Ami egy ősi civilizációval kezdődött, az két másikkal folytatódott. A rendkívül termékeny olasz játéktervező, Daniele Tascini, 2012-es debütálásával történelmet írt, hiszen a Tzolk'in nem csupán műfajának egyik legkreatívabb és legélvezetesebb darabja, de egy olyan alkotói aranykorszak kezdete, melynek olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a Marco Polo, a mezoamerikai vonalra erősítő, számomra az egyik abszolút kedvenc játékként funkcionáló Teotihuacan, vagy a 2020-as Tekhenu, mely megtörte a T-sorozat addigi tematikus egységét. A Tabannusi után és a Tiletum előtt pedig úgy tűnik, ez marad a sztenderd, mert a kezdőbetű ugyan nem változik, de a téma már igen.
TABANNUSI: BUILDERS OF UR
- Partner/kiadó: Board&Dice
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,88/5
- Ára: nagyjából 18 990 forintért szerezhető be
A Tabannusi ugyanis ismét ugrik egy nagyot, méghozzá egy másik kontinensre és egy másik korszakba, a civilizáció bölcsőjébe, a kései bronzkorszak egyik leghatalmasabb központjába, Ur kikötőjébe, a sumer civilizáció otthonába, ahol a T-sorozattól eltérően nem az isteneké, hanem a halandóké a főszerep. A társasban ugyanis minden játékos egy olyan építészt alakít, aki igyekszik hozzájárulni az öt nagy kerület fejlesztéséhez, maradandó nyomot hagyva a kézművesek, a gazdálkodók, az írnokok, a kereskedők és a papok negyedeiben. Ehhez új épületeket kell felhúzni, kerteket létrehozni, toronytemplomokat kialakítani, miközben mindenki megpróbál a csúcsra jutni, és a legsikeresebb, legtermékenyebb építészként bevonulni a történelemkönyvekbe.
A Tabannusi témaváltása nem meglepő a Tekhenu után, szerzőpárosa ismeretében – alapvetően David Spada és Daniele Tascini kooperációjából született – pedig le sem tagadhatná gyökereit, hiszen műfaját tekintve ismét a kockamanipulálásé a főszerep, amit sikerült nyakon önteni területfoglalással, lapkalehelyezéssel és akcióválasztással.
Mindezekhez bőven akad hely, a masszív, Ur városát ábrázoló játéktérkép ugyanis szokás szerint hemzseg a funkcióval rendelkező részektől, sőt ezek most is annyira túlsúlyban vannak, hogy a hangulatelemeknek alig jut hely. Félreértés ne essék: a Tabannusi tényleg Ur-ról szól, egész pontosan annak öt kerületéről, ahol a tényleges játék zajlik. Az első három a közös negyed, ahol minden játékos épületeket húzhat fel. A 4. kerület a kikötő, ahol hajókhoz és ládalapkákhoz lehet jutni, míg az 5. a toronytemplomoké, ahol ziggurat-lapkákkal lehet pontokat bezsákolni. Minden egyes kerület 3-4 akcióval rendelkezik, valamint egy hajóval, amin kockák találhatók, melyek a nyersanyagok, a rajtuk szereplő szám pedig elsősorban azt határozza meg, hogy a következő körben melyik kerületben fogunk tevékenykedni.
HABARCS
Ehhez alapvetően két figura használandó: a nagy főépítész, aki a kerületek között mozog, és az aprócska asszisztens, aki a tényleges munkát végzi. A saját körében minden játékos elsősorban nyersanyagkockát szerez és mozgatja az építészét, ezt követően pedig asszisztensével maximum két akciót hajt végre. Az akciólehetőségek száma szokás szerint magas: projektlapkák lehelyezésével alapvetően területfoglalás zajlik, a letakart építési területekkel pedig számos fontos elemhez lehet hozzájutni. Ezen felül épület is építhető, a lerakott epület értékének növelésére kert hozható létre, míg a kikötőnegyedben hajó szerezhető, ház rakható le (ezzel azonnali vagy permanens bónuszt lehet szerezni), a templomnegyedben pedig toronytemplom hozható létre.
Bár ez rendkívül leegyszerűsített, kivonatolt változata a lehetőségeknek, alapvetően ez a Tabannusi mozgatórugója. Na meg a pontozási fázisok, a játék folyamán ugyanis öt normál pontozást kell végigzongorázni, amit egy utolsó, hatodik zár, és ennek végén kerül ki a győztes. A Tabannusi ugyanakkor a korábbi T-játékoktól eltérően mindezt szokatlanul szárazon tálalja. A nyersanyagok egyáltalán nincsenek elnevezve, kategorizálva, az épületek is csak épületek, a tömeggyártott műanyag-alapokból hiányzik az egyediség, mindegyik gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, ez pedig kissé visszavet az élményből.
Az élményből, amely a T-játékoktól megszokott, már-már feneketlen mélységet azért így is hozza magával. A lehetőségek száma extrémen magas, az olyan elemek pedig, mint az extra pontszerzést biztosító tervkártyák, olyan újrajátszhatóságot garantálnak, amely okán kiismerni a Tabannusit nem két perc, és nem két játékalkalom. Igaz, beleszeretni vagy teljesen átlátni is időbe telik, amiért ugyan egyediséggel nem, de kiváló, ámbár rendkívül hosszú játékélményével bőven kárpótol.
(A játékot partnerünk, a Board & Dice biztosította – köszönjük! A játék alapvetően nyelvfüggetlen, de szabálykönyve vaskos. Magyar rajongói fordításról jelenleg nem tudunk.)
