Bár minden egyes cikknél megfogadom, hogy a következőre majd kevesebbet vállalok be, úgy tűnik, hogy korábbi összeállításainkhoz képest ezúttal is sikerült emelni a tétet, ami persze annak is köszönhető, hogy a megjelenések száma az elmúlt hónapokban egyre csak nő minden egyes platformon. Így ezúttal kilenc, vagyis ténylegesen tizenhárom darab játék került terítékre, ami mindenképpen impozáns mennyiség, és ebbe ugye a kiemelt exkluzív címek és kisebb apróságok bele sem fértek.
Into the Dead 2
Folytatódik a runner alapokra helyezett zombimészárlás, méghozzá halloween alkalmából, ami annyira nem meglepő, ráadásul az okoseszközökről érkezett móka változott annyit, hogy még mindig élvezetes maradjon a viszonylag egyszerű recept. Ezúttal talán még jobban sikerült odafigyelni a háttérre, így kapunk némi családi drámát, ami a pályák között bontakozik ki, de a lényeg továbbra is a mindenfelé kószáló élőhalottak kilövése vagy kikerülése. A helyszíneken több mellékes feladatot is kapunk, ezeket érdemes mind teljesíteni a fejlesztésekhez és extrákhoz (új fegyverek, meglévők tuningolása, buffok), sőt még társunk is lehet, ami egyben a kutyák simogatását is lehetővé teszi (már csak 10/10 lehet, nincs mese). Bár a mechanika alapvetően elég egyszerű, amibe nagy dolgokat már elég nehéz belecsempészni, de azért van itt még rögzített ágyú használata is, meg néha más extra mulatság, ami kicsit feldobja a rendszeresen ismétlődővé váló akciót. Szerethető darab az Into the Dead második része, emellett kapott klasszikus filmes kiegészítőket is (Szellemirtók, Az élőhalottak éjszakája), de nagy csodákat senki ne várjon tőle, éppen emiatt talán az ára is túlzás egy kicsit – javasolt egy jobb akció kivárása. | 67%
Sega Ages: Columns 2: The Voyage Through Time és Ichidant-R
Második mixünkben két klasszikus már terítékre került a Sega Ages kínálatából, ezek mellé csatlakozott most be az 1990-es Columns és az 1994-es Ichidant-R. Előbbiről túl sokat nem lehet mesélni azon túl, hogy egy színkombinálós logikai játék, amit jó eséllyel mindenki ismer, de minimum látott már hasonlót, illetve aminek az első része is megtalálható a csomagban. Utóbbi azonban jóval izgalmasabb, elvégre korához képest egy rendkívül tartalmas minijátékos gyűjtemény, amely előzményének (Tant-R, 1993) bűnözői hátterét középkorira cserélte, noha ez is leginkább csak a feladatok és feladványok közötti kis átvezetőknél jellemző, mivel az eltérő küldetések többnyire a jelen korhoz köthetők. Általában a menetrend az, hogy négy minijáték közül kell választani, a felhozatal folyton változik, ha pedig sikerrel jártunk, zajlanak tovább a történések a kampányban is. Ceruzahegyezés, metrókocsi vagy vonat utasainak megszámlálása, vonatsínek váltóinak beállítása és a többi. Színes és változatos az összkép, ami egyszer a logikánkat, máskor az ügyességünket teszteli. Bár vannak feladatok, amiknél azért hullott a hajam (pl. pont a ceruzahegyezés), összességében nagyon szórakoztató játékról van szó, amit ugyan megtépett már az idő vasfoga, de kreativitásával és ötleteivel még ma is okoz meglepetéseket.
Columns 2: The Voyage Through Time | 76%
Ichidant-R | 76%
Close to the Sun
Az alternatív múltban játszódó, erősen a BioShock stílusát idéző sétaszimulátor-horrorkaland Close to the Sun már szerepelt magazinunkban, és különösen izgalmas kérdésnek tűnt, hogy míg a PC-s változat leginkább látványos külsejével és erős hangulatával hódított, addig a kisgépes testvére hogyan fog teljesíteni. Nos, mivel a Nintendo (egyelőre) ennél a játéknál valamiért nem engedélyezte a közösségi képfeltöltést, saját fotókkal nem tudom bizonyítani, de a portolás hagy némi kivetnivalót maga után. A sztori és a felütés, maga a játék ugyanaz, mint a nagytestvérnél, avagy egy újságírónővel (Rose) eredünk testvérünk, Ada után, aki a zseniális és egyben paranoiás Tesla elképesztően nagy hajóján, a Helioson ragadt, ahol nagyon úgy tűnik, hogy nem stimmelnek a dolgok. Az idővel manipuláló legnagyobb lángelmék a Heliost egy pokoli mészárszékké változtatták, amin logikai feladványokat kell megoldani az állandó keresgélés és jegyzetolvasgatás mellett. Lényegében ezek a fő feladatok, miközben a hangulat és a pazar látványvilág teszi teljessé a kalandot – utóbbi azonban Switchen eléggé megkopott. A külcsín alapból le van butítva, néha még így is szinte diavetítés a program, ami miatt nem is annyira élvezetes, mint egy erősebb PC-n. Persze a sztori így is viszi előre az embert, a setting erős, ahogy a BioShock-utánérzet is, de nagy csodákat senki ne várjon. A hardver sajnos már nem bírt ezzel a kihívással, ami rányomja bélyegét az összképre. | 76%
A Hat in Time
Ez a 3D-s, kedves és ötletes kis platformer-akció szintén szerepelt már a magazin hasábjain, bár jóval kisebb terjedelem mellett, és 2 esztendő után elérkezett Switchre is, méghozzá a kiegészítőivel együtt. A főszerepben egy űrutazó kislány áll, akihez egy nem annyira szép napon bekopogtat a maffia, ami az űrben igen kellemetlen, pláne, amikor a hajózgatás szempontjából fontos kellékek szóródnak szét az űrben. Innentől főhősnőnkkel a feladat mindet összeszedni a különböző világokban, miközben az eltérő kalapok hordásával extra képességekre tehetünk szert. A látvány nem túl acélos, ezt azonban ellensúlyozza a stílus és a sajátos humor, ami miatt mindig jut idő egy kis kikacsintásra vagy fricskára, ráadásul meglehetősen változatosak a helyszínek is. A pályákon lényegében minimális időráfordítás mellett is végezhetünk, de ha szeretnénk mindent összegyűjteni, a maximalizmusra törekszünk, akkor azért alaposan elkalandozhatunk mindenfelé, és ilyenkor megnő a szavatosság is. Ajánlott darab a zsáner kedvelőinek, mert bár reformot nem hoz, kellemes és itt-ott kicsit nosztalgikus kis darabja a felhozatalnak. | 78%
Dusk Diver
A PC-s változat mellett Switchre is megjelent az anime jellegű, musou stílusú akciójáték, amiben Yumoval, az átlagos iskoláslánnyal kell az Őrzők oldalán megküzdeni a normál világot elárasztó gonosz fantomokkal. A játék részben olyan, mint egy nagyon kellemes külsejű rajzfilm, így már csak emiatt is élvezhető, ráadásul a nagyszabású, egyszerre rengeteg ellenfelet a nyakunkba ömlesztő harcokban is alaposan el lehet merülni. Néhol vannak logikai/ügyességi részek, de a hangsúly a fejlesztésen és az egyre látványosabb bunyókon van, amiknél társat is beidézhetünk, valamint extra támadásokat is bevethetünk. Az átvezető részeknél vannak visual novelös elemek, amik szintén jól össze lettek rakva, tipikusan japános, elvont karakterekkel és fura helyzetekkel, poénos pillanatokkal, de a Dusk Diver egyébként viszont semmi olyasmit nem tud felmutatni, amit még nem láttunk máshol, így leginkább a rajongóknak ajánlható. A szép rajzok és az élvezhető játékmenet miatt ők alapvetően megtalálhatják számításaikat. | 78%
Megaquarium
A tavalyi Megaquarium is szerepelt már a Radar alattban, ami nem csoda, hiszen talán mind kedveljük a szimpla menedzselős játékokat, amiknél már nehéz újat mutatni, de a bevált receptet könnyű beilleszteni még nem agyonhasznált témákba. Ilyen például a Megaquarium, aminél egy-két kisebb akváriummal kezdünk, majd egészen nagyokat és látványosakat is építhetünk, hogy a legkülönfélébb tengeri létformákat mutogassuk az így elégedetté váló látogatóknak. Persze mindig van valami feladat, azok teljesítésével új fajokat és eszközöket kapunk, majd ahogyan fejlesztünk, variáljuk az alapterületet (lehet bővíteni), úgy nő az igény a személyzetre is, amelynek elégedettsége persze szintén igen fontos tényező. A Megaquarium így elsőre egyszerű, aztán egyre összetettebbé válik, de még így is inkább a tömegek felé nyit, avagy nem annyira komplex, hogy a műfajt kevésbé ismerők elakadjanak benne. Szórakoztató, aranyos kis menedzselős alkotás, ami témája miatt talán külön figyelmet érdemel (azért jöhetne egy megkésett Aqua Theme Park), ráadásul az ára sem vészes, még éppen határeseten belül van. | 80%
Dark Devotion
Amikor a Blasphemous még nem létezett, akkor ott volt a Dark Devotion. A brutális Contra/Probotector-klón Blazing Chrome alkotóinak PC-n tavasszal megjelent játéka igazi soulslike, ráadásul egy kimondottan sötét és nyomasztó darab, ami szintén a vallással és a gore-ral kerül igen szoros kapcsolatba. Eleve, a főszereplővel egy elbukott, misztikus templomot kell felfedezni, bejárni, miközben rontás/áldás kísér utunkon, meg persze rengeteg halál. Ezúttal is van parry, számít a stamina, meglehetősen véres a harc, a főellenfelek pedig kimondottan brutálisak. Mivel a kazamaták és szűk járatok mélyén a sötétség szinte mindent elnyel, így még befordulósabb, még kellemetlenebb az élmény, amin a hangok és zenék sem segítenek, így összességében a zsáner és a vallásos vagy éppen okkult témák iránt érdeklődők kifejezetten jól járnak a vásárlással. Már ha nem zavarja őket a nehézség, mert kihívás terén bizony a Dark Devotionben is igen magasra emelték a lécet, így nem éppen sétagalopp a végigjátszása. | 83%
Valfaris
Egy titokzatos eltűnést követően Valfaris újra felbukkan a galaxis közepén, az ott született Therion pedig irányba is veszi a rejtélyes erődöt, hogy felfedezze, mi történhetett távolléte alatt. A 2D-s akció-platformer vérontás mellé szigorú metal szól, miközben hullanak a fejek és testrészek, ha pedig valakinek az emlékei között felbukkan az először meglehetősen félresikerült formában megjelenő Slain, az nem a véletlen műve. A recept és a csapat ugyanaz, ezúttal is a Celtic Frost zenésze, Curt Victor Bryant szolgáltatja a minőségi talpalávalót, avagy egy szavunk nem lehet, pláne, hogy ezúttal a minőségi fiaskót is sikerült elkerülni. A Valfaris szigorú, de igazságos, viszonylag sűrűn elhelyezett checkpointokkal, amikhez eljutni még így is kihívás, emellett állandóan történik valami, mindig van új ellenfél, új fegyver, fejlesztés, valami kellemes kis félpályás vagy pályavégi boss, ami feldobja a csatározást. A metalos aláfestés meglehetősen ütős, a stílus pedig látványdizájn terén is maximálisan követi a muzsika jellegét, avagy senki nem panaszkodhat, aki esetleg ezen a műfajon nevelkedett. Kellemes, minőségi darab, öröm látni, hogy a csapat maradt ennék a különleges hozzáállásnál, miközben kiköszörülte a csorbát. | 88%
Baldur’s Gate 1 & 2 Enhanced Edition és Icewind Dale & Planescape: Torment Enhanced Edition
A legvégére csak egy igazi klasszikus maradt, vagyis inkább egyből négy, ugyanis a Beamdog konzolokra is megjelentette a klasszikus és kultikus D&D szerepjátékokat, amik PC-n még évtizedekkel ezelőtt hódították meg az RPG-kedvelők szívét. A Beamdog ugye az egyik BioWare-alapító, Trent Oster gyermeke, miközben az átportolt címek részben a BioWare fejlesztései voltak, így nem is meglepő, hogy ennyi idővel az eredeti megjelenések után (nagyjából 20 év távlatából) a csapat lecsapott ezekre a fejlesztésekre. Az Enhanced Editionök ráadásul mindent tartalmaznak, így a Shadows of Amntól kezdve a Throne of Bhaalon át a Heart of Winterig mindent megtalálhatunk a csomagokban. Csomagok? HoW? Igen, a Baldur’s Gate 1-2 mellett itt az Icewind Dale, illetve a szintén a Black Isle fejlesztette Planescape: Torment is, avagy tényleg kultikus és kimondottan klasszikus RPG-ket kapunk, összesen nagyjából 150 órányi tartalommal, ami igen masszív. Emellett érthető a borsosabb ár is, azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a játékok azért régi darabok, azóta volt némi fejlődés, bár hozzáteszem, hogy sötét hangulatukkal és dizájnmegoldásaikkal még így is olykor kreatívabbnak és merészebbnek tűnnek, mint modern társaik. Ettől függetlenül, akit nem zavarnak a régies megoldások (valamint az, hogy a navigálás időnként igen fura és zavaró, ehhez tényleg billentyűzet és egér dukálna), a megkopott látványelemek, azok nyugodtan nosztalgiázzanak vagy pótoljanak eme méltán népszerű darabokkal. Akik pedig azért idegenkednek a letűnt korok képviselőitől, azok inkább várjanak meg egy nagyobb leárazást – bár ár-érték arányában tényleg nem lehet kifogásunk a csomagok kapcsán. | 90%
Az októberi felhozatalból ezeket a játékokat sikerült kipróbálni, de a digitális kínálat ennél jóval színesebb, amit érdemes még gyorsan átvizsgálni, bepótolva az elmaradásokat. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy a hónap végén már mindenki pokémonokra fog vadászni, ami egyáltalán nem meglepő a Sword és Shield megjelenése miatt.