A Max kínálatában holnap debütáló Garcia című kémthriller sorozat bizonyítja, hogy az HBO (vagy átfogóbban a Warner Bros. Discovery) berkeiben zajló leépítések ellenére kifejezetten érdemes volna több lokális produkcióba pénzt fektetni. A spanyol James Bondként csúfolt képregényfeldolgozás több mint a műfaj jól ismert sablonjait újravariáló produkció. Hordozza a klasszikus ügynöktörténetek vonásait, ám a régivágású, rátermett címszereplő mellett felbukkanó szeleburdi újságíró gyakornok lány karakterével együtt máris szokatlan párost állít a képernyőre. Szórakoztató történetével pedig élesen reagál a mediterrán ország politikai válságpontjaira. Részrehajlás nélkül ábrázolja a társadalom forrongó megosztottságát, a generációk egymástól való idegenségét vagy a korábbi paternalista elnyomó rendszert övező nosztalgiát. Izgalmas hitchcock-i hangvétel, sci-fis történetelemek és politikai thrilleres beütés – egyelőre nem megfelelően adagolt, de mindenképp ígéretes – kevercse a Garcia.
(A képek forrása: IMDB)
A nevem Garcia
A Garcia az a sorozat, ami már titokzatos fekete-fehér nyitójelenetével és a hatvanas-hetvenes évek bűnügyi sorozatait (főleg az Angyalt) idéző, mégis modern, narratív animációs főcímével azonnal megragadja az ember képzeletét. Noha képi ábrázolásmódja, képregényadaptáció lévén, követhetne határozottabb stílust, aki belevág, aligha panaszkodik majd. A díszletek és helyszínek tekintetében kellően látványos és változatos terekbe (a madridi utcáktól, barokk templomon és egy rendház útvesztőin keresztül, víztározóba telepített katonai bázisig, sokféle helyre) kalauzolnak az alkotók, valamint a különböző karakterábrázolások is megnyerőek. Kizárólag az első üldözéses akció tűnik meglepően valószerűtlennek. A készítők célja az volt, hogy ne a megszokott filmes klisékből építkezzen a széria, az ügyetlenül tébláboló hősnő első kalandja viszont inkább esetlen volt, mintsem realisztikus. Az egészet feledteti ugyanakkor a folytatás, olyan kiváló menekülés-tematika, illetve párharcok váltogatják egymást. Tökéletes kézikamerás („remegő képes”) felvételeket és kiszámíthatatlan összecsapásokat látunk, amik rendkívül hiányoznak a kortárs blockbusterekből. Jelen műben az emberfeletti képességekkel bíró karakterek is hitelesebben csillogtatják fizikai fölényüket, mint egy Marvel moziban.
Suspense
Két rész alapján csupán annyi látszik, hogy gigantikus méretű összeesküvés feszül a történet szerint a jelen spanyol politikai rendszere mögött, ami a Franco-korszak titokzatos hírszerzőhálózatából és kísérleti bázisáról ered. A Garcia talán legizgalmasabb és vizuálisan is legimpresszívebb oldala a hatvanas évek elejére látogató snittek, amik a cselekmény fontos pontjaira, például a főhős álmaiba vagy az egyes epizódok elejére beékelve párhuzamosan futnak, mint a 2022-es cselekményszál. Eddig igen csekély szeletet láthattunk a régi eseményekből, pedig ahányszor félbevágtak egy múltbéli jelenetet, a jelenben zajló események is feszültebb légkörben folytak tovább. A suspense-keltés első számú eszköze lehet ebben a sorozatban a flashback-szekvenciák használata. Valamivel lehetne intenzívebb általa az információcsöpögtetés is. Igaz, a Garcia nem egészestés keretben gondolkodik, mint a James Bond filmek, bőven van még ideje magasabb fokozatra kapcsolni a fordulatszámot.
Ígéretes felütés
Az ember érzése önkéntelenül is az, hogy sokkal izgalmasabb és suspense-telibb élmény keveredik még ebből, a cselekményt egyre magasabb hőfokra emelik majd epizódok során. Egyelőre annyira kevés információt kaptunk a politikai thriller-szál hátteréről, a háttérben megbúvó nagy összeesküvésről és az antagonisták kísérleteiről, ami talán alkotói hibának is felfogható. A széria nyitányában legfeljebb a nagy történet árnya, a klasszikus kémfilmes díszletek íze és a karakterekben rejlő potenciál illata csaphatja meg a nézők fantáziáját, ebben a tekintetben viszont elragadónak mutatkozik a Garcia. Különösen izgalmassá teszi a sorozatot, hogy az amerikai filmekben vázoltaknál lényegesen szövevényesebb politikai kultúrájú országban játszódik a cselekmény – nem mellesleg a nehéz magyar múltra vonatkozóan is levonhatunk konklúziókat a politikusabb, társadalmi vonatkozású jelenetek kapcsán. Még nem vertek igazán magasra a hullámok hőseink körül, a felütés viszont kifejezetten biztató és felcsigázó.
