A száguldás érzését számos különböző módon átélhettük már az évek során, legyen szó az autentikusságra építő versenyszimulátorokról, vagy épp a könnyedebb, a valóságtól kissé elrugaszkodott arcade címekről. Azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy a mezőnyből még 2021-ben is kiemelkedik a Criterion sorozata, melynek első része, az eredeti Burnout, pontosan húsz éve kezdte el koptatni a virtuális aszfaltot.

Zúzzunk!

A Burnout az új évezred elején, 2001. november 1-én (Európában november 16-án) lengette meg rajtzászlóját az Acclaim Entertainment kiadásában, elkészítéséért pedig a Criterion Software Ltd. csapata, a Criterion Games felelt, Fiona Sperry és Alex Ward vezetésével, akik eredetileg azzal a céllal hozták létre a játékot, hogy bemutassák vele a RenderWare motor képességeit. Bár mai szemmel nézve a széria első részében talán még nincs meg a későbbi epizódokra jellemző kocsironcs-termelő dinamika, azonban már bőven látszik annak szikrája. A valós vezetési élmény helyett kifejezetten árkád száguldásra kihegyezett Burnout egy igazán pörgős cím lett, és már az első felvonás is nagy hangsúlyt fektetett a különböző ütközésekre, külön kameraszögekből bemutatva, ha autónk sikeresen összecuppant a forgalom egy másik résztvevőjével.

Ugyan a járgányok és a pályák tekintetében nem volt hatalmas a kínálat, a játék összességében egész kellemes fogadtatásban részesült PlayStation 2-n, és a már 2002-ben, mindössze pár hónapra rá megjelent Gamecube- és Xbox-verzió is megtalálta a közönségét. A Burnout fő játékmódja a Championship lett, melyben a játékosok három másik kocsival és az idővel versengve villogtathatták több futamon át a vezetői képességeiket, a Face Off kihívásokat teljesítve pedig újabb autókkal bővíthették garázsukat.

Az első rész sikerén felbuzdulva nem is kellett sokat várnunk a folytatásra, hiszen még 2002 őszén befutott (első körben PlayStation 2-re) a Burnout 2: Point of Impact, ami több tekintetben is nagy előrelépés lett. Nemcsak a grafikát sikerült új szintre emelni, de a törési modellek és az országúti „duhajkodás” is nagyobb szerepet kapott a játékban. Tartalom terén is sok újdonságot hozott a folytatás, mint például a forgalom többi résztvevőjének kerülgetése helyett ezúttal kifejezetten a minél nagyobb kár okozására sarkalló Crush mód, valamint a Need for Speed: Hot Pursuit előfutárának tekinthető Pursuit, melyben járgányuk megszerzéséhez zsaruként kell szétzúznunk a bűnözők menekülésről szőtt álmait – no meg kasztniját. A Burnout 2: Point of Impact 2003-ban végül a Gamecube és Xbox tulajokhoz is begördült, plusz tartalmakkal megtömve, utóbbi esetében a széria történetében először kihasználva az Xbox Live adta lehetőségeket. A játék fogadtatása még elődjénél is jobb volt, 75.-ként például az Edge magazin a 100 legjobb videójátékról készített 2007-es listájára is felkerült.

A csúcson

Az Acclaim Entertainment 2004-es csődjét követően az Electronic Arts kezébe került nemcsak a Criterion Games és a RenderWare, de a játék joga is, így a Burnout 3: Takedown végül már az új kiadó zászlaja alatt látta meg a napvilágot, még ugyanebben az évben, PlayStation 2-n és Xbox-on. A sorozat pedig ekkor, a harmadik résszel találta meg igazán a sokak által ismert és kedvelt önmagát. A játék nemcsak látvány és tempó tekintetében kapcsolta új sebességbe a szériát, de a forgalom kerülgetése helyett végre már kifejezetten versenytársaink fémforgáccsá zúzására helyezte a hangsúlyt, és lassított visszajátszásokkal tette még kielégítőbbé a szalagkorláthoz szorításukat, vagy épp egy szembejövők útjába terelésüket. A Burnout 3: Takedown lett a sorozat új csúcspontja, minden korábbi sikert túlszárnyalva, amit a mai napig a legjobb videójátékok között tartanak számon, valamint még Alex Ward is erre a részre a legbüszkébb.

2005 végén, a PSP-re és Nintendo DS-re kiadott Burnout Legends-szel végre a kézikonzolos közönség is belekóstolhatott a Burnout-élménybe, ami kvázi hordozható formára gyúrta össze a széria első három részének elemeit. A PSP-verzió azonnal belopta magát a játékosok szívébe, hogy végre bárhol, bármikor belevághatnak a féktelen roncsgyártásba, a Visual Impact gondozásában készült változat azonban elég csúnyán elhasalt a Nintendo platformján.

A Burnout 3: Takedown sikerének nyomdokaiban, szintén 2005-ben, elrajtolt a Burnout: Revenge, ami a közkedvelt harmadik felvonást dolgozta át, többek között bosszúra és rivalizálásra kihegyezett mechanikáival, a versenytársak kiiktatására már kvázi „fegyverként” is használható forgalommal, új verdákkal és játékmódokkal, valamint a száguldók felülről történő szétzúzásának lehetőségével. A játék 2006-ban aztán, a még friss és robogós Xbox 360-ra is megérkezett, feljavított grafikával, valamint számos új online funkcióval és tartalommal kibővítve, ami egyébként a visszafelé kompatibilitásnak köszönhetően Xbox One-on is játszható.

2007-ben érkezett meg a sorozat első, nem a Criterion által készített – mert őket lefoglalta a Burnout Paradise fejlesztése –, és a Burnout 2: Point of Impact óta Crash mód nélkül megjelenő része, a Burnout Dominator, ami egyúttal a PlayStation 2 búcsúztatójaként is szolgált, a Burnout Legends kellemes fogadtatását követően pedig még PSP-re is megjelent, bár a sajtó szemében nem sikerült annak nyomába érnie.

Megnyílt a világ

Végül 2008-ban befutott a Burnout első nyílt világú epizódja, a Burnout Paradise, ami a játék kreatív igazgatója, Alex Ward elmondása szerint a sorozat „újra feltalálása” volt, koncepcióját pedig olyan címek inspirálták, mint az Crackdown, a Test Drive Unlimited és a Mercenaries: Playgrounds of Destruction. Az ikonok és listák között való böngészés helyett ezúttal már Paradise City utcáin száguldva vethettük bele magukat a futamokba, jelzőlámpáknál megállva, a közkedvelt Crash mód pedig Showtime néven tért vissza, egy kissé átalakítva. A Burnout Paraside volt továbbá a sorozat első része, ami – PlayStation 3 és Xbox 360 mellett – PC-re is megjelent. A kifejezetten a Crash módot feldolgozó 2011-es kitérő, a Burnout Crash! után 2018-ban a játék felújított változatban is visszatért, minden korábbi tartalmával és feljavított látvánnyal PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre.

Hova tovább?

A felújítástól és a Burnout Crash!-től eltekintve tehát több, mint egy évtizede láttunk utoljára új Burnout-játékot, aminek sajnos az egyik oka a Need for Speed-sorozat sikere, az EA ugyanis ennek okán gyakorlatilag a Ghost Games csapatába átszervezve őket, a Criterion fejlesztőinek 80%-át erre állította rá. Ugyan az EA-t elhagyó Fiona Sperry és Alex Ward más ex-Criterion fejlesztőkkel igyekezett feltámasztani a sorozat szellemét, azonban Dangerous Driving-kísérletük sajnos a Burnout közelébe sem ért. Mindenesetre reméljük, hogy ha mást nem, az EA legalább a korábbi részek felújítását kiadja majd idővel, némi potya nyereségért.