A Need for Speed franchise-t talán senkinek sem kell bemutatnunk, noha minden bizonnyal igazat mondunk, amikor kijelentjük, hogy olvasóink többsége nem emlékszik, honnan is ered minden idők második legrégebbi autós játéksorozata. Az első az a Test Drive, mely szintén az NFS-veterán Distinctive Software számlájára írható: a csapatot később felvásárolta az EA, és az első, The Need for Speed című részt már mint EA Canada adták ki 1994-ben. A cég egyébként ma is létezik, sőt, a legnagyobb EA stúdió a világon, igaz, 2000 óta nem fejlesztenek NFS-t, hanem főleg az évente kiadott FIFA-részekkel van elfoglalva.
Az utolsó általuk készített rész egy roppant rendhagyó Need for Speed lett. A Porsche 2000 az addigi, főként amerikai szupergépekre kihegyezett játékokkal ellentétben kizárólag a legendás német sportautómárkára hagyatkozott, és az összes modellt szerepeltette, ami addig a napig megjelent a Porsche logó alatt. A nyolcvan kocsi többsége között egyébként alig akadt eltérés, hisz a különböző -- főleg az ötvenes és hatvanas évekbeli -- modellek sokszor csak egy-egy apró újdonságot hoztak. Ennek ellenére, vagy inkább épp emiatt, a játék rövid úton kultikus klasszikussá avanzsált: aki szerette a Porschét, az rohant a boltba megvenni. A többiek pedig... nos, ők jórészt az internetes fórumokon duzzogtak.
Mi tagadás, volt rá okuk, mert a megszokott játékmenetet gyakorlatilag egy laza mozdulattal hajította kukába az EA Canada, hogy teret engedjen egy szigorúbb, érettebb elképzelés megvalósulásának. A Porsche 2000-ben nem volt Hot Pursuit mód, a rendőrök is csak a karriermód bizonyos pontjain avatkoztak közbe. Az arcade megközelítés helyett a program komoly fizikát kapott, és bár tény, hogy még így is túl könnyű ahhoz, hogy szimulátornak nevezzük, a valósághű szcéna azért meg-megvillantja a dísztárcsákat, főleg, ha nem kellő befékezéssel veszünk be egy kanyart, vagy ha a rajtrácson ki akarjuk lökni a többieket. Az NFS: Porsche 2000 nem egy megbocsátó játék: a karriermód nehéz, a mesterséges intelligencia már-már túl okos, egy hiba pedig simán visszalökhet a sor végére, hogy a büdös életben soha ne álljunk dobogóra többet.
A rajongók többsége nem volt elégedett. Ők izomautókat akartak, meg adrenalinpumpáló rendőrösdit, és persze zúzós, amerikai rockot. A Porsche 2000 ezzel szemben egy megfontolt vezetést követelő, nehezen tanulható, könnyednek a legnagyobb sarkításokkal sem nevezhető játékmenetet kínált, melyet egyedül a fantasztikus tálalás volt képes ideig-óráig elfeledtetni a csalódott tömegekkel. A 2000-ben megjelent játék még ma is szép, akkoriban viszont a szó szoros értelmében hihetetlennek tűnt, hogy a döbbenetes részletességgel megáldott autók tényleg megmozdulnak, ha lenyomjuk a gázpedált. Mindezen szépségnek persze megkérték az árát: az NFS Porsche 2000 volt az első olyan Need for Speed, ami nem indult el gyorsítókártya nélkül.
Szomorú, de a megosztottság a játék bevételein is érződött: az előző részek hatalmas sikerét nem volt képes megismételni a Porsche, hiába repkedtek a magasztaló kritikák. A kiadó elvette a sorozatot a csapattól, és egy új brigádot trombitált össze Black Box Software néven. 2002-ben pedig kiadták a Need for Speed: Hot Pursuit 2-t, és ezzel örökre lezárult az EA Canada NFS-es közreműködése.
A Porsche 2000 annak ellenére sem öregedett rosszul, hogy immár egy tucat éve, hogy kiadták. A játék most is jól mutat, amit elsősorban a művészien megtervezett pályáknak és a remek fényhatásoknak köszönhet. A zene kevésbé agresszív, mint a High Stakesben, de még mindig electro-pop keverék (tulajdonképpen nem tudom megmondani, hogy milyen stílus). Az irányításhoz viszont elkél egy kormány, mert itt már nem elég rátenyerelni a kurzorra és bízni benne, hogy a fal úgysem tör ripityára. A törésmodell elsőrangú, az autó könnyedén használhatatlanná válik, szóval óvatosan a lóerőkkel!
Már ha be tudjátok szerezni, mert kapni szinte sehol sem lehet. Pedig egy origines újrakiadásra bizonyára sokan befizetnének. Egyébként ha hasonló koncepciójú játékot kerestek, akkor érdemes odafigyelni a közelgő Test Drive: Ferrari Racing Legendsre, mely ezúttal -- mily meglepő -- a Ferrarikra fog összpontosítani.
És odavoltam a törés-mutatóért, meg a fizikáért, bár pokoli nehéz volt akkormég