Könnyű azt mondani, hogy egy sztártervezőnél csak kettő jobb, de a Tiletum esetében tényleg ez a helyzet. A korszakalkotó játékokat jegyző, viszont egy botrány után hányattatott sorsúvá váló Daniele Tascini ugyanis ismét összeállt legaktívabb, és saját jogán is ismert társával, a szintén olasz Simone Lucianival. Kettejük "bűnlajstroma" pedig bárki önéletrajzában impozánsan mutatna, hiszen a duó olyan játékokat jegyez, mint az ikonikus Tzolk'in, vagy az itthon is hatalmas karriert befutó The Voyages of Marco Polo. Idő kérdése volt tehát, hogy a T-játékok sorsát azóta is egyengető Tascini mikor hívja vissza partnerét egy újabb kollaborációra, megágyazva ezzel az év egyik legjobban várt megjelenésének.
Tiletum
- Partner/kiadó: Board & Dice
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,28/5
- Ajánlott fogyasztói ár: hozzávetőlegesen 22 000 forint
A késő ősszel megjelent, és rögtön magyar nyelven is elérhető Tiletum így hatalmas elvárásokkal kellett, hogy szembenézzen, már csak azért is, mert a T-család legutóbbi két felvonása, vagyis a Tekhenu és a Tabannusi sem tudott felnőni elődei népszerűségéhez és egyöntetűen pozitív fogadtatásához. Talán ez is az oka annak, hogy cikkünk alanya ennyire szolgamód kötődik ahhoz a recepthez, amely már oly sok Tascini- és Board & Dice-játék során villogtatta meg tudását: azaz a Tiletum is egy kockadraftolós, a szettgyűjtés köré felhúzott euró, ahol ezúttal a középkori Európa világa elevenedik meg. Minden játékos egy gazdag kereskedőt alakít, aki a kontinenst járva látogat meg nagyvárosokat, hogy ott kereskedelmi szerződésekhez jusson, nyersanyagokat gyűjtsön, építkezéseket támogasson, elnyerje nemes családok kegyeit, és learassa a babérokat a világszerte híres vásárokon.
A központi játéktér így Európa egy egészen leegyszerűsített térképe, ahol a címadó Tiletumban kezd mindenki, hogy az onnan induló utakat használva eljussanak Párizsba, Londonba, Lyonba, Bécsbe, Firenzébe, vagy akár Hamburgba, ezek adottságait kihasználva a lehető legtöbb győzelmi pont összegyűjtése érdekében. A Tiletum mindössze négy fordulón át tart, és mindenki háromszor kerül sorra, így az egy tucat alkalom (hozzávetőlegesen egy-két óra) alatt kell lepipálni a riválisokat, amihez egyébként rengeteg út vezet.
A főszerepben – a műfaj és a szerzők okán – természetesen most is a kockák állnak, melyek kettős szerepet töltenek be: használatukkal tudunk nyersanyaghoz jutni (ez lehet kő, vas, étel, gyapjú és arany), de az akciók végrehajtásához is szükség van rájuk. Mindezt a játéktábla egy kiemelt része, az akciókerék fogja közre, amely hat cikkelyre oszlik, és a forduló elején egy helyre csoportosítja az azonos értékkel rendelkező kockákat (színtől függetlenül), meghatározva ezzel, hogy mely akciók érhetők el az adott fordulóban, és azok kivitelezéséhez mennyi akciópont áll rendelkezésre. Valamint azt is, hogy a kiválasztott és elvitt kocka mennyi nyersanyagot biztosít, hiszen a kockák színe megegyezik a nyersanyagok színével. Emiatt már maga a kockradraftolás is egy rendkívül komoly, agyalós kérdés: a több nyersanyag mindig kevesebb akciópontot eredményez (és fordítva), de az sem mindegy, hogy a rendkívül kevés forduló alatt pontosan mely akciót is választjuk.
A választott akciótípus tényleges használatához ugyanis akciópontok szükségesek, így ezeket beosztva vagyunk képesek maximalizálni az adott fordulót. Az építész például egy, a városok között mozgó karakter, aki képes a saját készletből oszlopot állítani (településenként egyet), ezzel megnyitva az adott város katedrálisának fejlesztéséhez vezető, általában győzelmi pontokban bővelkedő utat. A szintén a térképen mozgó kereskedővel házakat lehet lerakni (városonként egyet) – ennek nemcsak a végső győzelmi pontszámításnál van szerepe, de a játék egyik legfontosabb fázisában, a vásárok alatt is. Azokon ugyanis csak az vehet részt, aki vagy rendelkezik épülettel az adott vásárnak helyet adó városban, vagy épp ott tartózkodik a kereskedője. A Karakter akcióval olyan fontos szereplőhöz lehet jutni, aki a saját játéktáblán található házakba költözhet, hogy ezzel nyersanyagot biztosítson, vagy épp egy akciótípust erősítsen véglegesen; a Szerződés akció garantálja a legbusásabb győzelmi pontokat kínáló szerződéseket, melyek teljesítéséhez masszív mennyiségű nyersanyag elköltése szükséges. A Király akcióval egy úgynevezett királysávon tudunk mozogni, amely a forduló végén pozitív vagy negatív győzelmi pontmennyiséget biztosít; a sort záró Joker akcióval pedig bármely egyéb akciótípus kiválasztható, amely rendkívül hasznos, ha nem ideális a kockák elrendezése.
Miután három alkalommal minden játékos letudta a körét (azaz kockát draftolt, nyersanyagot szerzett és végrehajtotta a választott akciót), az akciófázis lezárul, és kezdetét veszi a Királyfázis. Ennek során a királysávon elért eredmény fényében juthatunk győzelmi ponthoz (vagy épp veszíthetünk abból), hogy ezt követően kezdetét vegye a Vásár. A Tiletum során erre összesen négy alkalommal kerül sor, három helyszín és a vásár alatti pontszerzési feltétel pedig a játék előkészítése során, véletlenszerűen kerül kisorsolásra. Ilyen feltételből egyébként van egy tucat: számíthatnak a lerakott oszlopok és házak, a teljesített szerződések, a támogatott katedrálisok, illetve ezek kombinációi. És mivel már a játék elejétől tudni lehet, mely vásárokban kerül erre sor, ezért tudatosan haladhatunk felé. Már amikor a játékosok közti korlátozott interakciós lehetőségek ezt nem szabotálják: elsősorban a térkép limitációja (az egyes városok bónusz- és építkezési helyei például játékosszámhoz vannak kötve) és az egyes települések közti, néha egetrengetően nagynak tűnő távolság tud bosszúságot okozni, de a limitált mennyiségű kocka és azok értéke is képes bekavarni.
A Tiletum ugyanis – meglepő módon – közel sem rendelkezik annyira komplex szabályrendszerrel, mint a T-sorozat többi darabja, ugyanakkor teljesen áramvonalasnak sem nevezhető. Egyrészt, mert az egyes akciókhoz számos mikroszabály/tudnivaló tartozik, másrészt mert ezekről gyakorlatilag semmilyen információt nem tartalmaz sem a központi, sem a saját játéktábla, és sajnos segédkártyára se futotta, pedig itt aztán nagyon nagy szükség lenne rá. De bele lehet kötni a tálalásba is, mert ugyan az oszlopokat, kereskedőket, építészeket mintázó faelemek tetszetősek, viszont a játéktáblák borzasztóan sivárak és lélektelenek. Emellett pedig a játékmenet se nagyon igyekszik kiaknázni a témát – a Tiletum gyakorlatilag bármely más időszakban is játszódhatna, annyira nem kötődik a középkorhoz. Az pedig már extra zsörtölődésre adhat okot, hogy a bő 200+ komponenshez ezúttal sem jár inzert, így a játék ki- és bepakolása most is tetemes mennyiségű időt tud felemészteni.
Mindezek ellenére a Tiletum a szerzőpáros egyik legkönnyebben emészthető, mégis rendkívül összetett, rettentő sok lehetőséget rejtő műve, amely relatíve visszafogott játékideje ellenére is brutálisan agyégető élményt nyújt, és méltó ahhoz a most már hagyományosan szűk kockadraftolós műfajhoz, amely mind a szerzők, mind a kiadó specialitása – de modern klasszikusnak pont annyira nehezen nevezhető, mint a T-játékok ezelőtti felvonásai.
(A játékot partnerünk, a Board & Dice biztosította – köszönjük! A játékból létezik magyar nyelvű kiadás a Delta Vision jóvoltából.)
