Autós játék rég szerepelt múltidéző rovatunk digitális hasábjain, így most, hogy javul az idő, és egyre többen merészkednek ki a közeli ralifutamokra, tökéletes alkalom nyílik egy, a stílusban igencsak meghatározónak minősülő játék, a Rally Trophy felemlegetésére. Bizony, a Bugbear egykor nem csak eszelős kasztnizúzdát, de kiváló szimulátort is tudott készíteni – bár nyilván nem véletlenül maradnak távol a kaptafától immár több mint tíz éve.

Trófea születik

A finn Bugbear Entertainmentet egy csapat játékrajongó autóbolond alapította 2000 márciusában, első projektjük pedig rögtön egy összetett szimulátor volt. Az évezred hajnalán a PC még bevételi szempontból is erős platformnak számított, így a célhardver egyértelműnek tűnt, főleg, hogy a realizmusra törekvő versenyjátékok közössége mindig is a személyi számítógépek felhasználói közt volt a legerősebb. Szeretnék még sokat regélni a Bugbearről, de az az igazság, hogy nincs mit: a csapat immár 13 éve teszi a dolgát, minden különösebb hírveréstől mentesen. Ez persze nem baj, hisz évről évre remek programokkal örvendeztetnek meg minket, csak jó volna többet tudni róluk, főleg, hogy egyre kevesebb, kifejezetten autós játékokra specializálódott csapat marad fenn. Na de térjünk inkább vissza ehhez a bizonyos első játékhoz, mely már a korai képeivel felkeltette a játékosok figyelmét: az eredetileg Historic Rally Trophy címet viselő, oldtimerekre fókuszáló ralijáték döbbenetesen jól mutatott, így alig vártuk, hogy végre mozgásban is láthassuk a veterán autócsodákat. 2001 őszén aztán boltokba került a játék, akkor már csak simán Rally Trophy cím alatt, a szimulátorrajongók pedig napokra eltűntek a szobáik mélyén, csak hogy minden pillanatát kiélvezhessék a zseniális alkotásnak.

Öregautó, nem vén autó

A Rally Trophy összesen 11 autót tartalmaz, mely a maga korában bőven elégnek számított (legalábbis a szimulátorok műfajában, PC-n -- PlayStationön ekkor már javában hódított a Gran Turismo-láz). A kínálat persze az autós hőskor legendás modelljeit sorakoztatja fel, úgymint a Mini Cooper S-t, a Saab 96 V4-et, vagy a Ford Escort RS2000-t, hogy csak pár nevesebb darabot említsünk. Összesen 42 pályán versenyezhetünk, a világ minden táját bejárva. Meghódíthatjuk Oroszország és Finnország murvás útjait, csúszkálhatunk Svédország hóval borított szakaszain, és megküzdhetünk a kenyai terep forróságával. A helyszínek változatosságára tehát nem lehet panasz, főleg, hogy a rali időfutamain túl egy Arcade játékmód is helyet kapott a játékban, melyben öt lelkes cimboránkkal együtt porolhatjuk az úttalan utakat, törés és valósághű fizika nélkül. Ám ha mégis inkább a régimódi karrier mellett döntenénk, fel kell készülnünk, hogy a játékban igen részletes törésmodell szerepel, az autók irányítása pedig olyan közel áll a valósághoz, hogy billentyűzettel gyakorlatilag nem érdemes nekivágni a világkupának. Manapság nem nagyon látunk ilyen játékot, hisz alig adnának el belőle pár darabot, de 2001-ben még más szelek fújtak. A Rally Trophy egyre-másra happolta el a különböző (jórészt PC-s) játékmagazinok év végi, legjobb autós játéknak járó díjait, nagy anyagi siker azonban nem lett. Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de sajnos a tény, mely szerint sosem lett Rally Trophy 2, minden eladási mutatónál beszédesebb.

„Te ittál?”

A magyar közönség számára persze azért is emlékezetes a játék, mert teljesen magyar nyelven jelent meg, sőt, a JoWooD nem sajnálta a pénzt, és a kotnyeleskedő navigátor szerepére leszerződtette Stohl Andrást -- tudom, gyerekes, de nem tehetek róla: mindig elkap a kuncogás, ha meghallom, ahogy mindenki kedvenc Bucija szigorú hangon dorgál meg, amiért lecsúsztam az útról, és mogorván még azt is hozzáteszi, hogy „Mondd, te ittál?”. De ne legyünk rosszmájúak: a Stohl-féle magyarítás remekre sikeredett, és akkoriban még senkinek nem jutott eszébe ezen poénkodni. Sőt, nagyon hálásak voltak a játékosok, amiért nem kellett az egyébként igen lapos angol szinkront hallgatni, ami ugyan elérhető volt a lemezen, de fele olyan jól nem hangzott, mint a magyar változat. S ha már a tálalásnál tartunk, érdemes kitérni a máig jól mutató grafikára is. A saját fejlesztésű motor nagyon jól muzsikált, az autómodellek és a fényeffektusok a legkötekedőbb kritikust is elismerő bólogatásra késztették. Igaz, a gépigény ennek megfelelően magas volt -- még szerencse, hogy az 1.01-es javítás skálázhatóvá tette a grafikus beállításokat.

Szép volt, jó volt, rég volt a Rally Trophy, a Bugbear pedig, miután maradandót alkotott, rögvest továbbállt. Jelenleg a FlatOut-sorozattal brillíroznak, na meg javában dolgoznak egy nextgen konzolokra készülő, szintén roncsderbis programon. A magunk részéről már feladtuk a reményt egy folytatásra, de azért bízzunk benne, hogy egy nap jön egy autós játék, ami akár csak szellemiségében, de idézi a Rally Trophyt (és nem, nem egy újabb GT Legendst kérünk!).