2019 egyik nagy meglepetése a hamvaiból feléledő Microprose volt. A legendás kiadó, amit anno még Sid Meyer, valamint Bill Stealey alapított, és ahol a hatalmas sikerek után hatalmas zakózás jött, így a legutóbbi két évtizedet hibernációban töltötte. A tetszhalott cég jogait eközben az a David Lagettie vásárolta fel, aki a Bohemia Interactive ausztrál szárnyát vezette. David munkája a VBS (Virtual Battlespace) rendszerhez, az ArmA egyik katonai használatra szánt verziójához kapcsolódott, tehát a váltás nem tűnt nagynak, a Microprose ugyanis főleg szimulátorokkal és stratégiai alkotásokkal szerzett hírnevet. Ez a párosítás persze egyben jelzés is, hogy az új portfólióban szintén a háborús játékoké lesz a főszerep – például elsők között a Second Fronttal.
A Toy Story-ra hajazó kezdő képsorok láttán biztos felszalad néhány szemöldök, hisz a 2. világháborúra felhúzott színes-szagos rajzfilmszerű külső komoly túlzásnak/baklövésnek tűnhet, pedig egyáltalán nem áll rosszul a szereplőknek. Sőt, a rombolás sem kisebb/kevesebb, mint máshol (persze vér nincs), és ami a bevetések realizmusát illeti, az egyszerűen mellbevágó. Melyik körökre osztott játék jelzi ki például a szélirányt vagy az aktuális hőmérsékletet!? Nos, a Second Front igen, a légmozgás egyébként a füst terjedésére, a hőmérő higanyszála pedig a környezet gyúlékonyságára van hatással. A 40 különböző gyalogos egység, és a közel kétszázféle jármű modellezése szintén hibátlannak tűnik, a terep is rendben van – hexás alapú, 5 rétegű domborzattal, fedezékekkel átszőve, és városi környezetben a rombolható, szintenként bejárható épületekre sem lehet panasz.
Jelen pillanatban 5 kisebb küldetést lehetett kipróbálni, illetve egy D-napi misszió is be volt készítve a Workshopba, ezek alapján pedig már biztosan el lehet mondani, hogy német, amerikai és orosz kampány egyaránt lesz. A felhozatal egyelőre vegyes, de főleg kisebb léptékű harci cselekmények állnak a középpontban – olyanok, amit néhány egységgel meg lehet oldani, például pár gyalogos rajjal lerohanni egy kisebb falut, átkelni egy folyón, vagy két-három Duplex (kétéltű) tankkal és partraszálló járművekkel újrajátszani a Ryan közlegény megmentése egy kisebb szakaszát. A négyfős rajok mellett egyébként a gyalogságban találunk tiszteket és hősöket is, akiknek döntő szerepe van abban, hogy ne szaladjon szét az egész bagázs az első lövés után. Ha már lövések, a felszerelésről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ugyanis szinte minden rajnál akadt egy-egy külön kezelhető/cipelhető nehézfegyver, úgy mint lángszóró, aknavető, páncéltörő, vagy csak egy nagy adag robbanószer.
A körökre osztott játékmenet a maga módján szintén különleges, hisz egy adott körön belül különböző fázisok is megjelennek, például, ha az egyik oldal lemozogta, és ellövöldözte a pontjait, akkor a másiknak lehetősége lesz még visszalőni, majd a kör birtokosa a gyalogságát rövidtávú lerohanásokra utasíthatja, amit egy újabb közelharci fázis követ. A következő körben pedig megcserélődnek a szerepek. Dicsérendő, hogy a páncélosoknál létezik ”begombolkozás” – a nyílások lezárása – parancs, amivel ugyan rosszabbul lát a személyzet, de a gyalogsági tűz nem tesz kárt bennük, és az előremenetek végén kiadott ”leáll” ukáz sem mindennapos, főleg, ha tudjuk, hogy mekkora különbség van a menet közben és az állva leadott lövések pontossága között. A torony a tankokon külön forgatható, ráadásul a fegyverek is eszerint működnek (a koax géppuska például együtt forog a fő fegyverzettel, a homlokgéppuska viszont nem), plusz a sérülésmodell szintén a jobbik fajtából való.
Összességében igencsak ígéretes játék a Second Front, amely nem is annyira a Panzer Generalokkal, hanem inkább a Combat Mission-szériával rokon, ráadásul fullextrás csomagban jön, műhellyel, küldetés- és pályaszerkesztővel meg minden jóval. Egy dolog van, ami nem egészen kóser, a kampány ugyanis egyelőre a küldetések felsorolásának tűnik, pedig nagy hiba lenne a történetet és a core – egyik pályáról a másikra vihető – egységeket kihagyni.
