Az egyik klasszikus műfaj, amit hiányolok az indie játékfejlesztők palettájáról, az a nyílt világú, korai GTA- és Driver-részeket idéző akciójátékoké. A legtöbb fejlesztő ugyanis, ha magas újrajátszhatósági faktort, rengeteg tartalmat akar, előbb nyúl a roguelite elemekhez, procedurálisan generált pályákhoz, mintsem a teljes, kidolgozott nyílt világokhoz, ami valahol érthető. Hiszen nem kevés idő, energia és rátermettség kell egy ilyen recept megfelelő kidolgozásához. Ám egyben sajnálatos is, ugyanis, ha valamire, a AAA kategóriás csapatok által dominált nyílt világú játékokra bizony időnként ráférne egy alapos vérfrissítés a kisebb, elhivatott alkotók zsenialitásának – vagy színtiszta őrületének jóvoltából.
Hogy a Rustler, vagy ismertebb, alternatív címén a Grand Theft Horse, az utóbbi két elem melyikében fogant meg, még úgy sem tudom eldönteni, hogy pár órát már próbálgathattam a Jutsu Games napokban Early Access-be kerülő középkori gengszterszimulátorát. Főhősünk Fickó (Guy), az a fajta fickó, aki a falu végén lakik az anyjával, gyűlöli a becsületes fizikai munka minden formáját, közel minden reggelt másnaposan indít, ám mindenki rendelkezésére áll, ha lopásról, zsarolásról, gyilkosságról, esetleg alkalmi testőrködésről van szó. Egy átlagos napot követően (egy iszákos lovag hátasának eltulajdonítása, majd átfestése a helyi Paint-My-Horse üzletben) hősünk és társai kezébe hullik a nagy lehetőség a lovagnak címzett meghívó formájában, a királyság Nagy Lovagi Tornájára, melynek győztese kapja a hercegnőt és a birodalom jelentős részét is. Hősünk így nekilát, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel garantálja helyét és győzelmét a bajnokságon.
Lovagias lopkodás, hamisítás, gyilkolás
Mindezt természetesen abszolút komolytalan, elborult küldetések és történetszálak felgöngyölítése során. A Rustler világa nem a hagyományos középkor, hanem a GTA parodisztikus gengszterkultúrájának találkozása az olcsó, kosztümös, középkori kalandfilmekkel, melyet a készítők már a jelen változatban lépten-nyomon megtűzdeltek popkulturális utalásokkal és paródiákkal. A várak falait graffitik díszitik, a rádió használata helyett szókimondó bárdokat bérelhetünk fel, akik mindenhová követnek, dallamukat pedig az aktuális szituációhoz igazítják, tetováló szalon helyett páncélfestő műhelyek várnak, illegális autóversenyek helyett pedig illegális lóversenyek. Maga a játékmenet a korai GTA-részekhez (illetve a kézikonzolos Chinatown Warshoz) nyúl vissza: hősünket felülnézetből irányítjuk, felszerelésünket, gyógyító tárgyainkat elsősorban a pálya egyes zugaiból szedjük össze, a fő célok mellett temérdek mellékküldetés áll rendelkezésünkre, lóversenytől a ketrecharcokig. Ha viszont bűnt követünk el, máris nyomunkba szegődnek a törvény fegyveres őrei, forradalmi, vörös-kék villogóval és fanfárra ellátott lovaikon – legalábbis addig, amíg le nem tépkedünk pár körözési plakátot, melynek hatására egyszerűen megfeledkeznek létezésünkről. Fegyvereink is korhűek, pajzs és kard nélkül szinte esélytelenek vagyunk, a lőfegyverek szerepét betöltő számszeríjak újratöltési sebessége pedig brutálisan lassú és bonyolult folyamat.
Nem a megszokott lovagregény
Vakmerő mutatványaiért és sikeres feladataiért cserébe Fickó képességpontokat gyűjthet, melyekkel permanensen növelheti egyes tulajdonságait (a fegyverek és az arany egy jelentős része ugyanis elveszik, ha hősünket a helyi hospitályban kell összevarrni), illetve új trükköket is tanulhat, mint például lóhátról felszedni a földön heverő felszereléseket. A fejlesztők ráadásul jól láthatóan igyekeznek, hogy a játékmenet relatív egyszerűsége ellenére minden tevékenységet annyira szórakoztatóvá és egyedivé tegyenek, amennyire az csak lehetséges. A helyi sírásó például arra bérel fel minket, hogy a Halálnak beöltözve ijesszünk rá a kerti budiját illetéktelenül használó szomszédjára, majd sikerünkön fellelkesülve megkér, hogy álruhánkban ijesszük el vagy kaszaboljuk le a parton pózoló, Beach Boys nevű rettegett (tolvaj)bandát.
A játék jelenlegi változata természetesen rendelkezik gyermekbetegségekkel, de ezek egyike sem tűnik olyannak, amit az elkövetkező hónapok, sorozatos foltozások során nem lehetne javítani, finomhangolni. A mentés rendszere például kissé követhetetlennek bizonyult, gyakran nem voltam biztos abban, hogy a játék vajon mentett, vagy vissza kell-e térnem Fickó házához. A küldetések során kellemetlen volt a checkpointok hiánya, bukás esetén átvezető jelenetekkel együtt az egészet újra kell kezdeni, a régi GTA-részekhez hasonlóan. Valamint Fickó és a lovak irányítására is még ráfér némi finomhangolás, több óra után is előfordult ugyanis, hogy mindkét kezelési sémával (az egyik Fickó orientációjához viszonyítja az előre irányt, a másik az egér pozíciójához) beakadtam tereptárgyakba, akadályokba. Ám a fejlesztőcsapat kreativitása láthatóan a helyén van, és nagyon kíváncsian várom, hogy a végleges változat megjelenéséig vajon mit hoznak ki ebből a koncepcióból. Aki szeretné, támogassa a fejlesztőket, mert úgy tűnik, hogy érdemes.
