Akinek van egy webkamerája, az ma már rögtön streamernek áll, társasjátékos-közvetítőből, tartalomgyártóból mégis meglehetősen kevés van itthon. A „Mit Játsszunk?” csatorna azonban meglepő gyorsasággal lett igazán népszerű, manapság pedig az egyik legaktívabb, ha nem a legaktívabb társasjátékos produkció. Alkotóival beszélgettünk!
Győri Zoltán Gábor, Győri-Nádai Réka: csapatotok két főből áll. Azoknak, akik nem ismernek titeket, röviden elmondanátok, hogy kik vagytok, mivel foglalkoztok?
A „Mit Játsszunk?” Társasjátékos Csatorna Vloggerei, előadói vagyunk, játékosítással és társasjátékokkal foglalkozó kreatív szakemberek. A munkásságunk célja a társasjátékozás, mint minőségi közös időtöltés népszerűsítése, és önmagában a játék, játékos életmód bemutatása az érdeklődőknek. Tesszük ezt videók formájában és aktív közösségépítéssel a Facebookon vagy élőben számos hazai rendezvényen. Házaspárként és vloggerként is egy társasjátékos életérzést igyekszünk kommunikálni, és ajánló, magyarázó videóinkkal megmutatni, hogy a hatalmas társasjátékos választékkal szembe kerülve hogyan lehet könnyedén eligazodni.
Idén lesz hároméves a vlogotok, a „Mit játsszunk?”, mi vezetett ennek az elindításához, hogyan született meg?
Zoli: Valóban, mire ez az interjú napvilágot lát, már három éve hozzuk közelebb a társasjátékos világot az emberekhez. Az indulás érdekes volt, mert mi már a csatorna indulása előtt is rengeteget játszottunk, de egy idő után annyira beleszerettünk ebbe a hobbiba, és annyira sokat „kaptunk tőle”, hogy úgy döntöttünk, szívesen megmutatnánk ezt másoknak is. Korábban, a kapcsolatunk elején is blogoltunk, akkoriban még filmkritikákat írtunk, de a kreatív energiánkat szerettük volna inkább a társasjátékozás világába átvinni, így született meg a Mit Játsszunk? a YouTube-on.
Réka: Mindketten színészek vagyunk, Zoli jelenleg is aktívan dolgozik az Itt és Most improvizációs társulatban, én pedig független színházi darabokat rendezek. Így alapvetően nem volt feszengés vagy nehézség a kamera előtt léteznünk, és úgy éreztük, hogy ezzel a formával több emberhez juthatunk el az „üzenetünkkel”, mint kizárólag írásos formában. Komolyabb előkészületeket követően először a humoros-játékos tartalmakkal indítottunk, Zoli ezekkel lett a csatorna arca, aztán ahogy egyre többen kezdtek követni bennünket, komolyabb igény keletkezett egyéb tartalmakra is. A blog nem születhetett volna meg a sok barátunk és tesztelői csapatunk aktív segítsége nélkül, legyen az a grafika, vagy technikai apparát, így a több száz videó a kezdetektől fogva egy csapatmunka eredménye.
Több mint egy évvel ezelőtt rendkívüli tempóra kapcsoltatok, szinte két-háromnaponta érkezik tőletek videó. Miként tudtok ennyire aktívak lenni? Hogyan alakítjátok ki az ütemtervet, hogyan zajlik és mennyi ideig tart egy videó készítésének folyamata?
Réka: Kisbaba mellett ez valóban nem könnyű feladat, de általában délelőtt vagy éjszaka dolgozunk, amikor ő már bölcsiben van vagy alszik. :) Mivel nem a magánéletünkben, de a munkánkban is társak vagyunk, így folyamatosan kreatívan együtt gondolkozunk. Vállalkozókként az időbeosztásunkat is úgy szervezzük össze, hogy a heti több alkalmas forgatások, játéktesztek, majd utána a videóvágás, marketing- és szerkesztői feladatok, kommunikáció a kiadó partnerekkel, interjúk és egyéb PRmunkák is beleférjenek. Egy videó teljes elkészítése fél naptól akár egy hétig is terjedhet, a teszteléssel, vágással és egyéb részfeladatokkal együttvéve.
Zoli: Életformánkká vált a vlogolás, minden nap játszunk, hetente háromszor forgatunk, nagy hatékonysággal, egyszerre több tartalmat. A forgatásokat komoly ütemtervvel, kreatív forgatókönyv alapján végezzük, gyakorlatilag most már főállásként gondolunk a Mit Játsszunk?-ra. Igyekszünk rugalmasak lenni, de vannak helyzetek, amik alkalmazkodást kérnek. Ami számunkra nagyon fontos, hogy független vlogként a saját tempónk szerint tudunk dolgozni: mi választjuk ki, hogy milyen játékról és mikor készül tartalom. Bizonyos játékokra egy hét alatt késznek érezzük a teszteket, de vannak, amikre több hónapot is rá kell szánnunk. Rékával mindig is nagyon szinergikus volt a közös munka, de még nekünk is tanulnunk kellett, hogy lehetünk a leghatékonyabbak a saját ritmusunkban.
A társasjátékokkal foglalkozó vloggerek 99 százalékától eltérően nem csupán bemutatókkal foglalkoztok: Zoltán társasjáték-tervező is. Mikor és hogyan vágtál bele ebbe a szakmába?
Zoli: Nálam valahogy ez nagyon magától értetődően jött egy idő után a hobbi iránti rajongásból. Szerintem, ha a tapasztalat némi kreativitással találkozik, akkor könnyen lesz belőle ötlet. Miután több száz játékot kipróbáltam, és jobban beleástam magam a szakmai anyagokba is, elkezdtem tanulni, és nem tudtam „nem tervezni”, magától jött és jön a mai napig. Rengeteget tanulok más fejlesztők és tervezők munkáiból, és gyakorlok, gyakran van ihletem, igyekszem a megfelelő pillanatban teret engedni a kreatív energiáknak. A társasjáték-tervezés nálam kb. a komolyabb társasjátékos szokásainkkal egyidős, nagyjából 6-7 éve tart. Kezdeti szárnypróbálgatásaim kedves emlékként a fiókban laknak, de szerencsére mára rengeteg egyéb játszható prototípus vár arra, hogy termékek lehessenek.
A játéktervezés folyamata egy átlagos játékos vagy érdeklődő laikus számára is rendkívül komplexnek tűnhet: nem elég egy ötlet, azt ki is kell dolgozni és millió alkalommal tesztelni. De hogyan is működik ez a gyakorlatban? Hogy születik meg egy társasjáték, mik ennek a lépései és milyen hosszú ez a folyamat?
Réka: Hosszú… :) Tapasztalatunk alapján a legritkább esetben zárul le pl. egy éven belül az ötlettől a boltok polcáig vezető munkafolyamat. Az Igen? kettő, a Spicy öt éven át fejlődött, mire elnyerte mostani formáját, sok szakmai kézen mentek keresztül, konkrétan a Gémklub fejlesztőcsapata is rengeteg energiát tett abba, hogy ezek sikeres termékek legyenek. Ráadásul sokszor nincs egyenes arányosság a játék komplexitása és a fejlesztés ideje között, persze egy összetett és rendkívül komplex játékot nyilván hosszú évek kutató és alkotó munkája előz meg általában. A legtöbb ember nem is látja az ebbe fektetett rengeteg energiát, csak a kész terméket.
Zoli: Fontos megkülönböztetni négy munkafolyamatot: tervezés, fejlesztés, tesztelés, kiadás. A tervezésnél adott egy ihlet, egy tervezői ötlet, ami kiindulhat egy érzésből, egy matematikai problémából… stb. Ebből nagyon hasznos, ha mihamarabb készül egy prototípus, amivel a fejlesztő játszhat. (Sokszor a tervező és a fejlesztő ugyanaz a személy, de van, hogy külön csapat segíti a fejlesztői munkát.)
A fejlesztő, mint egy kovács üti, edzi a vasat, esetünkben a játékot, megpróbálja leszedni a sallangokat, kiküszöbölni a problémákat. Ha kész van egy fejlesztés, akkor menetnek a tesztek, a belsős és a külsős megpróbáltatások. A teszt sok esetben a folyamat 60-70 százaléka. Fontos a puding próba, nélkülözhetetlen, mert nagyon kellemetlen, ha egy kiadott, kereskedelmi forgalomban lévő játékról derül ki, hogy „broken” (értsd: eltörhető, kijátszható, egy megoldású a játék). Ha ezek után van egy késznek szánt játékunk, akkor a kiadó terméket készít belőle, marketingesekkel, nyomdával, hogy ínycsiklandó választásnak tűnjön az érdeklődőknek.
Az „Igen?” volt az első kiadott játékod: röviden bemutatnád, miről szól és hogy találtad ki?
Zoli: Aktív partijátékos időszakomban fogant az ötlet, rengeteget játszottunk akkoriban a barátainkkal, és sok más egyéb játékötlet mellett vetettem papírra az első terveket. A Gémklubnak is három másik játék mellett mutattam csak meg, és furcsa módon ez a legkisebb és legkevésbé komplex cím maradt náluk kiadásra, mert Aczél Zoltánnak, a kiadó vezetőjének nagyon megtetszett. Emlékszem, az itthoni teszteket kézírással írt, ollóval kivágott kártyákon játszottuk.
Réka: A játék lényege, hogy az aktuális kör aktív játékosa feltesz egy eldöntendő kérdést mindenkinek (magának is), amire mindenki egyszerre ad egy titkos választ (igent, vagy nemet). Ezután két játékmód áll a játékosok rendelkezésére: vagy egy dobókockával megsaccolják, hogy hányan tettek „Igen”-t az asztalra, vagy a még kezükben maradt válaszkártyák közül személyesen a játékostársuk válaszára tippelnek. A lényeg, hogy megpróbáljuk kitalálni, mit tett a másik, és magunkon is elgondolkozzunk. A cél a játékosok közti beszélgetésindítás volt a sokszínű kérdéseken keresztül.
2019-ben egy folytatása is érkezett, az „Igen? és...”. Miért láttad szükségét egy újabb felvonásnak? Miként integráltad az „Igen?” játékmenetét és tartalmát?
Réka: Előzetesen is reméltük, hogy könnyen kommunikálható, sikeres lesz a játék és szeretni fogják az emberek, de a fogadtatása valami lehengerlő volt. Nagyon szereti a közönség a pimasz egyszerűsége és a kérdések humora miatt, naponta több levelet, fotót is kapunk, amit a játékosok küldenek a partikról.
Zoli: Meghatározó és visszatérő visszajelzés volt, hogy szeretnének többen játszani vele, mint az alapjáték hat fős felső létszáma, így a folytatás ezt is lehetővé teszi. Hat új játékosszín, hatnál több főre vonatkozó új játékszabály és 440 új kérdés bővíti a játék világát. Az Igen? és az Igen? és… ikerjátékok, játszhatók egymástól függetlenül is, de együtt is.
Hamarosan egy hatalmas mérföldkövet lépsz át: érkezik második játékod, a „Spicy”. Röviden bemutatnád, miről szól ez a játék és honnan jött az ötlete, valamint hogy zajlott a fejlesztés folyamata?
Zoli: Meglepő lehet, de ez a játék az egyik legelső tervezésem volt, és hatalmas utat járt be a jelenlegi formájáig. Volt ugyanis egy alaposan kidolgozott előző terve is, amit az Eureka Games csapatával készítettünk évekkel ezelőtt – ugyan más néven és témával, de akkor már közel állt a magánkiadáshoz. Amikor felkeltette a játék a Gémklubos fejlesztők és a német kollégák érdeklődését, kis híján elölről kellett kezdeni mindent: apró mechanikai alkatrészekre szét lett szedve a játék, és újra lett fejlesztve minden, egyszerre fejlesztettük itthon a Gémklubos kollégákkal és dolgoztak rajta külföldön is a Heidelbergernél, így egy szép, nemzetközi csapatmunka eredménye lett a Spicy.
Réka: Nagyon izgalmas! Nekem konkrétan leesett az állam az első koncepciós terveket meglátva. Szoknom kellett: vad volt, konvenciómentes, európai szemnek harsány, de most már nem is tudom elképzelni más arculattal. Alapvetően ez egy egyszerű blöffölős játék, ahol a játékosok megpróbálnak megszabadulni a lapjaiktól, és ennek érdekében megpróbálják egymást a füllentésen kapni. Fontos eleme a játéknak azonban, hogy megnyerhető blöff nélkül, és sosem biztos egy cáfolat, trükkös csavarok vannak benne.
Elképesztő ütemben növekszik a társasjátékipar, évente irdatlan mennyiségű játék jelenik meg. Szerintetek mi ennek a már-már megállíthatatlan növekedésnek az oka? Miért élik a társasjátékok pont most az aranykorukat, amikor annyi más, tálalás szempontjából modernebb szórakoztatóipari forma létezik?
Réka: A társasjátékoknak elvitathatatlan erénye az emberközeli, közös élményt adó formájuk. Továbbá hatalmas előny, hogy nem kérnek extra informatikai alapismereteket, és az emberek digitális világtól való elidegenedése miatt a személyes jelenlétet, közös fókuszt, face-to-face kommunikációt helyezik a középpontba.
Zoli: A modern társasjátékok egyszerre lettek nagyon vonzó megjelenésűek, és egyszerűsödtek is, így nem érzik magukat „butának” vagy kívülállónak az emberek az első játék során sem, könnyű csatlakozni. Sokkal inkább az az élményük a társasjátékosoknak, hogy a másikkal játszanak, mint bármely hi-tech cucc használata közben. Más érzület hozzáérni az alkatrészekhez, mint képernyőt nyomkodni, és más együtt összenevetni az asztal körül, mint egy avatárral találkozni. Szerintem sokak számára ennek a felfedezése csodálatos élmény, és méltó társa lett sok egyéb programnak a szórakoztatóiparban.
Az elmúlt négy-öt évben a hazai társasjátékpiac is megtáltosodott: új szereplők léptek be a piacra, és sosem látott mennyiségben érkeznek a lokalizált játékok. Mit gondoltok, mi ennek az oka, és meddig tart még ez a lendület? Szerintetek nem túlszaturált a piac ennyi megjelenéssel egy ennyire kicsi országban?
Zoli: Ennek a témának nem vagyok szakembere, inkább csak figyelem. Egyelőre feszíti a kínálat a keresletet, sok kísérletezést érzek, sok sikertörténet van és persze jó pár fiaskó.
Réka: Érzünk túlkínálatot, ez gyakran megy az informáltság rovására, egyszerűen nehéz minden játékot jól és megfelelően kommunikálni az érdeklődőknek. Zseniális játékok jelennek meg, de nem tudnak róla azok, akik egyébként célcsoport lennének. Ráadásul ez nem egy kifejezetten olcsó hobbi, ezért is próbálunk gyakran játékajánló, dobozbontó videókkal segíteni a Mit Játsszunk? vlogon: fontos hogy az emberek tudjanak a játékokról és tudják, hogy valójában milyen játékot vesznek le a polcról.
Zoli: Szerintem ez a lendület egyébként hamarosan csillapodni fog, beáll majd egy ideális ritmusra, de lenyűgözőnek tartom, hogy a hazai piac mennyire naprakész, hisz sokszor a nemzetközi megjelenéssel együtt jelennek meg itthon is szuper társasok. Nincs lemaradásunk, és Magyarország a szerzők terén is nemzetközi színvonalat képvisel, remek alkotók dolgoznak szuper játékokat téve a boltok polcaira.
A „Mit játsszunk?” videói a YouTube-on tekinthetők meg. Köszönjük Rékának és Zolinak, hogy időt szántak kérdéseink megválaszolására!
