Turczi Dávid leginkább a szóló játékmódokról ismert, amik kapcsán már a legnagyobbak keresik, hogy készítsen valami izgalmas automát az egyébként is remek társasjátékokhoz, ezúttal azonban az olasz tervező-zsenivel, Simone Lucianival társult egy közös játék elkészítéséhez. A Grand Austria Hotel, a Lorenzo il Magnifico, a Newton, a Duzzasztómű, a Gólem, a Tiletum és a Darwin’s Journey fejlesztője ismét visszatért a lengyel Board & Dice-hoz, hogy így a Tiletum kiadóját az év egyik legjobb eurójával örvendeztesse meg. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy hogyan kezdődött mindez!
Nucleum
- Kiadó/Partner: Board & Dice
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-150 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 4,03/5
- Ára: a kiadó webshopjából 70 euró (26 500 Ft) volt, de az első gyártás elfogyott, jövőre kap új kiadást
Azt követően, hogy Dávid Daniele Tascinivel is együtt dolgozott, a Board & Dice-nak pedig elkészítette a Tawantinsuyu-t, talán nem is akkora nagy csoda, hogy sikerült Luciani-ig eljutni, az azonban már más kérdés, hogy talán senki sem olyan végeredményt várt, amiben minden az urán körül forog, miközben a végeredményt a legtöbben a Duzzasztómű és a Brass szerelemgyerekének tartják. A történet szerint amikor Elsa von Frühlingfeld bemutatta találmányát II. Frigyes Ágost szász királynak, az emberek trükknek tartották. A közelmúltban izolált uránt használta fel egy tégely víz felmelegítésére, és a keletkező gőzzel egy olyan motort hajtott meg, amely az uránt aktívan tartotta az általa „porlasztásnak” nevezett folyamat révén. Készüléke, avagy a Nucleum, az energia és a jólét új korszakát nyitotta meg a következő évtizedekben. Szászország kisebb regionális nagyhatalomból az európai tudomány és mérnöki tudományok központjává vált. Most, egy generációval később, a gyárak még több energiára éheznek, és egyre több atommagot, több, a közeli Csehországból importált uránt, valamint országszerte vasutakat és távvezetékeket követelnek, hogy feldolgozzák és eljuttassák az atomok megszelídített erejét Szászország nagy városaiba. A feltalálók, mérnökök és iparosok özönlenek a szász udvarba, hogy az új ipari forradalom vezetőjévé váljanak, és természetesen a játékosok is olyan iparosok szerepét töltik be, akik a 19. századi Szászország gazdasági és technológiai fellendülése idején próbálnak sikereket elérni. Mindezt fordulók nélkül, folyamatos körökön át.
A hálózat csapdájában
A nagyon mutatós dobozban rengeteg alkatrész rejlik, valamint nemcsak egy meglehetősen nagy központi tábla, de ahhoz még egy kiegészítés, továbbá minden játékosnak egy extra, kellően helyigényes saját tábla, ami mellet még egy fejlesztési rendszernek is helyet kell szorítani. Emellé jár személyenként (színenként) 26 munkás, egy adag épület, turbina, bánya és pontjelző, és persze a legfontosabb, avagy egy adag, az akciókat jelző, kétoldalas lapka. Amennyiben a központi játéktábla is megkapta a maga előkészítését (semleges épületek, lezárt helyszínek, céllapkák és akciólapkák), illetve lelkileg is mindenki felkészült, indul is a verseny, amelyben az nyer, aki a leggyorsabban és leghatékonyabban építi fel a saját hálózatát (a hálózat része az a város, ahova saját sín-lapka vezet a munkással, vagy ahol van valamilyen saját épületünk), amivel nyersanyagot és javakat termel, megoldja a szállítást, valamint beüzemeli a semleges és a saját épületeket. Ehhez viszont nem adott számú forduló áll rendelkezésre, mivel a játékosok körsorrendje állandó és folyamatos, mindenkire egy akció esik. Ez az akció alapvetően nem is kínál sok lehetőséget. Vagy leteszünk egy akciólapkát a munkásunkkal a közös játéktáblára, ezzel lényegében befoglalva az egyik hálózat egy részét vagy egészét, az illeszkedések egyező színénél végre is hajtva az akciót, vagy az akciólapkát munkás nélkül a saját játéktábla felső, akciósávjára tesszük, ezzel szimplán végrehajtva az akció(ka)t. A harmadik lehetőség, hogy ha már nincsenek akciólapkáink, vagy csak bevételhez akarunk jutni, akkor pihenünk, ezzel visszaszerezve a táblánk tetején álló, elhasznált lapkákat, illetve némi nyersanyagot is begyűjtünk.
Izgalmasabb része az egésznek az, hogy mikor és melyik akcióinkat használjuk. Egy lapka két akciót biztosít, ezek közül egyet vagy akár mindkettőt végrehajthatjuk. Pénzért lerakhatunk egy házat a hálózatunkhoz tartozó bármely városba, munkásért pedig bányát vagy turbinát tehetünk le hasonló szabályozás mellett. A bánya uránt biztosít (minél több bányánk van, annál többet), a turbina pedig ebből származó energiát, ha beindítunk egy erőművet. Van akció, amivel további akciólapkákat szerezhetünk, vagy éppen céllapkát, és bizony mindegyik nagyon fontos, de főleg az akciólapka az. Egyfelől, ha hálózatunkat építve a játéktáblára rakunk le lapkát, mint vonathálózat, akkor azt többet nem tudjuk használni, így lényegében kiesik a játékból. Ezt ideig-óráig pótolhatja a dzsóker lapkánk, amely egy általános akciót biztosít, de hosszabb távon nem szabad erre építeni. Ráadásul a fejlesztett lapkák nagyon erős kombókat, vagy éppen fontos kedvezményeket is biztosíthatnak, amit mindenképpen érdemes kihasználni. Ami pedig még nagyon fontos akció, az az épületek ellátása energiával. Ilyenkor egy erőművet indítunk be, ami a hálózatunk része, de ehhez kell szén vagy urán, vagy éppen mindkettő, a termelt energiát pedig ezek összességéből és az extra hatásokból számoljuk ki, de egyetlen termeléssel csak egy épületet láthatunk el energiával. Ezért cserébe különféle jutalmakat, bevételt, achievement-tokeneket kapunk, és mindez bizony nemcsak aktuális forrásokat biztosít, de a játék végén is ennek hála kapjuk a győzelmi pontokat.
Pihenésnél eleve érdekes a rendszer, elvégre a megnyitott javakat kapjuk, de csak addig a sávig, ami párhuzamosan helyezkedik el a jobb oldalon legszélsőbb, felhasznált akciólapkával. A játék végén pedig csak azokért a teljesítendő közös célokért kapunk különböző szorzókat, amiket a pihenéseknél a kapott achievement tokenekkel elértünk egy-egy achievement-csillagunkkal. Röviden leírva elég nyakatekert a rendszer, ahogy maga a játék is, de a Nucleum nem is egy könnyed családi társas, hogy címszavakban átadva teljesen érthető legyen a szabályrendszere. Ráadásul a legfontosabb része az, hogy rengetegféle kombót össze tudunk rakni, az akciókat összekapcsolva egy kisebb kővel lavinát teremtve igazi pontbombákat robbanthatunk, ehhez pedig tényleg csak egy kis urán kell. Van azonban számos kritérium, avagy fontos fordulópont, ami számít. Ilyen az, ha valaki minden fejlesztését megnyitja (aktív és passzív hatások, játék végi extra pontok), ha mindenki háromszor pihent, ha elfogyott valamelyik lapkakészlet, vagy ha valaki 70 pontot gyűjtött össze. Ha pedig az adott számú fordulópontot elértük, érkezik a végjáték, ami még egy további teljes kört enged mindenkinek, mielőtt kezdődne a pontszámítás, aminél ismételten több oldalról szerezhetünk ráadás pontokat, így simán a kétszeresére emelve a fordulóponthoz szükséges pontmennyiséget. És persze, ahogy mindig, aki a legtöbb pontot szerezte, az a legjobb iparmágnás, az urán és az energiaellátás királya, aki fényt visz az éjszakába.
A végállomás: Uránbátor
Nagyon nehéz nem ömlengeni. Hogy mi akadályoz meg benne, az viszont nem tiszta. Mert beleköthetnék a szabályfüzetbe, amit itt-ott részletesebben is meg lehetne fogalmazni, de igazából, ha logikusan gondolkodunk, azért elég érthetően vannak leírva a különböző apróságok is. Mondhatnám, hogy a kartonelemek helyett lehetne valami más, vagy 3D-s épületeket is lehetett volna készíteni fából vagy más anyagból, de ezek általánosságban mind feleslegesek, és a Nucleum külseje úgy csodás és letisztult a maga módján, ahogy van. Nekem nagyon tetszik minden komponense, nem találok benne olyat, amit mindenképpen megváltoztatnék, csak azért, mert szerintem úgy jobb. Jó, egy inzertet azért kaphatott volna. A mechanikába, az akciókba sem tudnék belekötni, annyira puhán és simán illeszkednek egymásba a különböző lépések, annyira átgondolt a koncepció. Persze, mivel egy térkép van, az pedig azért kiismerhető, hosszabb távon kialakulnak a jobb taktikák, de a játékostársaktól is függ, hogy kinek milyen babérokat sikerül learatni. Nem mellesleg mindig van mit tenni, mindig tudunk mit csinálni, persze ehhez azért a lapkáinkra is ügyelni kell.
Még nem végeztem magamban számvetést azzal kapcsolatban, hogy idén mik az abszolút kedvenceim, de a Nucleum szinte biztosan ott lesz a listán. Tipikusan az a társas, ami igényel némi energiát és odafigyelést, de százszorosan meghálálja az élménnyel, amit nyújt, és mindezt komoly agyégetés mellett teszi. Nagyon oda kell figyelni az apróságokra, mert könnyen el lehet siklani valami fontos szabály felett, a lépéseket pedig tényleg át kell gondolni, emellett idő- és helyigényes a játék, de minden eleme olyan elegánsan simul a másikhoz, ezzel egy gördülékeny egészet alkotva, hogy azt valóban tanítani lehetne. Bár a Brass és a Duzzasztómű is tetszik, valahogy a Nucleum számomra ezek legjobb pillanatait gyúrja egybe, egy remek akcióválasztós mechanikával, szuper külsővel és témával, ami miatt nem csodálkoznék, ha Simone Luciani és Turczi Dávid játéka az idei kedvencek és toplisták élére kerülne fel. Simán kötelező az eurók kedvelőinek, még ha nem is mindenkinek jön be. Nálam idén jobban csúszott, mint a Darwin’s Journey vagy a Gólem, pedig azok is tetszenek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Board & Dice-nak! A Nucleum az ikonográfiájának hála nyelvfüggetlen, rengeteg szabályának megértéséhez azonban komolyabb angol nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
