Hazánkba is megérkezett végre az HBO Max, ami számtalan új produkciója mellett a csatorna régi sorozatainak folytatásával is kecsegtet. A kiemelt címek közül elsőként A farkas gyermekei friss évadja debütált a szolgáltatón. A nyitószezon, ha nem is nyűgözte le a szélesebb közönséget, alapvetően pozitív visszajelzéseket kapott. Merész disztópikus cselekménye és letisztult közegábrázolása vonzotta a sci-fi kedvelőket, mellesleg nem is tagadhatta volna az HBO, hogy Ridley Scott bábáskodik a produkció fölött. Sajnos már az első szezonban érződött egy apró színvonalesés, miután a legendás szerző átadta a rendezői széket másoknak, a kezdeti lendület mégis sokáig kitartott. Az új epizódok során nem következett be ilyen ingadozás, viszont mintha célját vesztette volna a sorozat.

000232123158557566240x4160-576.jpg

Így indult: az első évad

A farkas gyermekei nagyszabású disztópiaként indult 2020-ban. Lehetett bírálni rendkívül hideg és érzelemvisszafojtott hangvétele miatt, az erőteljes közegábrázolás és az elgondolkodtató alapszituáció azonban még a stílusától idegenkedő nézőket is megragadta. Jóllehet az érzelmek átadásával meggyűlt a baja a készítőknek – azokat pusztán a szavak szintjén tudták megjeleníteni, többnyire nem voltak igazán átélhetők –, egy sor manapság aktuális kérdést vetett fel a sorozat. Elsősorban a mesterséges intelligencia szerepét, a vallási fanatizmus jelenségét, az idealista és a materialista világkép közti különbséget, a különböző meggyőződésű emberek együttélésének lehetőségeit és általában az anyaság ösztönösségét boncolgatta az első évad.

003232123558880816240x4160-576.jpg

Mi maradt a második évadra?

A fentiek közül kevés témában próbáltak elmerülni a folytatás során. Noha az eltérő nézetű személyek, illetve az emberek és robotok együttélésének nehézségeit igyekeztek kidomborítani az alkotók, ez a szál egyszerű okok miatt félrement. A sokféle csoportnak, embernek és androidnak otthont adó alapíványi „miniállam” működéséről alig tudunk meg valamit. Szinte valamennyi fontos konfliktus négy-öt karakter személyes drámájává zsugorodik, nem sikerül a közösség sorsát összekapcsolni a főhősök útjával, gondolataival és vágyaival. Valószínűleg spórolni kívánt a produkció, ezért a történet szempontjából fontos sokszereplős vagy tömegjelenetek helyett inkább a vizuális effektekre fordították a pénzt. Utóbbira megérte költeni, ritkán tapasztalni ilyen látványt sorozatos platformon, a cselekményt illetően viszont hiányérzete támad a nézőnek. Másfelől a szülőség természetét fejtegette a nyolc epizód. Ebben a tekintetben azonban az androidok szinte semmi újat nem mutattak a nyitóévadhoz képest, az érzelmi vonatkozások átadásával ráadásul már a kezdetek óta hadakozik a forgatókönyv.

006232123258824316240x4160-576.jpg
(A képek forrása: HBO)

Az új Lost

Akármilyen cselekménydús vagy mutatós is a második évad, egyértelmű hibája, hogy tulajdonképp nem szól semmiről. J.J. Abrams (Lost) felfogását átemelve, a mondanivalót egyre nagyobb rejtélyek és konfliktusok bevezetésével palástolják a készítők. Az új évad tulajdonképpen cliffhangerek sorozata, a történet pusztán azok egybefűzése. Nem a karakterek motivációi vagy egy alkotói elképzelés irányítja a cselekményt, hanem fordítva. Nincs igazán célja hőseinknek és azt sem látni, hogy bárhová ki akarna lyukadni a sztori. Helyette lépten-nyomon apró konfliktusokat kreálnak az írók, ami húsz-harminc perc erejéig megmozgatja, motiválja a karaktereket. Főleg annak tükrében, hogy milyen súlyos történelemfilozófiai felvetésekkel indult A farkas gyermekei, fájdalmas ez a blöffölős alibizés a készítők részéről. A kivitelezés professzionális és látványos, de rettenetesen hiányzik, hogy egy erős koncepcióval rendelkező alkotó vagy legalább egy fantáziadús forgatókönyvíró a projekt élére álljon. Ha így halad tovább a sorozat, a harmadik évad végeztével túl leszünk újabb nyolc epizódnyi sűrű eseményen, de lényegében nem tart majd előrébb a történet és hőseink sem esnek át nagy személyiségfejlődésen.

Egyre kevésbé találni a sorozatban történetet és mondanivalót, szinte csak cselekménye és dramaturgiája van A farkas gyermekei második évadjának. Izgalmas felvetések és látványos Ridley Scott-os sci-fi elemek bőven akadnak benne, de mondanivalója nincs az új szezonnak. Nem tudjuk, hogy merre halad, mit akar elmesélni a széria, mik a karakterek fő motivációi, ezért hamar unalmassá is válik. A Westworld sokkal világosabban megfogalmazta állításait az ember-robot viszony tekintetében, a Légió mérföldekkel árnyaltabban körbejárta a vallás és a mesterséges intelligencia kérdéskörét, az alkotás és a teremtő szülő filozófiájában pedig maga Ridley Scott merült el 1982-es legendás Szárnyas fejvadászában. A farkas gyermekei nem tud újat mutatni, egyre inkább sci-fis szimbólumok, helyszínek, illetve akció- és látványelemek láncolatává válik, amik mögött nincs semmilyen mélyebb állítás.