Lepukkant lakás, sárgás fények, félhomály. Valaki tesz-vesz a szobában, de az arcát nem láthatjuk. Kilép az ajtón, és elindul a lépcsőház felé. Hirtelen megjelenik a szomszéd asszonyság, és tesz egy megjegyzést, hogy már megint éktelen bűz terjeng az épületben, ami a szellőzőn át eljut az ő lakásába is. Nem szeretne tenni ez ellen valamit, Mr. Dahmer? Ekkor az alak előrébb lép, és megláthatjuk az arcát: ő Jeffrey Dahmer, Amerika egyik leghíresebb sorozatgyilkosa, aki 17 emberi lény életének kioltásáért felelős. Romlott hús. – mondja. Ó, és az aranyhalai is elpusztultak. De majd tesz valamit a szagok ellen.
A rendezői székbe az a Ryan Murphy került, aki az Amerikai Horror Storyval vált ismertté, de azóta már több műfajban is kipróbálta magát. A legnépszerűbb streaming platformmal különösen jó viszonyt ápol, hiszen a Ratched és a Halston is a Netflixre forgott, jelen cikkünk tárgyán túl pedig még idén befut a The Watcher, amely szintén valós eseményeket (a Westfield-i Figyelő) dolgoz fel. Az A Jeffrey Dahmer-sztori érdekessége, hogy Murphy hozta magával az Amerikai Horror Story veteránját, Evan Peterst is, aki a címszereplő sorozatgyilkost játszhatta el. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Peters alakítása csontig hatoló: visszafogott játéka egyszerre nyugtalanító és rendkívül kiszámíthatatlan. Dahmer egy közveszélyes pszichopata volt, akinél a látszat ellenére sosem lehetett pontosan tudni, hogy mikor szakad el a cérna. A másodperc töredéke alatt változott a kedélyállapota, és ezt a sorozat is nagyszerűen adja vissza. A valós tényeket jól ismerők pontosan tudhatják, hogy a Dahmerrel közelebbi kapcsolatba kerülőkre mi vár, azonban még így is kegyetlen feszült pillanatokat eredményez, mikor láthatjuk, ahogy egy szimpla beszélgetés átfordul valami egészen borzalmasba.
Az A Jeffrey Dahmer-sztori feldolgozza a címszereplő szinte egész életét. Láthatjuk a gyerekkorát, a kapcsolatát az apjával, és a korántsem százas édesanyjával, valamint beilleszkedési nehézségeit az iskolában, a munkában, és úgy cakk-pakk az életben. A készítők (Murphy mellett ott volt a stábban a Scream Queensről ismert Ian Brennan is) nem voltak restek pálcát törni a szülők, valamint a rendőrség felett. Utóbbiak hanyagságának köszönhető, hogy Dahmer ennyi embert ölhetett meg, és bár többször szorult a nyaka körül a hurok, sokáig mégis megúszta a dolgokat. Mindemellett a sorozat egészen naturalista ábrázolásmódot is kapott: levágott testrészek, kannibalizmus, savban feloldott tetemek – és sokszor az jóval félelmetesebb, amit nem is láthatunk. Érzésem szerint Murphy egy kicsit túl is tolta a dolgokat, és a hasonló true crime minisorozatokhoz (Candy, Fekete Madár, Under the Banner of Heaven) képest túl sok mindent mutat meg. Ez azoknak mindenképp csemege, akik kettesével zabálják a netflixes dokumentumfilmeket a valódi gyilkosságokról, de az áldozatok családjának és hozzátartozóinak ez egy újabb lelki trauma. Nem is csoda, hogy néhányan (például Errol Lindsey rokonai) már most felemelték a szavukat a sorozat ellen.
Az biztos, hogy a sorozat technikailag nagyon jól össze lett rakva. A díszleteken felül a képi világ és a zene is abszolút hozza az elvárt szintet, a szereplők pedig egytől-egyig kifogástalan munkát végeztek. Peters mellett külön kiemelendő Richard Jenkins, mint Dahmer édesapja. Az évad 6. része az, ahol a többségnél el fog törni az a bizonyos mécses. Tony Hughes esete szívbemarkoló, és a többiekével együtt ékes példája annak, hogy milyen beteg világban is élünk, ahol az is a gyilkosunkká válhat, akiben leginkább megbízunk. Fogalmam sincs, hogy mennyire volt tudatos döntés, de a sorozat egyfajta felvezetésként is szolgálhat az október 7-én érkező A Jeffrey Dahmer-szalagok doku-sorozat előtt. Ha egy martetingstratégia része volt, akkor a Netflix akarva-akaratlanul, de épp felkapott sztárt csinál egy elmebeteg kannibálból. Egy azonban biztos: az idei év egyik legnehezebben végignézhető produkciója lett az A Jeffrey Dahmer-sztori, amely egyrészt tényleg hitelesen, kendőzetlenül mutatja be, hogy a körülöttünk lévő világ néha mocskos mód kegyetlen tud lenni, másrészt az Easttowni rejtélyek után ezüsttálcán kínál Evan Petersnek egy újabb Emmy-djat.
(Képek forrása: netflix.com)
