Előző két cikkünkhöz képest az ősz érkezésének hála eléggé felpörögtek a dolgok, avagy Switchre is csak úgy özönlenek a játékok. Ezek közül sikerült most nyolcat is érdemlegesnek találni a külön tesztelésre, így végül az indie mókától kezdve a magyar fejlesztésen át a kultikus státuszú klasszikusig minden tiszteletét tette a tesztlaborban. Nézzük a felhozatalt!
Paper Train
Rögtön az első résztvevő egy magyar fejlesztés, az isTom Games okoseszközökről érkezett alkotása ráadásul már a print magazinban is járt a Radar alatt rovatban, ahol egyszerű alapkoncepciójával, kihívással teli játékmenetével és ragyogó dizájnjával egyből kivívta az elismerésünket. A Switch-verziónál sincs ez másképpen, hiszen a firka jellegű látványvilág megkapó, ahogyan a négyzetrácsos füzetlapokon megelevenednek a vonathálózatok, amiknél aztán az egyre összetettebb rendszerben kell rendet teremteni, nehogy az ész nélkül száguldozó vagonok egymásba szaladjanak. Alapesteben a szerelvények normál tempója kezelhető, a nagyobb pontszámokért és az elismerésért érdemes felgyorsítani az eseményeket, ami viszont alaposan megnehezíti még a legszemfülesebb játékosok dolgát is. Reflexek kellenek hozzá, ahogy jó érzék is, viszont árával és minőségével simán megfoghatja a kisebbeket és nagyobbakat. | 80%
Golazo!
A Purple Tree Studio produkciója egy Switch-exkluzív cím, ami ráadásul igazi indie termék, miközben stílusában a ’90-es évek játéktermi és konzolos focijátékait idézi meg mind külsejét, mind stílusát tekintve. Nem mondom, az egészen profi PES és az utcai labdarúgásra kiélezett FIFA 20 mellett elég bátor dolog volt egy saját, kisebb költségvetésű darabbal bejelentkezni, pláne, hogy a nagyok közül idén mindkettő elég jól sikerült, de lényegében más egy kicsit a célközönség, így valahol megvan a Golazo! létjogosultsága is. Más kérdés, hogy az arcade-es hangulatú program a megkapó dizájn ellenére a gép ellen kicsit nehézkes, merthogy az MI ellen játszani nem annyira élvezetes, ellenben bulikhoz, többjátékos módban nagyszerű kikapcsolódást jelenthet az indie alkotás elindítása. Természetesen van benne magyar csapat, van esőben játszott meccs, így a legfontosabbak nem hiányoznak, innentől kezdve meg már csak az a kérdés, hogy a nagyok árnyékában mennyire kerül elő a játék. Társaságban azért tényleg ajánlott, mert jó móka. | 70%
Super Dodgeball Beats
A FinalBoss Games fejlesztése szintén indie alkotás, azonban a jó alapötlet és a kiváló dizájn ellenére kevésbé minőségi darab. A kidobóst a manga stílussal megbolondító, mindenféle őrült karakterrel fűszerező játék már a mechanikájával elvérzik, mikor a négyfős csapat kezelését teljesen megkavarva áll be a ritmusjátékok felhozatalába – bár ezzel még nagy baj nem volna, az irányítás annyira nem felhasználóbarát, nem intuitív, így nehéz igazán ráhangolódni, aminek hála a sikerélmény sem túl gyakori. Az eredeti dalokkal el lehet lenni, a koncepció tényleg nem rossz, a kézzel rajzolt látványvilág nagyon megkapó, egy baráttal pedig egymás elleni módban könnyebb kitanulni a kezelés mélységeit, jobban lehet szórakozni, de hosszú távon azért még ez is kevés. | 60%
Jet Kave Adventure
Újabb Switch-exkluzív cím, ezúttal a 7Levels boszorkánykonyhájából, méghozzá azoknak, akik a mai napig szeretik a 2D-s (esetleg 2,5) platformereket. Amikre egyébként melyik kiadó platformja lenne a legideálisabb, ha nem a Nintendóé? Igen, a Jet Kave egy hagyományosabb megközelítésű ügyességi/akciójáték, amely az őskorba repíti játékosait, méghozzá szó szerint, elvégre a saját törzse által száműzött kőkorszaki szaki egy UFO-baleset után jetpacket szerezve repked összevissza. Lehet bunkósbottal csapkodni, csúzlizni, falon kapaszkodni, életerőt tölteni a felszedett ételekkel, gyűjtögetni, valamint vásárolgatni, hogy minél jobban menjen a kaland. Az alap azonban a megszokott mechanika, avagy balról jobbra haladva felfedezzük és befejezzük a pályákat, menekülünk egy-egy nagyobb ellenfél elől, néha főellenfelekkel küzdünk meg, akiknél persze speciális taktika hozza el a győzelmet. Nagyjából ennyi, de mindez stílusosan, egészen szép környezet és megvalósítás mellett, szóval, aki kedveli a zsánert, az nyugodtan próbálkozhat. Klasszikus nem lesz a játékból, de kellemes időtöltésnek tökéletes egy hosszabb úton, egy nyugodt estén. | 78%
Deadly Premonition Origins
Lassan tíz éve már, hogy rengeteg szenvedést és huzavonát követően, nem kevesebb kompromisszum és kellemetlenség után a Deadly Premonition végre megjelent, ezzel egy kultikus horrorjátékot átadva az értő közönségnek. A program egy csiszolatlan gyémánt, mely a túlélőhorrorokat és a Twin Peaks elvont őrületét keveri igen egyedi formában, a végeredmény 20-30 órás játékideje pedig ennek eredményeképpen egy sajátos és rendkívül bizarr utazás. A történet egy fiatal lány halálával indít, akit felhasított testtel találnak meg egy kisvárosban, ahova egy magában beszélgető nyomozó érkezik, hogy segítse az ügy előrehaladását. Mindenféle képzelgések, zombiszerű teremtmények várják emberünket, majd az esős első éjszakát követően megismerkedhet a térség igen fura és zűrös lakóival. Autóba szállva feltérképezheti a környéket, ruhát válthat, tisztálkodhat, kávézgathat, beszélgethet, mindezek közben pedig egyre több derül ki a többiekről és a rejtélyes esetről. A külső nézetes, akcióval és keresgéléssel telepakolt alkotás nagyon különleges darab, egészen elképesztő hangulattal, rengeteg poénforrással és kikacsintással, amik miatt már eleve megéri beleugrani a kalandba – mielőtt érkezik a jövőre ígért folytatás, amivel szemben hatalmas reményeink vannak. Objektíven értékelni a Deadly Premonitiont nem is lehet – lényegében 9 éve is elmaradott volt, így hibái és hiányosságai most is maximálisan meglátszódnak, de annyira egyedi és hangulatos az egész, hogy nem lehet rá haragudni. Ha valaki fennakad a látványon, az elmaradott és nehézkes mechanikán, az ne próbálkozzon, vonjon le simán 30-40 százalékot, de aki az élményre hajt, szereti a furcsaságokat, az bátran ruházzon be erre a gyöngyszemre. | 90%
Star Wars Pinball
Nagy pillanat a hazai Zen életében – a Pinball-sorozat már régóta visszatérő vendég lapunk hasábjain, illetve online oldalunkon, ezúttal pedig végre Switchre is megjelent a játék, méghozzá a Star Wars-asztalokat csatasorba állítva. A fizikai formátumban is kapható program összesen 19 (!) asztallal kecsegtet egy normál játék áráért, így a méltán népszerű univerzum legelső filmjeitől kezdve a modern feldolgozásokig minden helyet kapott benne. Ráadásul a kampány során, ami bevezet minket ebbe a különleges világba, áthidalva a fejezetek közötti szakadékokat, még arra is van lehetőségünk, hogy oldalt válasszunk, ezzel jó és rossz térnyerése között döntve, ami még különlegesebbé teszi a Star Wars-élményt. Hogy mindez alig több mint 1,4 GB adathalomba belefért, az valami elképesztő, pedig a látványba és hangulatba nem lehet belekötni, és az asztalok is szinte mind zseniálisak. Egy-kettőnél ugyan nagyon középre tart a golyó, így nehéz megtartani, de átlagosan mindegyikkel órákat lehet eltölteni, közben újra és újra megdöntve a rekordokat, így nem is kérdéses, hogy ez a kiadás lényegében kötelező a műfaj és a sorozat szerelmeseinek. | 90%
Northgard
A Shiro Games zseniális stratégiai játéka még tavaly tavasszal jelent meg Steamen, a 2018/04-es Guruban jelent meg róla a teszt, aminél 83%-os értékeléssel zárt. Konkrétan elképzelni is nehéz volt, hogyan tudják átírni a viking mondakörből táplálkozó programot, de jelentem, a port tökéletesen sikerült, nagyszerűen fut Switchen is, sőt az irányítás is kellően intuitív, így nehéz bármiféle komolyabb nehézségbe futni. A térfoglalást és a megszerzett területek menedzselését és fejlesztését célul foglaló stratégiai játékban törzsünket (és a baráti törzseket) kell életben tartani, sikerre vinni, miközben mindenkinek megvan a maga feladata. Van, aki felderítőként a be nem látott területeket teszi elérhetővé, van, aki a védelemért felel, míg mások az építkezésben és termesztésben, termelésben, esetleg kereskedelemben jártasak. Kellő fejlődés után aztán elkészülhet a kikötő, ami lehetőséget ad a távolabbi vidékek meghódítására, miközben a cél természetesen a kezdeti mészárlás és erőfitogtatás után a családnév jelentőségének visszaszerzése. A játék hangulata elképesztő, stratégiai mélysége tökéletes, nincsen túlbonyolítva, kellőképpen adja magát a kezelése és a menedzselés is, aminek köszönhetően a Civilization után újabb remekműben lehet akár napokra, hetekre is elveszni, amennyiben valaki kicsit is kedveli a gondolkodósabb zsánert. | 85%
Divinity: Original Sin 2 – Definitive Edition
Ha a Northgardnál nem voltam benne biztos, hogyan is sikerül átírni egy ilyen programot a hardverileg azért gyengébb képességű Switchre, akkor az Original Sin 2 esetében ez csak még hangsúlyosabb. Az eredetileg 2017-ben (cikk a 2017/10-es Guruban olvasható) megjelent, majd tavaly a Definitive Edition képében visszatérő mestermű a hagyományos szerepjátékot valami elképesztő magasságba repíti, miközben több száz órát képes kínálni, rengeteg kaszt és karakter segítségével, tereptárgyak bevetésével, elképesztő helyszínekkel és történeti elemekkel folyamatosan kitágítva a saját univerzumát. És akkor még a tökéletes párbeszédekről, az imádnivaló humorról nem is beszéltünk, miközben ezek is igen fontos szerepet játszanak a játék sikereiben. Steamről a mentésünket is áthozhatjuk, és bár a Switch-verzió természetesen csúnyácskább, még így is nagyszerűen fest, pláne hordozható változatban, stílusa miatt pedig tökéletes társ lehet az utazások során, a magányos és nyugodt estéken. Olvassátok el a teljes tesztet, mert Siklara nem véletlenül volt oda ezért a műért – egész egyszerűen rabul ejt, nem enged, megszűnik a külvilág, én például 1-2 óra után már fényképezni is teljesen elfelejtettem, annyira magába szívott a kaland. Ti se maradjatok ki. | 95%
A szeptemberi felhozatalból ezeket a játékokat sikerült kipróbálni, de a digitális kínálat ennél jóval színesebb, amit érdemes még gyorsan átvizsgálni, bepótolva az elmaradásokat. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy a hónap végén már mindenki szellemekre fog vadászni, ami egyáltalán nem meglepő Luigi legújabb megjelenése miatt.
