A fenomenális Two Point Hospital előtt töltött számtalan óra után magas elvárásokkal ültem neki a Two Point Campusnak is, és hogy őszintén megmondjam, elsőre nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként is működhet egy egyetemi-menedzsment „szimulátor” (minimum kettőzött és duplán vastag idézőjelben). Pláne, hogy akárhogyan is törtem a fejemet, nem jutott eszembe olyan játék, ami a témával foglalkozna (nem, a The Sims nem számít), úgyhogy a keresőhöz fordultam tanácsért. Fél másodperccel később kaptam egy obskúrus indie játékot és egy mobilos címet, melyet inkább szóra sem méltatnék. Szóval mondhatni, a Two Point Studios ismeretlen vizekre evezett, és talán nem minden elfogultság nélkül, de állítom, hogy a játékmenet tökéletesen illeszkedik az új környezetbe.
Köpönyegforgatás
Az alapok tehát ugyanazok: vannak pácienseink, akarom mondani diákjaink, akik különféle igényekkel érkeznek a campus területére, a mi feladatunk pedig ezen szükségletek kielégítése. No meg nem mellesleg elfogadható szintű oktatás biztosítása, és ha jól csináljuk, akkor a kedves hallgató hajlandó lesz megfizetni a képzési díjat. Nem kell felsőfokú képzés ahhoz, hogy rájöjjünk: az egyetemi hallgató nem olyan, mint egy kórházi beteg. Egyrészt hosszú évekig nem távozik az intézményből, másrészt nem távozik fizetés után sem, akármennyire szeretnénk. És közben még szórakozni is akar, hallatlan! Mert az egyetem nemcsak az oktatásról, hanem a bulizásról is szól, úgyhogy rendezhetünk a kis szemé... nebulóknak mindenféle oktatás utáni (melletti, helyetti) elfoglaltságot.
Na de miért is akarnék én drága pénzért emós bandát hívni az egyetemre? Hát kérem, azért, mert a boldog nebuló a közhiedelemmel ellentétben nemcsak folyamatosan másnapos, hanem jól is tanul. Ami, azon egyszerű okoknál fogva a mi jól felfogott érdekünk is, mert egyrészt, aki kibukik, az nem fizet tovább, másrészt pedig a tanulmányi átlag intézményünk első számú mutatója. De nem mindenkinek csak a bulika számít, hallgatóink egyetemi klubokba léphetnek be, közöttük barátságok alakulnak ki és szerelmek szövődnek, mindezeknek pedig teret is kell adnunk. És bár ugyan jobbára minden a diákok körül forog, nem ők az egyetlenek, akikkel törődnünk kell: tanárok, asszisztensek és karbantartók is kellenek az egyetem működéséhez, akik hasonló istápolás mellett nem átallnak még fizetést és időnként továbbképzést is kérni maguknak. Egyenesen felháborító.
Mindez jobbára ismerősen hangzik, de korántsem olyan egyszerű, mint volt a kórházban, ugyanis alanyaink komplexebb magatartási formái mellett az orvoslással ellentétben az oktatáshoz több hely kell: az előadótermek, könyvtárak, magántermek mellett gyakorlati képzés is társul egy-egy szakképzéshez. Továbbá évről évre folyamatosan bővítkeznünk kell, és ahogy indul az új elsőévesek csoportja, külön termekre lehet szükség, további oktatók kellenek és így tovább. Ahogy fejlesztjük a képzés minőségét, vagy éppen új szakokat indítunk, ez tovább hatványozódik, úgyhogy nem lehet ész nélkül terjeszkedni, mert a hely korlátozott.
1@M
Ezt a komplex és meglepően szórakoztató rendszert még megfejelik az időtálló megjelenéssel, ami gyakorlatilag semmit nem változott a Two Point Hospital óta, és mégis, még mindig jól áll neki. Plusz kis túlzással egy kenyérpirítón is elfut. Sőt, vannak olyan elemek, melyek egy az egyben visszatérnek, de valahogy nem tudok haragudni ezért sem a fejlesztőkre. Persze tudom, hogy lesz olyan, akit zavar majd, hogy a kézfertőtlenítő-adagoló pont úgy néz ki, mint korábban, vagy hogy ez a bukásra álló diák kiköpött mása a a világelső kutató-pszichiáterének.
De van még valami, ami nem változott, és amire talán senki sem fog haragudni. Méghozzá az a olykor bugyuta, néhol szójátékokkal, máshol szójátékok képi megvalósításával operáló humor, ami megadja az egész miliőnek a báját. Erre a jó értelemben vett idióta animációk, képtelen helyzetek pedig csak rátesznek egy lapáttal, és akkor ott van még többek között Sir Nigel Bickleworth, mindannyiunk kedvenc rádiósa is, no meg a már ismerős hangosbemondó hölgy. Utóbbi ezúttal is hamar kifogy a poénokból, de legalább figyelmeztet, hogy ne felejtsek el hidratálni, ami bizony simán ki is maradhat, mert a zárthelyivel ellentétben itt bizony gyorsan repülnek az órák. Kár, hogy a megjelenésig hátralevő bő két hónap nem telik majd ilyen sebesen, de az eddigiek alapján legalább a Two Point Campus nem egy szemeszterre foglalja majd le a stílus kedvelőit.
