[RetroGuru]: Blood

Több RetroGuru cikk alatt szóba jött a Blood című klasszikus, így úgy gondoltuk, ideje újra elővenni -- főleg, hogy a héten a GoG-on egész baráti áron, 2,99 dollárért vesztegették. Mivel egy 1997-ben megjelent, tehát jellegéhez képest relatíve új játékról van szó, azt hittük, a kor annyira nem fog meglátszani rajta, különösen annak tükrében, hogy mondjuk egy Doom, ami négy esztendővel korábban jött ki, még most is tökéletesen élvezhető. Nos, sajna tévedtünk: a Blood egyáltalán nem az a játék, amit 15 évvel később szívből merünk ajánlani.

A pokol tornácán

Ez persze nem von le a program értékéből, hisz 1997-ben több dologban is élen járt, annak ellenére is, hogy technikailag egy borzasztóan elavult irányvonalat követett. Annak idején, ha FPS-játékokról beszélt valaki, általában két csapat jutott a játékosok eszébe: a már említett Doommal, majd a Quake-kel kétszer is forradalmat hozó id Software, és persze a Duke Nukem 3D-vel híressé vált 3D Realms (leánykori nevén Apogee Software). Ugyan látszólag mindkét cég hasonló műfajban utazott, valójában össze sem lehetett volna téveszteni a játékaikat. A 3D Realmst láthatólag nem érdekelte a technológiai fejlődés, helyette inkább nagy pályákat, sok vért, szexet, humort és régimódi, de élvezetes játékmenetet kínáltak. Ezzel szemben az id alkotásai rendre életszerűbbek lettek, elhagyták a félig 3D-s megoldásokat, és sem erotikát, sem sziporkázó jeleneteket nem tartalmaztak (hacsak nem vesszük ide, hogy a Doom II-ben John Romero volt a játék igazi főgonosza).

Ez a fajta elszeparálódás a Duke Nukem 3D után vált igazán látványossá, hisz már 1996-ot írtunk, mindenki igyekezett előrukkolni valamiféle modern, 3D-s megoldással, ám a 3D Realm megmaradt a Build Engine-nek nevezett, vegyes architektúrájú, saját készítésű motornál, mely még mindig nagy tereket, egymásra helyezhető szobákat, de 2D-s sprite-okat és szoftveres renderelést használt (ezt persze később bővítették voxeles modellekkel és pixelelmosással). És bár a Build sok dologra alkalmatlannak bizonyult, a kellő atmoszféra megteremtésére keresve sem lehetett jobb alternatívát találni nála. Ráadásul a sprite-ok felbontása is sokkal magasabb volt, mint mondjuk a Doom motorjában, így egészen részletes ellenfeleket lehetett rajzolni vele.

Ebből a tulajdonságából profitált többek között a Blood is (olvasói tesztünket itt találjátok), melyet a 3D Realms kezdett el fejleszteni, eredetileg belsős projektként. Később, 1997 januárjában, mindössze négy hónappal a premier előtt átadták a Monolith Productionsnek (F.E.A.R.; Aliens vs. Predator 2), amely ugyan nem tudni, pontosan mit csinált vele, de a végeredmény szempontjából ez nem is fontos. Ami számít, az az, hogy a Blood 1997 májusában boltokba került PC-re DOS alá, két CD-n, és elkápráztatta a horrora éhes játékosokat.

Szívszeretet

A Blood ráadásul a 3D Realms korábbi munkáitól eltérően komoly sztorival is bírt, mely egyáltalán nem tartalmazott humort. Az 1920-as években járunk és egy démonimádó szekta vezéregyéniségét, Calebet irányítjuk, akit pokoli ura társaival együtt meggyilkol, mert elkövetett pár végzetes hibát. A játék elején Caleb a saját sírjában tér magához, és bár nem tudja, hol van és hogy került oda, elindul, hogy bosszút álljon egykori mesterén. A sztorit CGI-videók mesélik el a pályák között, négy, illetve kiegészítőstül hat fejezeten keresztül. Persze, nem szabad Oscar-esélyes forgatókönyvet várni, de a sötét történet is hozzájárul a hátborzongató, leginkább H.P. Lovecraft írásait idéző hangulathoz, és a maga korában az is üdítően hatott, hogy Caleb Duke-hoz hasonlóan lépten-nyomon be-benyögött valamit furcsa, gyűlölettől torz hangján. Szokatlan antihősünket egyébként Stephan Weyte szólaltatja meg, aki többek között a Claw-ban és a tavalyi Metroid: Other M-ben is szerepelt.