Amikor már-már azt hinnéd, hogy mindent láttál a társasjátékos piacon, a különféle szimulációktól és ipari stratégiáktól a századik, a természettel kapcsolatos, de ismét valamiben újító, a családnak is remek játékig, ráadásul hegyekben állnak otthon a kiegészítők és a különféle műanyag modellek, az iparnak akkor is sikerül meglepni. Ha más nem, hát egy olyan komoly művész bevetésével, mint Zdzisław Beksiński, aki festményeivel már sokak figyelmét felkeltette, ám azt talán senki sem álmodta volna, hogy egyszer az ő illusztrációival készül el egy olyan társasjáték, amely a stratégiai nagyágyúkról (Teotihuacan, Tekhenu, Tawantinsuyu) híres, lengyel Board & Dice-nál válik elérhetővé, a megszokottól eltérően kizárólag a közösségi gyűjtés támogatói részére. Az álmokban azonban az a jó, hogy valóra válhatnak. Nos, azért abban én nagyon reménykedem, hogy a Nightmare Cathedralban lefestett álmok soha, semmilyen formában nem kelnek életre.
Nightmare Cathedral
- Kiadó/Partner: Board & Dice
- Tarsasjatekok.com
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc játékosonként
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,55/5
- Ára: a kampány során 90 euró (nagyjából 34 000 forint) volt a játék ára
Merthogy a katedrális tornyai alatt, az álmok és rémálmok földjén járunk, méghozzá Álmodókat képviselve, akiknek a lehető legtöbb befolyást, hatalmat és területet kell megszerezniük, hogy mikor végül eljön az idő, ezek felett mind átvegyék a hatalmat. A Nightmare Cathedral tehát hű a címéhez, sőt minden elemében hű illusztrátorához, amivel leginkább képes volt bárki figyelmét felkelteni a közösségi gyűjtés során. De kár lenne a sikerét kizárólag Beksiński számlájára írni, merthogy területfoglalós stratégiaként is vannak nagyon érdekes elemei és ötletei. Ez már egyébként akkor kiderül, mikor felkészülünk. A kellően nagy tábla egy részét egy fix “rondel” és egyben körsorrend-jelző foglalja el, mellette a kétoldalas táblával, amin először a katedrális darabjait tároljuk, majd egyfajta pokoli bugyorrá válik az áldozatok számára. A központi tábla többi része különböző, ikonokkal is megjelölt helyszínekre van felosztva, az Álmodók pedig itt választanak ki többet, ahonnan erődjeikkel és egységeikkel megindulnak hódító útjukra. Indulásként mindenki kap néhány fix lapot, amik egyben az akciókat is jelölik, valamint ezek közül az egyikhez mindenkinek jut egy darab fejlesztés, illetve néhány egyszer használható extra akciólap, ami a továbbiakban fejlesztést vagy valamilyen különleges eseményt takarhat. Amennyiben sikerül túlesni a szabályfüzetben részletesen elmagyarázott setupon, kezdődhet is az álmodozás, amit végül csak egyvalaki változtathat rettegéssel és borzalmakkal teli valósággá.
Árnyak között
Amitől a Nightmare Cathedral igazán különleges, az nem bontható le egyetlen összetevőjére, mivel minden adaléka tartalmaz valami pluszt, ami aztán hozzáadódik egy másikhoz, és így együtt épül ki nemcsak a katedrális, hanem egy egyéniség és egy egyedi mechanika is. Többek között ott van az, hogy amikor valaki sorra kerül, akkor kiválaszt egy aktív, nappali akciólehetőséget a táblán, majd végrehajtja azt a saját területén lévő normál vagy fejlesztett kártyák alapján. Lehet mozogni; követőket beáldozva építkezni; kártyákat kijátszani, és így egyben fejleszteni valamelyik akciót; termelni a követőket; vagy éppen rituálét hajtani végre. Ha végeztünk az akciónkkal, akkor átmozgunk a szomszédos éjszakai sávba, és ilyenkor a többi játékos is végrehajthat egy gyengébb akciót. Vagy a sajátunk gyengített változatát, ha az éjszakai területre érkezve szomszédos velünk, vagy ha nem szomszédos, akkor egy még gyengébb lehetőséget kap, pl. szimpla kártyahúzást. De emiatt soha senki nem ül tétlenül és nézi a másikat, elvégre nagyon is számít, hogy az ellenfél hol és mit csinál. Ráadásként pedig az első teljes fordulót követően elkezdődik a katedrális építése, avagy az aktuális aktív játékos köre után mindig felkerül a táblára az épület egy darabja, amivel egyben mindenki kap egy extra hatást.
Érdekesség még, hogy a helyszíneken sem véletlenül vannak az ikonok, elvégre a rondelnél a körsorrend-jelölő sáv aktuális pontja is rejt egy ikont, és ilyenkor, aki akciót hajt végre, minden, azonos ikonnal ellátott helyszínen aktiválhatja az akcióját, ha van ilyen “marked area” lehetősége. Máris sokkal izgalmasabb az általános és megszokott stratégiázás, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a táblán előre lehelyezett árnyak vannak, akik semleges ellenségnek számítanak, és nemcsak őket, de a többi játékos egységeit is átalakíthatjuk, ezzel a saját seregbe toborozva őket. Sőt, meg is közdhetünk velük, aminél mindig kártyakijátszás következik, kizárólag az egységek mennyiségére alapozva, támadásra és védekezésre szorítkozva. De van még egy csomó apróság, ami számít, és ami feldobja az élményt, kezdve az egyszer használatos, speciális kártyáktól, amikkel akár egy ellenfelet is összeugraszthatunk másokkal, egészen a fejlesztésekig, amik egyre jobb és különlegesebb akciókat tesznek lehetővé. Legalábbis addig, míg épül a katedrális, és míg meg nem jelennek a rémálmok, mert onnantól kezdve bizony ketyeg az óra, a győzelmi pontokat meg nem osztják bőkezűen, avagy jól át kell gondolni, mit teszünk és mit áldozunk be miért.
Ha ugyanis felkerült a táblára a katedrális utolsó darabja, véletlenszerűen választunk két rémálmot a csomagból, amik megjelennek a pályán. Őket lényegében a megfelelő kártyával és hatással bárki aktiválhatja és irányíthatja, csak egységet kell feláldozni érte. Ha pedig valakit a rémálom bekebelez/felfal, az a pokolba kerül, ahonnan nincs menekvés. Ellenben, ha a pokol megtelik (játékosszámtól és rémálmoktól függően kapjuk meg, mennyi áldozatot kell bemutatni), akkor a holtak a Földön járnak esetleg a fordulószámláló a végére ér, elérkezik a rémálmok vége, és kezdődhet a pontszámlálás, ami a rituálésáv, a feláldozott egységek, a megépített erődök, valamint a szerzett kártyák alapján kerül kiszámításra. Természetesen a legtöbb pontot begyűjtött játékos válik a legnagyobb Álmodóvá, aki onnantól a következő közös álomig uralhatja Morfeusz birodalmát.
Sandman és Giger beájulna
Jó, akkor kezdjük a nyilvánvalóval: a Nightmare Cathedral elképesztően néz ki. Nem félelmetes, nem kifejezetten horror, inkább tényleg fantasztikusan mutat a lényeivel, illusztrációival, amik a táblától a kártyák hátoldaláig jelen vannak. A külsőbe semmiképpen sem lehet belekötni, avagy aki Zdzisław Beksiński miatt jött, nem távozik csalódottan, és pontosan azt kapja, amire számított, amire befizetett. De ezt szerintem a Board & Dice-nál is jól tudta mindenki, erre építették a teljes kampányt, erre összpontosítottak, amikor elkészült a nagy mű, macskástul, mindenestül. Ráadásul az a helyzet, hogy a fantasztikus külső mellett Błażej Kubacki (Chronicles of Frost, Mistfall) is kitett magáért, mikor összerakta a társas alapjait. Az Ark Novára emlékeztető, kártyás, fejleszthető akcióválasztás már telitalálat, amire az ikonos területfoglalás is rátesz egy nagy lapáttal, miközben az mindig nagyon izgalmas, amikor más akciója a mi lépéseinkre is hatással van (lásd még például A Nagy Fal és A föld esetét). Nem utolsó sorban ott vannak a bármikor, bárki által bevethető rémálmok, a nagyon rugalmasan kezelt egységek… az egész egy különleges és izgalmas műfaji mix érzetét keltve, ahol nem is elsősorban a területfoglalás számít, hanem inkább az, ahogyan foglaljuk a területeket és építjük a saját birodalmunkat (amibe a helyszínek mellett a kártyák és a rituálék is beleszámítanak). Persze erre a remek mechanikára is vetül némi árnyék, ami miatt az álom is könnyen rémálommá válhat.
Jó, azért ezt sem kell annyira komolyan venni, nem vagyok mérhetetlenül csalódott és végtelenül szomorú, de lehetett volna még dolgozni egy kicsit a játékon. Első körben ott a katedrális maga, ami érdekes gimmick, jól is mutat, pláne a borítón, de lényegi funkciója nincs. Ezzel is az idő múlását, a játék előrehaladását dokumentáljuk, megépítése pedig elhozza a rémálmokat, de tényleges haszna nincs, ellenben sok helyet foglal és legalább ugyanúgy sok műanyagot jelent. Szerintem több szerepe is lehetett volna a társasjátékban. Ami azonban fontosabb: a szabályfüzet angol verziója sokszor nagyon szedett-vedett érzetet kelt. Nincsenek egyértelműsítve olyan elemek, amikben bőven el lehet veszni, avagy bőven van kérdőjeles rész, aminél vita alakulhat ki, mert valaki így gondolja, valaki meg úgy, miközben a szabály elintézi egy kétértelmű mondatban, ami a logika szerint így is és úgy is működhet. Kicsit pongyola a megfogalmazás, itt ilyen, ott olyan néven említve ugyanazt az elemet, ami számos zavarra ad okot, ami pedig alaposan megakasztja a játékot és ezzel együtt a beleélést. Márpedig a beleélés egyébként működhet, hiszen egy eddig soha nem látott világot kapunk, különleges formában és alakzatokkal, amik között az árnyak rémálmokként húzzák meg magukat. Számomra egy igen kellemes meglepetés, ami leginkább a Court of the Dead: Mourners Callra emlékeztet, és emiatt tudom is ajánlani. Bár arra érdemes felkészülni, hogy az első néhány játék a szabályok értelmezésével és a kétértelmű helyzetek rendezésével fog eltelni. Utána viszont marad egy egyedi élmény, akár szólóban, akár többen, remek kártyákkal és akciókkal, igazán borzongató álmokkal.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Board & Dice-nak! A Nightmare Cathedral nem nyelvfüggetlen, kártyáinak és szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk.)
