Elsőre talán kissé furcsának tűnhet, hogy egy Board & Dice-játékban nincsenek kockák, hiszen a lengyel kiadó elsősorban a kockadraftolós stratégiákról ismert. Mivel azonban olyan játékok is szerepelnek már a repertoárjában, mint például a Mandala Stones, a The Book of Rituals vagy a Traintropia, ezért jól láthatóan akadnak kivételek. Igaz, ezek általában a kifejezetten könnyű alkotások közé sorolhatók, miközben a felettébb népszerű Nemesis-ről és a 2022 végén megjelent Frostpunk-adaptációról ismert Adam Kwapinski, valamint szerzőtársa, Przemyslaw Fornal jegyezte Terracotta Army már egy lényegesen komplexebb mű – és egyben talán a 2022-es év legnagyobb meglepetése is.
Terracotta Army
- Partner/kiadó: Board & Dice
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 90-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,28/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjától 69 euró, nagyjából 27 800 forint
A játék már a témájával igyekszik kiemelkedni a tömegből, hiszen a főszerepben ezúttal az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelyét őrző agyaghadsereg áll, amely lovakkal, kocsikkal, zenészekkel, agyagkatonákkal biztosítja a császár uralmát a túlvilágon is. A játékosok azon tehetséges kőfaragókat, művészeket képviselik, kiknek feladata létrehozni ezen lenyűgöző szobrokat, ehhez pedig szokás szerint nyersanyagokat kell gyűjteniük, munkásokat használniuk és továbbképezniük. Közben nem árt elnyerni az új uralkodó tanácsadóinak kegyeit sem, a többiekkel együtt építve a hadsereget, de végül persze csak egyvalaki arathatja le a babérokat.
A Terracotta Army mindezt egy olyan stratégiaként tálalja, amely fuzionálja a munkáslehelyezést a területfoglalással, így a központi tábla fókuszában alapvetően két nagy terület áll. Az első az akciókerék: ez egy olyan, három gyűrűből álló struktúra, amely körül a munkásokat váró mezők találhatók, körcikkelyenként egész pontosan kettő. Az akciófázis során ide kell helyezni a kőfaragókat és a náluk fizikailag is nagyobb mesterembereket, akik a legjobban értenek a mesterségükhöz. A választott körcikkely határozza meg a végrehajtandó akciókat: a legértékesebb akciók csak a legfelső keréken találhatók meg, méghozzá nagyon korlátozott számban, így kiélezett versengés folyik a legjobb helyekért. Főleg azért, mert amennyiben egy körcikkelyt egy mesterember befoglal, oda más munkás már nem rakható, így az időzítés pont annyira fontos, mint a megfelelően választott akció. Az első két akciómezőt egyébként nem kötelező végrehajtani, helyette kérhetünk a két nyersanyag (agyag és arany) egyikéből is, az utolsó, külső mező akciójának kihagyásáért viszont ilyen jutalom már nem jár. A rendelkezésre álló munkások száma játékosfüggő, de általánosságban véve elmondható, hogy egyetlen kört, munkást és akciót sem szabad elpazarolni, a Terracotta Army ugyanis szűk marokkal méri az akcióhelyeket, esetenként pedig a nyersanyagokat és a pénzt is – bár ezekből könnyen tudunk szerezni.
Az elsődleges cél így a pénz és az agyag felhalmozása. Előbbi általában tanácsadók felbérlésére (akik használatukkor biztosítanak valami extrát) és extra figurák megszerzésére fordítható, míg az agyag értelemszerűen a Terracotta Army legfontosabb elemét, az agyagkatonákat biztosítja. A fő hangsúly ugyanis ezeken van, egész pontosan a lehető legjobb elhelyezésükön. A központi játéktábla jobb felső része az a mauzóleum, ahová ezek a figurák (legfőképp tisztek, íjászok, őrök) kerülnek: ezt egy négy kvadránsra, azon belül számos négyszögre osztott, sakktábla-szerű mezőként kell elképzelni. Felhelyezésük önmagában is győzelmi pontot hoz a konyhára, de a fordulók végén is termelhetnek, amennyiben a mauzóleum körül járkáló két ellenőr pont azt a sort/oszlopot értékeli ki, ahol a saját figuráink találhatók. Ezen felül minden játékos repertoárjában szerepelnek fegyvertokenek, melyeket, ha sikerül az aktív oldalukra fordítani, bevethetővé válnak. Egy agyagkatona lerakásakor például aktiválja annak speciális képességét, ami általában extra győzelmi pontot jelent.
Van ugyanakkor egy másodlagos funkciójuk is: segítségükkel azon különleges figurákat tudjuk felrakni a mauzóleumba, melyek még tovább erősíthetik a már lerakott (vagy lerakás előtt álló) katonák értékét. Ilyen a zenész, amely minden, a vele azonos sorban és oszlopban található harcos után pontot biztosít; a csataló, amely egy már lerakott harcoshoz kapcsolódik, és kapásból három kockányi területet emészt fel, elzárva ezeket a többiek elől; a térdelő íjász, amely elsősorban a pontszerzésnél brillírozik, feloldva a holtversenyt, és segítve a területfoglalást. A hangsúly ugyanis elsősorban utóbbin van, mivel a fordulók közötti kiértékeléskor főképp ezzel tudunk igazán sok győzelmi pontot összeszedni – már amennyiben a játék elején kisorsolásra kerülő pontozólapkák között szerepel ilyen. Nagyon fontos továbbá egy adott kvadráns feltöltése, de minimum az azon való jelenlét. Utóbbit kiemelten kezeli a Terracotta Army, hiszen a legtöbb pontot a dominanciával lehet szerezni, de juthat pont a puszta jelenlétért is. Tehát nemcsak az kaphat győzelmi pontot, aki az adott kategóriában a legjobban teljesített, hanem az is, aki legalább minimálisan eleget tett az általa támasztott feltételnek.
Ez lényegesen nehezebb és komplexebb, mint amilyennek elsőre tűnhet, de nem a szabályok szempontjából. A Terracotta Army megdöbbentően áramvonalas, érthető és könnyen tanulható ahhoz képest, hogy mennyire sok lehetőséget rejt – a pontsaláta nem tudja lefedni mindazt, ami a fordulók alatt és azok között vár. A mindössze két darab erőforrás is kevésnek tűnhet, csakhogy például a legfontosabb, az agyag, az egyes fordulók között kiszárad, így annak felhalmozása ugyan célravezető, de hogy használatra kész állapotba kerüljön, az már egy akciót emészt fel. Ez a művelet pedig eggyel kevesebb felhasználható munkást eredményez, és megeshet, hogy pont ez az egy kellene egy jó hely befoglalásához, vagy egy igazán értékes akció megszerzéséhez.
A Terracotta Army legnagyobb érdeme ugyanakkor pont a szinte teljes tervezhetőségből ered. A pontszerzési feltételek és lehetőségek gyakorlatilag mindig ismertek, így rendkívül jól lehet előre gondolkodni, az egyetlen "szerencsefaktor" igazából a többi játékos, egész pontosan az, hogy milyen akcióhelyet foglalnak el, mit hagynak meg, vagy épp mikor döntenek úgy, hogy pénz felhasználásával idő előtt mozgatnak az akciókerekeken – ezzel teljesen keresztülhúzva a számításokat. Ugyanakkor mindig van lehetőség új stratégiát kialakítani, menekülő utat találni, és megpróbálni más módon hozzájutni a nem éppen szűkmarkúan mért győzelmi pontokhoz. Végsősoron pedig ebben rejlik a Terracotta Army zsenialitása és a lebilincselő játékmenetének titka, melynek köszönhetően fel sem tűnik az a minimum 90-120 perc, amíg egy meccs tart. De ha az örökkévalóságnak épít az ember, mit számít az a pár óra, nemde?
(A játékot partnerünk, a Board & Dice biztosította – köszönjük! A játékból, a Delta Vision jóvoltából, létezik magyar nyelvű kiadás.)
