Már többször is kifejtettük, a témában jártasak számára pedig egyértelmű, hogy nagy mókamester az öreg Uwe Rosenberg, elvégre egyazon játékelemeket viszi át produkcióról produkcióra, miközben valami aprósággal mindig megvariálja és feldobja a már ismert receptet. Így van ez lényegében a Compaya kötelekében immáron magyarul is megjelent New York Zoonál, ami a megszokott, körbe lépdelő, poliominót gyűjtő, foltozó mechanikát erősíti meg némi állatkerti, fafigurákkal teletömött családi mókával.
New York Zoo
- Hazai kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8890 forint
A New York Zoo lényege, hogy a játékosok azért küzdenek, hogy a leglátványosabb állatkertet építsék fel, kitöltve a rendelkezésre álló teret, megfelelő életteret biztosítva a lakóknak, akik ezen felbuzdulva szaporodnak és gyarapodnak. Ebből származik még némi extra látványosság, egy kevéske büfé és ez meg az, amivel aztán előbb-utóbb a játékostáblán lévő összes hely betelik, így végül elhozva a végjátékot.
Kifuttatók
Mindenki egy üres játékostáblával és két állatkával kezd (a szabályoknál le van írva, mit kell figyelni a leosztásnál), majd a központi tábla kerül előtérbe. Merthogy ezt rakjuk körbe a négy különböző nagyságban és színben elérhető poliominókkal, miközben a látványosságlapkákat külön tesszük le. A játékosok pedig a központi tábla körül haladnak, kiválasztva, hogy az elefánttal mennyit lépnek és milyen akciót aktiválnak. Ez lehet egy (a legfelső) poliominó elvétele, kettő vagy egy állatka begyűjtése a tábla házjelzőire, de vannak olyan mezők is, amik az elefánt áthaladásával azonnali szaporodásra késztetik a jelzett fajokat.
A lényeg az, hogy a játékostábla üres mezői lassan tele legyenek a kifutókkal, avagy a poliominókkal, amikből, ha elveszünk egyet, akkor a házmezőkről vagy kifutókról átrakhatunk az állataink közül. Egy lapkán csak egy faj lehet, a későbbiekben azonban szabadon mozgathatjuk a fajon belüli darabokat, csak az utolsót nem vehetjük le egy kiürített lapkáról. Erre, mármint arra, hogy a kifutókat elkezdjük megtölteni, két okból is szükség van. Az egyik, hogy szaporodásnál kapunk egy plusz figurát, ha legalább kettő van az adott fajból egy kifutónkon. A másik, hogy ha egy lapkát teljesen megtöltünk egy adott fajjal, akkor a figurákat (egy megtartása mellett) visszatesszük a dobozba, majd választhatunk egyet a látványosság-lapkák közül, amivel kitölthetjük állatkertünk üres részeit. A végjáték eléréséhez tehát kifejezetten nagy szükség van erre a lehetőségre, hiszen sok esetben marad egy-egy (vagy több) lefedetlen mező, amit aztán nehéz kitölteni.
Megint a régi nóta
A helyzet az, hogy picit már fárasztó ez a poliominós, körbe haladós trend, ami számos összetevővel és ötlettel bolondítva újra és újra visszatér az alkotónál. A Nova Luna nálam még pont az a kategória volt, ami ügyesen oldotta meg a vérfrissítést, ráadásul absztrakt stratégiaként nagyszerűen működött, miközben nem akart többnek tűnni, mint ami. A New York Zoo legnagyobb hátránya talán pont az, hogy túl sokat akar, így erősen Macskák szigete- és Bärenpark-érzetet hordoz magában, rengeteg komponensének hála pedig elhúzza még a setupra fordítandó időmennyiséget is. A négy eltérő lapkából három egymásra dobálása a központi tábla mezőin eléggé kaotikus látványt eredményez, nem is túl szép, de lényegében kezelhető és egyértelmű megoldás.
De nézzük a jó oldalát: Rosenberg játékára így sem annyira lehet haragudni, köszönhetően a témának és a sok ki állatkának, akik aztán ott sorakoznak a lapkákon. Sokan szeretik a poliominós játékokat, a stílus népszerűsége töretlen, itt ráadásul egy nagyon szerethető extra is van mellé. A kis szurikáták ott állnak vigyázzban a játékterület közepén, innentől pedig ki foglalkozik a setuppal vagy a kusza látképpel a főtáblánál? Na, jó, így is zavaró lehet, de mindenki döntse el maga, hogy melyik a fontosabb. Van még szóló mód, rövidített kétszemélyes mód, sőt akár öten is nekiállhatunk a játéknak, ami azért leginkább 3 fővel élvezetes. Az ára visszafogott, így Rosenberg-, állat- és poliominó-rajongóknak mindenképpen érdemes utánanézni – nekünk sajnos nem ez lett a kedvencünk.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Compaya-nak!)
