, nehogy belehúzzon, mert amint utolér valakit, vége a dalnak és az éjszakai kiruccanásnak. Persze van segítség, amit már említettem, ennek hála pedig további főzeteket használhatunk fel, illetve a kockadobást is befolyásolhatjuk, ám mivel ezek az extrák csak korlátozott számban érhetők el, jól meg kell gondolni, mikor használjuk fel.
De az a helyzet, hogy ha utolér a szellem, akkor sincs nagy baj, maximum újrakezdjük a játékot. Már csak azért is, mert kifejezetten kellemes és szórakoztató, jót tesz a memóriának, Willy pedig nem az a fajta szellem, akitől rettegni fogunk. Fafigurája kifejezetten szerethető, ahogy a varázslótanoncok is mutatósak, de nekem például a kockák mellett a varázslóiskola a kedvencem, ami a háttérben magasodva kínál menedéket a kis szökevényeknek. A Varázslótanoncok a fénylidércek útján kifejezetten ötletes és kedves formában kínál egy már jól ismert élményt, ami ráadásul kimondottan jó készségfejlesztő a gyermekek számára. Nagyon ajánlott.
Kalózkincs (Piratissimo)
- Hazai kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-30 perc
- Korcsoport: 6+
- Nehézség: 1,25/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 7490 forint
És akkor elérkeztünk ahhoz a játékhoz, ami nálam elvileg nem működőképes, mivel nem vagyok oda a kalózos témáért, mégis, a helyzet az, hogy a sorozattól megszokott módon nem tudom nem észrevenni a legfontosabb előnyeit és pozitívumait. A Manfred Ludwig (előző cikkünkből a remek Sajtbirodalom is az ő alkotása) által készített, 2005-ös címnek semmi szégyenkeznivalója a kora miatt, hiszen ma is nagyon egyedi élményt nyújt, tornádóstul és kincsestül.
A minimum kettő, de inkább négy fő által játszható társasnál mindenki kap egy hajót, majd azzal indul meg a nem annyira végtelen tengeren, hogy kincseket gyűjtsön be. A játékmenet egyszerű: dobunk a kockával, majd lépünk az eredmény alapján. Ha zárt kincsesládára találunk, avagy az utolsó lépéssel ott kötünk ki, akkor dönthetünk, veszünk-e fel kincset, ha pedig igen, akkor mennyit. Ha nyitott ládára lépünk, akkor viszont muszáj felvenni az arra kiírt mennyiséget. És hogy ennek mi a jelentősége? Nos, a fahajók elől és hátul is rendelkeznek egy-egy rúddal, a karikaként jelzett kincseket ezekre lehet felfűzni. A hajókra azonban csak 7 darab karika kerülhet, ha ismét rakni kéne rá, elsüllyed, így visszakerül a saját kikötőjébe (ahova egyébként a kincseket kéne eljuttatnia). Innentől nem mindegy, mikor mennyit gyűjtünk be, illetve mikor használjuk az útvonalaknál látható rövidítéseket, amiknél vámot kell fizetni, ezáltal mindig megszabadulhatunk egy kincstől. Nem mellesleg másik hajó mellé érve kalózkodhatunk, ilyenkor kerül használatba a szerencsekerék, ahogy akkor is, mikor beér minket az ellenkező irányba haladó tornádó.
A Kalózkincs tehát viszonylag összetettebb játékélményt kínál, mint korábbi társai, hiszen itt több mindenre is figyelni kell ahhoz, hogy elulajdonítsuk és leszállítsuk a kellő mennyiségű kincset, ezzel megnyerve a játékot. Figyelni kell a tornádót, az aktuális kincsmennyiséget, a közelgő ládákat, illetve azt, mennyire van távol a saját kikötőnk, így azért bőven van olyan összetevő, ami megváltoztathatja az állást. A téma kedvelőinek mindenképpen jó móka lehet (márpedig a gyerekek általában kedvelik a kalózos tematikát), de a kis hajók és a jópofa gyűjtögetős mechanizmus miatt bárkinek nyugodtan ajánlható.
Pöttyösre játszottuk magunkat
Ahogy egyébként a teljes sorozat is. Ritka az, amikor egy bizonyos “széria” részei ennyire különböznek, mégis egy értéket képviselnek: a Pegasus Spiele gyerekjátékai azonban mind fantasztikus élménynek számítanak. Természetesen inkább a kisebbeket célozzák meg, de kiváló össztevői miatt a teljes családnak remek elfoglaltságot nyújthatnak, nálunk például az elmúlt hetekben rengetegszer kerültek elő, ami egy idő után már nemcsak a tesztelés okán történt meg. Emiatt aztán köszönet illeti a Compayát is, amiért itthon magyar leírással forgalmazzák a játékokat, ezzel még több családhoz eljuttatva a különböző stílusú társasokat. Amik nem mellesleg gyűjteményépítéshez is kiválónak számítanak a remek külső ismertetőjelek miatt. Pláne, hogy bár nekem van személyes kedvencem a Katicabál, Sajtbirodalom és a Varázslótanoncok képében, de ettől függetlenól elég nehéz választani közülük. És ugye kell egy külön részleg a gyerekeknek is, amiből ezek a címek nem hiányozhatnak.
