Korábbi összeállításainkhoz képest erre a hónapra most kevesebb játék jutott, ami persze nem jelenti azt, hogy nem maradhatott radar alatt egyéb gyöngyszem, ahogy azt sem, hogy az ősz vége gyengébbre sikeredett volna az évszak elejéhez képest. Egy csomó aprósággal is összefuthatott az ember, ilyen például a hazai fejlesztésű Nyan Cat: Lost in Space, amiben szimplán az ugrást kell nyomkodni, mialatt mindenki kedvenc macskája pattog és repked a platformok között. Maga a játékmenet inkább a mobileszközöknek kedvez, Switchen talán kevesebben hódolnak az ilyen bűnös élvezeteknek, de egy próbát megér – ha valakinek csak néhány perce van valami gyors menetre, akkor Nyan Cat mindig kéznél lehet és társ a bajban. De nézzük inkább a kicsit már komplexebb alkotásokat.
Ritual: Crown of Horns
A vadnyugati téma örök és elpusztíthatatlan, bár sajnos nem annyira gyakori, mint sokan szeretnék. Volt már a korszakban mindenféle stílusú játék, a Ritual azonban egy egészen speciális űrt készül betölteni, a kérdés csak az, hogy vajon mekkora sikerrel teszi ezt. A sztori főhőse egy fejvadász, akinek egy boszorkányt kellene elkapnia, azonban a misszió nem várt fordulatot vesz. Némi csavar következtében hősünk a mágiahasználó oldalán találja magát, miközben kultisták és szörnyek százait kell elintéznie. Maga a játékmenet olyan, mintha egy szimpla twin-stick shooter volna, de a pályák többsége egy adott területre összpontosít, melynél egy bizonyos pontot kell védeni. Sok esetben egy bedeszkázott ablakú épületről van szó, aminek védelmét a támadók idővel lebontják, így bejutva a falak közé, onnantól pedig egyre kevesebb esély marad a túlélésre. Természetesen vannak extrább pályák/missziók, főellenfelek, illetve lehet fejleszteni, speciális képességeket és új fegyvereket szerezni, de átlagban ennyi a Ritual, ami elég sajnálatos. Az átvezető rajzok kellően stílusosak, megadják az alaphangulatot, ehhez képest a játékmenet egyszerű és butácska, ráadásul nem is kifejezetten olajozott, kicsit körülményes a lövöldözés – ez egy ilyen programnál súlyos hiba. Persze pár órát így is el lehet vele ütni, de teljes áron nem annyira ajánlott a játék, inkább javasolt egy akció kivására.| 65%
Animus: Harbinger
Az első rész után a folytatás is tiszteletét tette Switchen, a Trooze pedig még mindig egy okoseszközökre írt Dark Souls-lightot nyújt, viszonylag visszafogott áron. Műfaját le sem tagadhatná a játék, elvégre onnantól, hogy megindulunk páncélos lovagunkkal, a már ismert élmény szakad a nyakunkba, avagy fegyverünkkel alapvetően kétfajta támadást hajthatunk végre, kombózhatunk, ellőhetünk speckókat, illetve vetődhetünk és újratölthetjük energiánkat. Az ellenfelek elég szigorú rendszer szerint támadnak, még a kisebbek is simán legyilkolhatják karakterünket, ahogy pedig haladunk előre a missziók között, úgy kapunk egyre nagyobb kihívást jelentő bossokat. Persze lehet fejleszteni, méghozzá nem kizárólag karakterünket, de fegyvereit és képességeit is, avagy idővel egyre több lehetőségünk lesz, de ehhez keményen farmolni kell, különben könnyen ott fogjuk hagyni a fogunkat. Az Animus: Harbinger, ahogy elődje is, rengeteg sebből vérzik, így lassú és néhol kényelmetlen, túlságosan is mobiljátékos érzetet kelt, mégis van benne valami kis extra, ami miatt könnyen megszerethető (mielőtt agybajt kapunk tőle). Ráadásul egy párfős csapat munkája, amit nem is kínálnak aranyáron. Emiatt, bár jó szívvel nehezen ajánlom, mégsem mondom, hogy tegyetek le róla – aki soulslike-fan, az nyugodtan nézzen meg pár videót, ha pedig úgy érzi, ruházzon be a játékra, mert vannak jó pillanatai, erényei, így akár még egy olcsó kedvenc is lehet. Pláne egy akció után, hiszen én az első részt is úgy húztam be, nagyjából 1-2 euróért, amit viszont simán megért. | 66%
Gear.Club Unlimited 2 – Porsche Edition
A Microidsnál megjelent Gear.Club-sorozat a V-Rallyval és Test Drive Unlimiteddel ismertté vált Eden Games munkája, és mint olyan, elsőre azért kicsit csalódást keltő, még úgy is, hogy minőségi autóversenyzéssel nem vagyunk elárasztva a platformon. A látvány kicsit fapados, a versenyzés érzete sem száz százalékos, de a fejleszthető központi hubbal (a különböző mechanikai változtatásokhoz szükséges állomásoktól kezdve a játéktermi gépekig sok mindent kedvünk szerint elhelyezhetünk a kapott területen) és a meglehetősen nagy térképpel sikerül némileg egyensúlyt teremteni. Tartalmas játékról beszélhetünk már eredetileg is, mely tökéletlensége ellenére is sok-sok órányi kikapcsolódást biztosít, a Porsche Edition elnevezésű update (a korábbi vásárlóknak egy DLC formájában érhető el) pedig ehhez tesz hozzá további izgalmas elemeket. Többek között természetesen néhány új járgányt, illetve három nagyobb bajnokságot, amiknél 6-6 versenyen teljesíthetünk, hogy végül hazavigyük (a garázsba) a fődíjat. Ami viszont kifejezetten kellemetlen: egy gyenge, alap verdával indulunk, amit pillanatok alatt hátra szoktak hagyni az ellenfelek, ezen pedig maga a megbízó fejleszt, ha sikerül jobb helyezést elérni – összesen három kategóriában.
Ahhoz viszont, hogy a fejlesztéseket megkapjuk, a bajnokság végére kell érni, avagy első körben vért izzadva igyekszünk legalább a 10. helyet megszerezni, majd picit jobb kasztnival küzdünk megint a jobb helyezésért, hogy aztán az újabb fejlesztés(eke)t megszerezve végre az első helyet is befoglaljuk, majd mehessünk tovább a következő bajnokságra, ami természetesen ugyanezen metódus elvén működik. Bár a fejlesztett autóval már élvezetes a körözés, azért engedtessék meg szóvá tennem, hogy aki ezt a mechanikát kitalálta, az semmi mással ne játsszon élete végéig! Amúgy egyáltalán nem rossz a játék, ár-érték arányban majdnem hozza a kívánt tartalmat és minőséget, de azért na, azt nem gondoltam volna, hogy egy autós játékban ennyit kell farmolnom. | 70%
Ghost Blade HD
A Ghost Blade szinte már minden platformon megjelent, keményvonalas bulett hell shooterként pedig pillanatok alatt képes mosolyt csalni a műfajt kedvelők arcára. Nem könnyű, vérbeli és hamisíthatatlan shmup, ami ráadásul a milliónyi, színes és szagos töltény mellett mélyen dekoltált csinos lányokat is kínál, méghozzá egyből hármat a karakterválasztásnál. Az öt pálya és az azokhoz tartozó bossok ugyan hagynak némi hiányérzetet (legalább ugyanennyi kéne még), összességében remek programmal állunk szemben, ami a megszokott tölténypornót, elektronikus zenét és pixelkavalkádot nyújtja egyedül vagy többedmagunkkal. Ennél sokkal többet nem is lehet mondani egy ilyen jellegű játékról, inkább át kell élni – ha szereted a zsánert, nem hagyhatod ki, mert egy nagy adrenalinlöket az egész, méghozzá a ’90-es évek stílusában. | 80%
Sturmwind EX
És akkor maradjunk a műfajnál, avagy ismét shmup következik, csak éppen a jobbra scrollozós fajtából, azon belül is az igazán minőségi kategóriából. A Sturmwind több mint 15 pályát, két játékmódot, nagyszerű bossokat kínál, a sok esetben biomechanikus stílusban megalkotott ellenfelek pedig komoly kihívást nyújtanak még a veteránoknak is. A látványvilág átmenetet képvisel a klasszikus stílus és a modernebb vizualitás között, a zenei anyag kiváló, tökéletesen illik a műfajhoz, a felszedhető és egyben minden sebzésnél újabb esélyt jelentő fegyverek pedig megfelelő mértékben kínálnak változatosságot. A Sturmwind EX tehát szintúgy ajánlható darab, mint a Ghost Blade HD, avagy a lövöldözős játékok rajongói örülhetnek, mert a zsáner ráadásul kifejezetten passzol a platformhoz is. És ugyan útközben, kisképernyőn is remek móka az ellenséges űrhajók kifüstölése, a töltényhullámok kikerülése, a tévére kötve az igazi, úgy hozza a maximális élményt. | 85%
A novemberi felhozatalból ezeket a játékokat sikerült kipróbálni, de a digitális kínálat ennél jóval színesebb, amit érdemes még gyorsan átvizsgálni, bepótolva az elmaradásokat. Már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy a hónap végén, január elején már mindenki az agyát fogja tornáztatni – már ha sikerül túlélni a bejglikómát és a rengeteg családlátogatást.
