A király fél lábbal már a sírban, de utódlása még nyitott téma: rajtad és cselekedeteiden áll, hogy méltó mód szolgálod-e Emara királyságának népét, elnyerve ezáltal a koronát, vagy az végül egy riválisod fejére kerül. Bemutatjuk a Crown of Emarát és kifaggatjuk a Vagabund alapítóját!
Fordított időrendi sorrendben haladni egy alkotó életművében legalább annyira érdekes, mint kronológiai sorrendben megismerni játékait, hiszen sok esetben mindkét irányból remekül lekövethető, hogy miként változik egy játéktervező hozzáállása, vagy milyen módon alakít tovább egy-egy mechanikát. Benjamin Schwer esetében tizenegy évvel korábbra mehetünk vissza, és bár első játékával, a 2009-es Livingstone-nal be tudott kerülni a BoardGameGeek újoncokat díjazó listájára (de a TOP 10-ből kicsúszott), az ezt követő évtizedben elsősorban gyerekjátékok alkotóiként maradt a radar alatt. Éppen ezért is volt meglepő, hogy tavaly a gyakorlatilag semmiből érkezett Hadara milyen összeszedett és szórakoztató módon gondolta újra a civilizációépítés témáját, de ha csak egy évet is visszamegyünk az időben, egészen a Crown of Emara megjelenéséig, látható, hogy Schwer nem csupán szerencsés, de tehetséges is.
CROWN OF EMARA
- Gyártó: Pegasus Spiele
- Partner: Vagabund
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 45-75 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2.98/5
- Ár: 13.790 Ft
A Crown of Emara története szerint Emara aprócska, de virágzó királysága új uralkodót keres. A jelenlegi király, Thedorius még időben szeretné megtalálni méltó utódját, ehhez pedig egy gyakorlati haszonnal rendelkező feladatot talált ki. A vállalkozó kedvű nemesek feladata, hogy biztosítsák a polgárok lakhatását, és ezáltal elnyerjék támogatásukat. Az, aki a játék végén a legtöbb győzelmi ponttal rendelkezik, nyer...
...csakhogy már a kiértékelés is eltér a megszokottól, hiszen itt nem egy, hanem két győzelmi sávon kell vezetni az elért eredményeket. Az egyik a polgárok támogatásának felel meg (polgársáv), a másik pedig az általunk felépített házakénak (épületpont). A végső összegzésnél a kettő közül az alacsonyabb értékű felel meg a végső pontszámunknak, ezért a két mezőn lehetőség szerint egyforma ütemben kell haladnunk, vagy legalább a játék végére valamennyire közel kell hozni egymáshoz a kettőt.
MŰFAJKAVALKÁD
Ehhez pedig bőségesen kapunk eszközöket. A Crown of Emara egy olyan gamer játék, amelyben egy csipetnyi munkáslehelyezés, egy nagy adag kör- és akciótervezés, valamint a fogd és vidd mechanizmus keveredik, meglepően jó szinkronban dolgozva össze. A játéktér két egymástól elkülönülő, moduláris elemekből véletlenszerű sorrendben összeállított játéktáblából áll. Az egyik a vidéki helyszín. Itt lehet a négy alapvető nyersanyaghoz jutni, azaz fához, kőhöz, gabonához és ruhához. A másik tábla a városi helyszín, ahol a megszerzett nyersanyagok használhatók fel. Minden játékos mind a két táblán rendelkezik egy tanácsossal, aki végrehajtja a neki kiadott utasításokat.
Maga a játék 6 fordulón át zajlik, és ezek mindegyikében minden játékos összesen 3 kört tud le. Ennek során mindig ki kell játszani egy akciókártyát (ez erőforrást vagy különleges akciólehetőséget biztosít), ezt követően aktiválódik és továbbmozog egy tanácsos, végül pedig lehetőség van bónuszakció használatára is. Az irányított nemest szimbolizáló játékoslapka három oszlopból áll: ide kell rakni a forduló alatt a kézben tartott akciókártyákat (minden fordulóban 3 darabból kell gazdálkodni). Az oszlopok fölött található szám határozza meg, hogy a kiválasztott tanácsos összesen hányat mozog (az óramutató járásának megfelelően) a város- vagy a vidéktáblán, és ez dönti el azt is, hogy a tanácsos mozgásának fényében mi történhet a saját körünkben.
AZ IPAROSOK
A vidék esetében ez elsősorban nyersanyagbegyűjtést jelent (megkapjuk azt a nyersanyagot, ahová a tanácsos érkezik), de itt végrehajtható az egyik bónuszakció is, melynek során felfogadhatunk mesterembert. Erre mind a négy nyersanyagmezőn van lehetőség: ehhez ki kell választani egy ott található, még üres kunyhót, ki kell fizetni a feltüntetett erőforrást, majd a saját játékostábláról ide kell helyezni egy mesterembert. Ez több extrával jár: egyrészt rögtön megkapjuk a játékostáblán feltüntetett polgárpontot, másrészt a mesterember onnantól kezdve növeli a helyszín termelését, vagy lehetővé teszi a gabona átalakítását kenyérré (ennek később lesz szerepe). Egy helyszínen akár több mesterembere is lehet egy játékosnak.
A városi helyszínek ennél már sokkal összetettebbek, hiszen itt minden, a vidéken megszerzett nyersanyag hasznosítható.
A székesegyház adományokat fogad: ezért cserébe tudás (egy könyv), valamint kegyjelző szerezhető. A kegyjelző egy bónuszlapka, amely elsősorban győzelmi pontot biztosít, de számos más bónuszt is adhat. A csavar az, hogy a befizetendő adomány mennyisége folyamatosan nő: ezt egy számlálólapka mutatja, amit a mező használatakor a következő értékre kell fordítani.
A kastély 2 végrehajtható akcióval rendelkezik. Az egyikkel a királynak lehet erőforrást adományozni, amiért pecsétgyűrű jár, a másikkal pedig egy könyvet lehet átadni, amellyel 5 épületpont zsebelhető be.
A piacon szintén 2 végrehajtható akció van. Itt az erőforrásokat lehet átcserélni aranyérmére (ez dzsókernek felel meg, be lehet helyettesíteni fára, kőre, ruhára vagy gabonára), vagy a könyv használható fel, amiért egy táblázat szerint meghatározott polgárpont jár.
A sort záró építési területen már 3 akciólehetőség van. Be lehet fizetni 1 követ, amiért 5 épületpont, és egy szintén mozgó számláló által meghatározott polgárpont jár. 1 vagy akár 3 kenyeret is fel lehet ajánlani, amiért egy számlálóval jelzett mennyiségű polgárpont zsebelhető be. 1 vagy akár 3 fa feláldozásáért pedig épületpont jár.
THANK YOU, NEXT!
Miután a játékos akciókártyát használt, letudta a mozgását, és elvégezte a választott helyszín akcióját, három további, teljesen opcionális bónuszakciót is végrehajthat. Ez lehet a nemesi rang növelése, amellyel rendkívül sok polgárpont szerezhető, de nem egy olcsó mulatság: összesen 5 nemesi ranghoz lehet így hozzájutni, melyek nemcsak, hogy egyre drágábbak (arany és pecsétérme kell hozzá), de az így szerzett bónuszpont értéke is attól függ, hogy hányadikként jutunk a ranghoz. A másik lehetséges akció a mesterember felfogadása (erről korábban már volt szó), a sort pedig a tanácsadó toborzás zárja. A tanácsosok a városhelyszínen találhatók: felbérlésükhöz ki kell fizetni a hozzájuk rendelt költséget (ez általában több különféle nyersanyagnak felel meg), ezt követően pedig általában van egy azonnali hatásuk (a legtöbbször valamilyen győzelmi pont), és egy adott különleges képesség, amely a jelzett módon azonnal, állandóan vagy körönként egyszer vethető be. Növelhetik például egy adott mező termelését, csökkenthetik egy akció költségét, vagy komoly mennyiségű polgár- és épületpontot biztosíthatnak.
Ráadásul, hogy ne legyen egyszerű a helyzet, minden egyes forduló kezdetén egy eseménykártyát is fel kell csapni, amely minden játékosra kihatással van. Ez jelenthet egy extra erőforrást, egy jutalmat a forduló végén, vagy az adott fordulóra vonatkozó játékszabály módosítást is.
A Crown of Emara egyáltalán nem egy bonyolult játék: könnyen tanulható, kifejezetten egyszerű szabályrendszerrel rendelkező, áramvonalasított gémer társas, amely játszi könnyedséggel fűz egybe különféle játékmechanikákat, ezáltal pedig nem várt mélységgel rendelkezik. Olyannyira, hogy bár a játékidő alacsony, és a körönkénti akciók száma sem éppen sok, mégis, szinte végtelen mennyiségű időt lehet eltölteni az adott forduló akciójának kitalálásával, annak kimaxolásával. Hihetetlenül nagy a lehetőségek száma, és mivel egy fordulóban mindössze csak három körrel rendelkezünk, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és mit teszünk.
A felszín alatti komplexitást ráadásul sikerült nagyon tetszetős csomagolásba bújtatni: a játék kifejezetten szép, a felülnézeti perspektíva pedig egyáltalán nem nevezhető szokványosnak. Ugyanakkor a kifejezetten festői külső a város táblán kissé túlzsúfoltságot, színkavalkádot eredményez, amire maga a játék is kínál egy kifejezetten elegáns megoldást. A moduláris játéktábla minden eleme duplaoldalas: a hátlapon egy elhalványított grafika található, amely a fókuszt a díszítettségről az adott terület akcióikonjaira tereli át, így téve sokkal átláthatóbbá és funkcionálisabbá a játékteret. Ez a megoldás pedig legalább annyira ötletes, mint maga a Crown of Emara: nem pionír, nem teremt új műfajt vagy reformál meg egy korábbit, szimplán „csak” egy színvonalas, szórakoztató, kellő mélységgel rendelkező stratégia.
(A játék nyelvfüggetlen, de a magyar nyelvű szabálykönyv az alábbi linken érhető el.)
A tesztpéldányt köszönjük a Vagabund kiadónak!
KÖNYVEKTŐL A TÁRSASOKIG – INTERJÚ SZÖLLŐSI PÉTERREL
Előbb jöttek a könyvek és csak aztán a társasosok: mikor és miért döntöttél úgy, hogy ezzel is foglalkozni szeretnél?
A másik gyerekkori hobbim a társasjátékozás volt, már akkor fabrikáltam házi szabályokat, hogy a meglévő játékok sokkal jobbak legyenek. Egy napon arra ébredtem, hogy egyre több ötlet tör a felszínre a fejemben, és mást nem is kellett tennem, csak összerendezgetni a szabályokat és formába önteni, így született meg a Gyümi.
A társasjátékok lokalizációja rendkívül nagy befektetés: egy ekkora piac esetében nagy kockázatot jelenthet még egy külföldön sikeres és népszerű cím honosítása is. Hogyan zajlik ennek a folyamata? Hogyan és mi alapján választasz ki valamit, miként lehet megszerezni annak a jogait, és mennyire tudsz előre tervezni?
Kis kiadóként néha éveket kell várnod és győzködnöd a jogtulajdonost, hogy bízzák rád a hazai megjelenést, néha egy kis szerencse sem árt, például az Arborétumot kb. négy évig üldöztem. Utána már csak ujjgyakorlat és pénz kérdése, maga a lokalizálás mindössze két nap, nem komoly.
Én nagyjából egy évre próbálok előrelátni, most a Claim – Na, ki a király?-sorozat lesz fókuszban az elkövetkező időkben, mivel 8 izgalmas és különálló Claim kártyajáték jelenik meg zsinórban. Egy kicsit talán túl merész terv, de kockázat nélkül nincs bukás!
A kiadó többi társasjátékában egy közös pont van: te magad, hiszen te tervezted őket. Miként és hogyan indult nálad a társasjátékok tervezésének ötlete?
Társasjátékozás közben állandóan megrohantak az ötletek, hogy én ezt biztosan máshogyan oldanám meg, és innen már csak egy lépés volt papírra vetni a saját szabályaimat. Az állandó elégedetlenségem sarkall újabb játékok kiadására.
Játékaid alapvetően mind kártyákra építenek, a dobozban tokenekkel vagy egyéb elemekkel szinte soha sem lehet találkozni. Miért ragaszkodsz ennyire ehhez a formátumhoz? Tervezed esetleg, hogy egyszer egy „hagyományosabb” társast is készítesz?
A kártyajátékok alapvetően a nagy szerelem, de a Chachapoyával azért elkezdtem egy újabb irányt, úgy érzem megtaláltam a szerzői hangom, és már látom, hogy mit szeretnék. Készül a Chachapoya csak kétszemélyes verziója, de a táblás, figurás és a kockajáték változata is körvonalazódik a fejemben. Egy egész játékcsaládot tervezek erre a hangulatra – tokenekkel és táblával...
Hazai játéktervezőből egyre több akad, és sokuk már rögtön külföldön robban be, semmint itthon. Hogy látod jelenleg a magyar társasjáték-tervezők helyzetét, illetve a magyar társasjáték-készítők lehetőségeit?
Nem sok lehetőség van, azaz inkább a nulla felé közelít. Kickstarteren van egy szemernyi esélyed, ahol ezernyi profi cucc mellett kellene labdába rúgnod és folyamatosan jelen lenni újabb és újabb ötletekkel, mert a rajongók és vásárlók elmaradnak, elfelejtenek, ha nem produkálsz minden évben valami világszínvonalút. Itt megjegyezném, hogy egy komolyabb, színvonalas játék kifejlesztése és kiadása 3-5 év, ez az egyik legnagyobb probléma, azért jelenik meg annyi kiteszteletlen, félkész játék. Itthon gyakorlatilag lehetetlen és értelmetlen kiadni játékot. Miért pont a te játékod vennék meg és terjesztenék, mikor itt a világpiac összes profi cucca magyar nyelven? A jogok eladása szintén őrületesen nehéz. Miért pont a te, félkész, grafikák nélküli ötleted vennék meg, és tennének bele kockázatos pénzt, amikor a piacon évente 500-1000 vadonatúj, fantasztikus és profin elkészített játék közül lehet választani? A kiadók ráadásul hamarabb megveszik egy ismert szerző közepes játékát, mint egy ismeretlen zseniális ötletét. Egy Uwe Rosenbergnek vagy Bauzának nem nehéz eladni egy ötletet egy kiadónak... „helló, én készítettem a 7 Wonders-t, van egy új ötletem”. Viszont egy elsőjátékos szerzőnek művészet bekerülni ebbe a körforgásba, mivel kb. minden 100. játékból lesz termék, és az még csak az első lépcső...
A Gyümi a hazai társasjáték-kultúra egyik meghatározó darabja, rengeteg ember által kedvelt családi játék. Honnan jött az ötlete? Mennyi időbe telt, míg a tervezőasztalról eljutott a vásárlókig?
Igen, a Gyümi tényleg nagyon betalált, 6 éve a piacon van és mindig friss és frappáns ötletnek tűnik, nem fog rajta az idő, gyakorlatilag naponta kapok visszajelzéseket. Az egyik legkedvesebb történetem az, hogy felhívott egy hölgy és megköszönte, hogy a családjának milyen kellemes órákat adtam a Gyümivel, szóval szuper, ezek az impulzusok löknek mindig egy kicsit előre. Az alapötlet egyébként egyszer csak kipattant a fejemből, ezt nem tudom máshogyan mondani, így működnek az ötletek. Elég rövid volt az út, talán egy fél év múlva már a boltok polcaira is került, azóta még fejlődött is az új kiadásokkal.
Legfrissebb játékod a Chachapoya, amiben régészkalandorokat alakíthat a játékos. Honnan jött ennek az ötlete? Miért pont ezt a témát választottad?
A Chachapoya ősgrafikája már kész volt, amikor rájöttem, hogy hibáztam, ez egy nagyon izgalmas koncepció, és a felnőttjátékok irányába kell terelnem a kiadást. Így az eredeti csirkeólas (!) grafika egyelőre süllyesztőbe került, én meg cserébe megtaláltam az igazi hangom, azt, amilyen irányba szeretnék továbblépni. Kértem a grafikustól egy vázlatot az új hangulatra, amit kitaláltam, ránéztem, elkezdett hangosan dobogni a szívem, és azonnal eldőlt. Ilyen egyszerű a sztori!
Dolgozol esetleg új játékon? Ha igen, tudnál egy kis ízelítőt adni belőle?
Igen, a Chachapoya nagyobb dobozos változata készül, ősszel debütál, de még kérdés, hogy hogyan – nemzetközi vagy KS, vagy csak magyar kiadás, ez most van kialakulóban. A Chachapoya kétszemélyes változata is készül, illetve van egy másik nagyon izgalmas ötletem, annak már a borítója is a fejemben van, annyit elárulok róla, hogy valamiképpen kapcsolódik egy Lándzsarázó* (a megfejtéseket várjuk a kommentekben) nevű fickóhoz... Az a játék is csak kétszemélyes lesz, gyors és minél kombinatívabb láncokat kell kitalálni a kártyalapok lehelyezéséhez, csak ez jár a fejemben egy ideje.
A jelenlegi vírushelyzet minden létező iparágat felforgatott. Ti hogy élitek meg a jelenlegi helyzetet? Mi változott és mennyire érint ez titeket?
Igen, érdekes változások előtt áll a világ, nagy cégek hullnak majd darabokra, hogy újabbak jöjjenek létre, tisztára olyan, mint egy társasjáték. Mivel egészen kicsi, rugalmas cég vagyok, könnyebben tudok változtatni a saját rendszeremen.
Őszintén, én örülök, hogy a családunk egy kicsit jobban összekovácsolódik ezekben a napokban, és több a munkám, mint valaha. Meg kell újulni, mind a könyvszakmában, mind a társasjátékos üzletben, ennyi az egész. Akinek nem sikerül, az hamarosan csak emlék lesz.
Ezzel tehát a Vagabund-összeállításunk végére értünk, maximálisan elégedetten: a minden ízében zseniális The Castles of Burgundy, az innovációtól mentes, de rendkívül jól összerakott Crown of Emara, a nagyon hangulatos Arborétum és a hazai kínálat, valamint a blöffölős kártyajátékok ékkövének is nevezhető Chachapoya gondolkodás nélkül ajánlható bármelyik társasjáték-rajongónak. Nem véletlen, hogy a Vagabund Kiadó webshopja „Jó játékok jó áron” néven keresendő!
