Fényesebb a láncnál a katana
Apropó lövöldözés: a fegyverek hozzák a 3D Realmstől elvárt minőséget, van itt letépett démonfej, Lo Wang klónozó, kivágott szív, szamurájkard, dobócsillag, gépfegyver, shotgun, dupla UZI, rakétavető, gránátvető, sőt, még egy nukleáris minibomba is a kezünk ügyébe kerül -- ráadásul nem ritka az alternatív tüzelési mód sem. Nem rossz, ugye? Azt talán mondanunk sem kell, hogy élvezet irtani az ördögfiókákat, s ha már pusztulás, a 2D-s sprite-okból álló ellenfelek halálanimációi eltérnek a használt fegyver függvényében. Mindehhez szerencsére a játékmenet is passzol. Korát megelőzően a Shadow Warrior telepített gépágyúkat és vezethető járműveket is felvonultat, egyszer egy tankkal, máskor egy csónakkal kell rendet tennünk magunk körül. Gondoljunk csak bele: ezek a játékelemek jó négy évvel később, a Halo megjelenése után váltak csak sztenderddé!
És ami a legjobb: A Shadow Warrior még ma, 2013-ban is működik. Mivel a játék ingyenesen hozzáférhető a Steam rendszerén keresztül, ezért bárki tehet vele egy próbát, ám a Blooddal ellentétben a Shadow Warriort mi is melegen ajánljuk. Először is, a steames változat a GoG-on tavaly debütált, beépített DosBox emultárral futtatható verzió, azaz nem kell szenvedni a modern PC-ken sem. Másrészt itt már az irányítás is tökéletes, működik az egér, van freelook (még ha kicsit korlátozott formában is), és az 1997-ben még tűrhető, kusza pályadizájn sem olyan idegőrlő, mint más játékokban. Ugyanakkor érdemes előre felkészülni rá, hogy a Shadow Warrior nem rövid, és nem is egyszerű program. Sokat fogunk kulcsokat keresgélni, találkozunk felesleges platformer-szakaszokkal, és még az is lehet, hogy elakadunk -- nekem például már az első pályán sikerült megtorpannom, és nem azért, mert béna voltam (na jó, de azért), hanem mert modern játékos szemével nézve a programot elképzelhetetlennek tűnt, hogy a továbbjutást egy apró, sötét falra festett sötét repedés jelentse, melyet még fel is kell robbantani valahogy.
Az árnyharcos visszatér
A Shadow Warrior remake elkészülte egyébként igen érdekes fordulat, mert az eredeti játék nem volt valami nagy anyagi siker. A hozzá ígért két kiegészítő közül például csak egy készült el időben, a másikra 2005-ig kellett várni. Hogy miért nem robbantott bankot a Shadow Warrior, jó kérdés. Egyesek szerint már 1997-hez képest is régimódi volt (végül is alig egy évvel később már mindenki az Unrealre csorgatta a nyálát). Mások a játék körül kirobbant botrányban látják az okot. A premiert követően több kritika érte a 3D Realms csapatát, amiért a program tele van japánokat és kínaiakat sértő rasszista sztereotípiákkal. Kétségtelen tény, hogy ez így van, de a dolog nem az említett népekről, hanem a ’80-as és ’90-es évek „rossz kung-fu filmjeiről” szólt, a fejlesztők ugyanis ezeket szerették volna kiparodizálni. Ha valaki meg akar botránkozni a Shadow Warrioron, nosza, megteheti, a 3D Realms vállalja a tetemre hívást. Sokkal jobban jártok azonban, ha csak szórakozás céljából vágtok bele Lo Wang kalandjaiba, felkészülve a nemsokára esedékes visszatérésére.
Shadow Warrior -- Megjelenés: 1997. május 13. -- Gépigény: CPU: 1 magos / 66 MHz, RAM: 16 MB, VGA: SVGA, HDD: 60 MB
A Duke Nukem Forever már igen.
Zelnick (Take Two CEO) nyilatkozta a Playstation Universe-nek annak idején, hogy kb. 2 hónap alatt visszajött az ára.
Abban viszont egyetértünk, hogy a videojátékok és a mozifilmek sikerességét nem az (jegy-)eladások száma alapján kellene megítélni (lásd pld. Baljós Árnyak, Mad Max 4, Bosszúállók: Ultron Kora, vagy épp a legutóbbi Terminátor rész...).
A Duke Nukem Forever már igen.