Switch-Mix Vol. 7. - Ami radar alatt maradt

Vissza a tömeges megjelenésekhez, de legalábbis a januárihoz képest több izgalmas porthoz és különlegességhez – ez lehetne a jelmondat, merthogy azért februárban jutott mindenből, nem is akármilyen minőségben, ráadásul a felhozatalban több olyan címre is rá lehet lelni, ami nem korábbi játék újabb változata, hanem bizony egy teljesen friss alkotás. Ilyen például a Gameboy képernyőjéről élettel telve lemászó Kunai, de a „sztárokkal teli” Code Shifter is új érkező. Szemezgetni tehát volt miből, bár sajnos nem mindegyik programért lesz oda a közönség, ami valahol érthető is.

Double Dragon & Kunio-kun Retro Brawler Bundle

18 retró cím, amik közül sok ki sem jutott Japánból? Nagyon jól hangzik, pláne, ha rájövünk, hogy a sorban ott van három Double Dragon is, ráadásul a Switch tökéletes platform lehet az ilyen nosztalgikus őrülethez. És akkor egyből behajítok mindenkit a háznyi méretű kondérban fortyogó fekete levesbe: azért a klasszikus DD-trilógia a legértékelhetőbb része a kínálatnak, így talán nem is véletlen, hogy a felsorakozott csapat egy része itthon például nem túlzottan ismert. Sőt, ha azt vesszük, már a korai Double Dragon-epizódok felett is eljárt az idő – de ott még hajt a nosztalgia, a gyermekkori emlékek felidézése.

Talán az sem véletlen, hogy a Steamen 2015-ben kiadott DD-hármas nem bővült az itteni kínálattal, illetve mindezt 5 euróért lehet megragadni. Ehhez képest a Switchre kiadott bundle majdnem a tízszerese, ami abszolút nem éri meg. Jó, van mentés, lehet változtatni a felbontást és hátteret, működik a multi, megnézhetjük, mikor jelent meg az adott játék, de lényegében ennyi a pozitívum. A legtöbb cím mai szemmel élvezhetetlen, még a retró rajongójaként is, vannak ismétlődések a különböző verziók miatt (avagy nem is 18 játékról beszélünk), és a megjelenési dátum mellett azért elfért volna egy-két elolvasható érdekesség is, hogy olyan érzete legyen az embernek, mintha tényleg a fanoknak készült múzeumi csomagot bontogatnánk. Nos, ez abszolút nincs meg, inkább bőrlehúzásnak tűnik a bundle, ami kimondottan drága lett. | 60%

Code Shifter

Azért jött izgalmasabb és jobb csomag is az Arc System Works háza tájáról, szintén retró köntösben. Mármint a csomag itt átvitt értelemben működik csak, merthogy egy adott játék a jussunk, ami a játékfejlesztői nehézségeket mutatja be egészen sajátos módon: a felmerülő bugokat kell megoldani a rendszerbe jutva, ahol az egyik alkalmazott a saját avatárján túl különböző karakterek külsejét és képességeit is elsajátíthatja, emellett pedig másokat is behívhat segítségül. Így kerülnek elő a különböző klasszikus videojátékok karakterei, avagy ne aggódjatok, van itt Guilty Gear és Double Dragon, vagy Blaz Blue vegyesen, ez pedig számos érdekes megoldást visz bele az egyébként nagyjából egyszerű akció-platformerbe.

Az egyetlen gond is itt található: maga a játékmenet és a mechanika semmi újat vagy izgalmasat nem mutat, minden a megszokott alapokra épít, avagy balról jobbra haladva, az egyre bonyolódó pályákat felfedezve gyűjtögetünk, harcolunk, elkerüljük az előkerülő csapdákat, bekapcsoljuk a gépezeteket, közben pedig kihasználjuk az extra karakterek tudását. A látvány valahogy olyan semmilyen, a párbeszédek is egyhangúak a mormogásos hanggal, így igazából a vendégszerelők begyűjtése és kiismerése viszi el a hátán a játékot, majd a velük elérhető többszereplős őrület, amiben össze is lehet ereszteni őket. Többet is ki lehetett volna hozni a témából, de összességében így sem rossz. | 70%

Kunai

A The Arcade Crew több kisebb indie stúdiót tömörít magában, így ennek az összefogásnak hála ismerhettük meg a Contra/Probotector babérjaira törő Blazing Chrome-ot is, most pedig eljött a Kunai ideje, ami egy egészen sajátos világot mutat be a Gameboy látványvilágát felhasználva. Emberi gépek, ellenállás, sötét jövő – mintha csak a Terminatort látnánk, ám ezúttal elsőre cuki formában, majd egyre bonyolultabb és izgalmasabb metroidvania képében. Ebben az emberek számára nem éppen ideális jövőben kell egy robot testébe bújva megharcolni a maradék civilizációért (egy harcos szelleme keríti hatalmába), méghozzá nem is akárhogyan, hanem a címadó eszközt is felhasználva.

Igen, nem véletlen a tőrröl fakadt (bocsi) cím, hiszen mosolygós kis monitorfejű barátunkkal rövid időn belül képesek leszünk felkapaszkodni a falakra, méghozzá az említett eszköznek hála. Természetesen jó kis, kacskaringós térképe(ke)t kapunk, olyan pontokkal, amiket sokszor csak később érhetünk el, így folyamatos a fejlődés, a felfedezés, ráadásul az egésznek van egy nagyon komoly bája, hangulata, miközben a minimál grafikai megoldásokat a stílus teszi emlékezetessé. A zsáner rajongói akár Steamen is lecsaphatnak rá, de Switchen (pláne kézi módban) különösen jól érvényesül a dizájnvilág és a koncepció, amiért le a kalappal. Nagyon nagy újdonságot ez a program sem hoz a képbe, de érezni rajta a törődést és a szeretetet, miközben imádnivaló a karakter is. | 80%

Under Night In-Birth ExeLate[cl-r]

Elérkeztünk a játék életében a harmadik komolyabb bővítéshez és fejlesztéshez, ami immáron platformváltással is járt, avagy az Under Night végre Switchre is elérhető, méghozzá teljes pompájában, míg az előző PS4-es verzió tulajdonosai frissítéssel upgrade-elhetik korábbi változatukat. A harcban és felhozatalban is változtatott [cl-r] Switchen elképesztően jól néz ki, nagyon kézbe simul, olajozottan működik, ráadásul tényleg mindent tud, amire a bunyós anyagok kedvelőinek szüksége van. A karakterfelhozatal kellően változatos, ahogy a mozgások is látványosak, ráadásként pedig a zenék és hangok is stimmelnek.

Természetesen, ahogy szinte mindig, ezúttal is érvényes a szabály, miszerint a kezdők és kevésbé elkötelezettek is könnyen érvényesülhetnek, azonban a teljes rendszer kiismerése és a profik elleni harc jóval több gyakorlást igényel. A rengeteg játékmód és megnyitható extra ezen felül súlyos játékórákat követel meg, szóval a szavatossággal sincsen gond, amennyiben valaki egy igazán tartalmas, hosszú távon is kiváló 2D-s, klasszikus rajzstílusú verekedős anyagra vágyna. | 83%

Knights and Bikes

Tavaly sajnos nem jutott el hozzánk a Double Fine által felkarolt, Foam Sword készítette Knights and Bikes, ami kifejezetten szomorú, elvégre simán megérdemelt volna egy szépen dizájnolt oldalt. Maga a program ugyanis pontosan az, amiért a videojátékokat annyira szeretjük és élvezzük: lényegében egy igazi fantáziaalkotás, elképesztő dizájnvilággal és sajátos stílussal, miközben a brawler és kaland-akció műfajok keverednek egymással. A festményes, rajzos világban két kislány találkozik egy, a világ zajától távol álló szigeten, ahol aztán fantáziájuk és elképzeléseik alapján látjuk mi is a dolgokat. Így lehet, hogy szörnyekkel harcolunk, állati segítséget kapunk, lassan és biztosan eljutva a végkifejletig.

Bár a játékmenet és a koncepció alapvetően könnyed kis kalandot, vidám utazást sejtet, azért van a rajzstílusnak, a karakterek arcmozgásának egy nyomasztó sajátossága, továbbá előkerülnek a személyes drámák és frusztrációk is, amik azért mutatják, hogy a nyolcvanas években sem volt fenékig tejfel a rosszabb sorsú gyermekek élete. Igen, ezúttal is kapott a játék egy kis érezhető Stranger Things-dózist, ami a videojáték-kedvelő, bringázó leányokról is lerí (a cangákat amúgy lehet festegetni, kiegészítőkkel díszíteni), emellé pedig erős D&D és egyéb beütéseket is fel lehet fedezni. Nagyon egyedi, nagyon varázslatos, emiatt Steamen és konzolon egyaránt ajánlott – a dizájn Switchen is átjön, kézi változatban is mutatós, így senki nem veszíthet a beszerzéssel. | 88%

Thronebreaker: The Witcher Tales

Az a helyzet, hogy míg a The Witcher 3-ban nem szerettem kártyázgatni, addig a Dzséjt által korábban már tesztelt Thronebreaker már az első pillanatban teljesen magával rántott. Köszönhető ez a sajátos külsőnek és a játékmenetnek, elvégre a festett, rajzolt hátterek és karakterek között kattintgatós kalandjátékként előre gördülő történet már önmagában elég erős, ráadásul mesésen néz ki. Összetevőket gyűjtögetve fedezzük fel a hatalmas térképet, mindenkivel beszélgetünk, craftolunk, tábort fejlesztünk, építjük kapcsolatainkat, közben pedig, amennyiben harcra van szükség, fogjuk magunkat, majd nekiállunk kártyázni.

Az egész adja magát, a nehézségi fokozatoknak hála az is megtalálja a számításait, aki egyébként nincs otthon ebben a műfajban, aki pedig durva kihívásra vágyik, az kicsit felzongorázza a nehézséget, aztán máris vér csorog a homlokáról. A látványt már emlegettem, de emellett a zene és a hang is kiemelkedő, ráadásul játékmenet terén sem tudnék belekötni a közel 30 órányi tartalmat biztosító játékba. Switchen a dokkolt verzió természetesen jól fut, de kézben tartva sem lehet okunk a panaszra, ráadásul így talán még nagyobb meglepetést okoz a brutálisan jó dizájnvilág és az elképesztő világépítés. Én egy kicsit feljebb tornázom az értékelést, szerintem ez megér ennyit. | 90%

Jelenleg tehát ezeket a kissé radar alatt maradt megjelenéseket sikerült bevizsgálni, hamarosan pedig úgyis mindenki farmolni és pokémonokat gyűjteni fog, de amennyiben igényetek van a rovatra, azt természetesen továbbra is folytatjuk, illetve, ha van olyan cím, amiről kifejezetten szeretnétek olvasni, csak jelezzétek kommentben, mi pedig igyekszünk azzal is foglalkozni.

Támogasd te is a PC Gurut!