Resident Evil 3

A Resident Evil 2 zajos sikere után egyértelmű volt, hogy jön a folytatás, a Capcom pedig másfél évvel később, 1999 szeptemberében kiadta a Resident Evil 3: Nemesist. Az első PlayStation-verzió egyébként sokáig Resident Evil 1.9 munkacímen futott, a fejlesztők ugyanis nem voltak biztosak benne, hogy még ebben a generációban megéri befejezni a trilógiát. A kiadás előtt mindössze három hónappal nevezték át hivatalosan is Resident Evil 3-ra -- a Capcom vezetősége úgy gondolta, hogy egy számszerűsített harmadik epizóddal nagyobbat lehet kaszálni, mint egy mellékággal, holott a Nemezis tulajdonképpen nem folytatta a történetet, hisz csak egyetlen nyitva maradt szálat varrt el a sok közül

A játék története 1998. szeptember 28-án kezdődik, főszereplője pedig az első részben már megismert és megszeretett STARS tag, Jill Valentine. Mint az látható tehát, az események még javában a Resident Evil 2 előtt kezdődnek, és akárcsak később Leonék, Jill is a kiutat keresi a zombifertőzött metropoliszból. A rendőrségen belefut az első rész bepánikolt helikopterpilótájába, Brad Vickersbe, ám mielőtt még örvendhetnének a viszontlátásnak (vagy mielőtt Jill képen törölhetné a beszari tisztet), berobban a képbe egy hatalmas, legyőzhetetlen szörnyeteg, és végez Braddel. Ő Nemesis, a játék főellensége, aki az első rész Mr. X-jéhez hasonlóan egy halhatatlan és programozható tyrant, akit az Umbrella kettős céllal küldött a halott városba: először is, hogy teszteljék harci képességeit egy olyan roppant jól képzett fegyveres egységen, mint a STARS, másodszor pedig, hogy még időben elpusztítsák azokat, akik túl sokat tudnak a cég nem épp nemes kutatásairól. Nemesis a játékban tényleg elpusztíthatatlan, maximum lassítani lehet, szóval ha utolér, kedves olvasó, jobb, ha inkább futsz...

Jill kisvártatva menekülőre is fogja a dolgot, majd később találkozik három túlélő Umbrella katonával, akiknek elment a kedvük a híres vállalat szolgálatától. Carlos Oliveira, Mikhail Victor és Nicholai Ginovaef belemennek, hogy Jill-lel együtt hagyják el a várost, mi több, Carlos szerint a városi óratoronynál egy helikopter fogja várni őket. Kisvártatva azonban zombik lepik el a környéket, Nicholai pedig eltűnik -- valószínű, hogy meg is hal. Jill, Carlos és Mikhail a városi vasút (bár villamosnak néz ki inkább, a méretei másra engednek következtetni) felé veszik az irányt, hisz a tömegközlekedési eszköz ideális védelemnek tűnik, ám hiába sikerül beüzemelni, Nemesis beront a szerelvény hátsó ajtaján és megpróbálja megakadályozni a trió menekülését. Mikhail ekkor testvériesen feláldozza magát Jillért és Carlosért, így végül csak ketten indulnak útnak a szebb napokat is megélt vonattal. A dolgok persze nem mennek simán: Mikhail hősiessége egy gránát révén lángba borítja a vonatot, a fékek pedig elromlanak, így a vonat karambolozik, hogy Jillnek és Carlosnak jó túlélőhorrorhoz méltóan ismét külön kelljen helytállnia.

Kisebb viszontagságok után az óratoronynál ismét találkoznak, de Jill hiába kongatja a harangot, a felszálló helikopter Nemesis áldozatául esik. (Emlékeztek még? Mondtam, hogy halhatatlan.) Mi több, a szörnyeteg rátámad hőseinkre is. Bár Jill egy időre lerendezi ugyan, ez kis híján az életébe kerül:  nem elég, hogy elájul, de egy súlyos vírussal is megfertőződik, ugyanis Nemesis vére legalább olyan veszélyes fegyver, mint a karja helyére erősített rakétavető.

Carlos visszaviszi az eszméletlen Jillt az óratoronyba, majd megkeresi a kórházat, hogy meggyógyíthassa a fertőzött lányt. (Ezzel egy időben egyébként Leon és Claire is megérkeznek a városba.) Ott viszont szörnyű felismerésre jut, hisz találkozik a játék elejétől fogva halottnak hitt Nicholai-jal, aki egy kisebb harc után felfedi, hogy egyike az Umbrella megfigyelőegységeinek, és adatokat gyűjt társai szuperfegyverek elleni harcáról (röviden: rosszfiú). Bár egy robbanás miatt el kell menekülnie, Carlos tudja, hogy még veszélyt jelenthet, így miután megszerzi a vakcinát és visszamegy Jillhez, nem éri túl nagy meglepetésként, hogy Nicholai elpusztítja a kórházat.

Jill jobban lesz, így végre le lehet lépni, de Carlos úgy dönt, visszamegy megkeresni Nicholai-t és majd később találkoznak a lánnyal. Ez egy kellemes kis bossharccal később az Umbrella bázisánál történik meg, ahol is Carlos elmondja, hogy rájött, mire készül a kormány a várossal kapcsolatban: el akarják tusolni az egész ügyet, így nemsokára atomrakétát lőnek ki Raccoon Cityre az elnök közvetlen parancsára. A duó ismét szétválik, hogy a bázis zárt ajtóit kinyitva kijuthassanak a szabadba és egy helikopterrel elmenekülhessenek a robbanás elől, ám a mindeközben Jillt követő Nicholainak egyéb tervei vannak. Elmondja Jillnek, hogyan ölte meg a többi felügyelőt, hogy megszerezhesse a lány fejére kitűzött magas vérdíjat, ám Nemesis közbelép és elintézi a kissé kattant oroszt. (Itt egyébként érdemes kiemelni, hogy a játékbeli cselekedeteinktől függ, hogy Nicholai tényleg meghal-e. A hivatalos sztori szerint mindenesetre Nemesis végez vele is.) Jillnek még egyszer utoljára szembe kell szállnia a mutáns szörnyeteggel, majd 15 perce marad, hogy elérjen a létesítmény tetején állomásozó helikopterig. A befejező képsorokon Carlos és Jill messziről nézik a nukleáris tűzben égő Raccoon Cityt.

A Resident Evil 3 játékmenete nem sok újat hozott, így kritikailag sem volt akkora siker, mint a második rész. A rajongók ugyanakkor örültek, hogy a történet végül lezárta a város sorsát, igaz, senki sem tudta, ezek után hogyan folytatódhat a sorozat. Hisz Raccoon City nincs többi, a zombik elégtek, ez pedig még Nemesis sem élhette túl. Nos, a Capcomnak megvoltak a tervei...

Resident Evil Zero

... amiket viszont csak cikkünk harmadik felvonásában tárgyalunk majd ki. Előtte azonban nézzünk meg, honnan is indult mindez! A Capcom a -- viszonylag -- sikeres GameCube-os Resident Evil remake után készített egy exkluzív epizódot a Nintendo konzoljára, melyet ennél fogva meglehetősen kevesen játszottak. Ez volt a 2002-ben megjelent Resident Evil Zero, ami az első rész előtti eseményeket mesélte el az egyetlen túlélő Bravo csapattaggal a főszerepben. Mert bizony volt ilyen is, csak ezt senki sem tudta.

A Resident Evil Zerót eredetileg még Nintendo 64-re szánta a Capcom, de a cartridge-es megoldás miatt inkább a PS-t és a DreamCastet részesítette előnyben a kiadó. A Nintendo viszont nem örült volna, ha elveszít egy ilyen prominens címet, így rávette a Capcomot, hogy várják ki a Zeróval a remeknek ígérkező GameCube-ot. Szerencsére a kiadó így tett, a Zero pedig nagyszerű játék lett -- kár, hogy mi PC-sek soha nem élvezhettük.

A sztori 1998. július 23-án indul. A STARS Bravo egységét a Raccoon City felett húzódó Arkly-hegyéghez küldik felderítésre, mert az utóbbi időben különös halálesetek történtek a környéken. A helikopter időközben meghibásodik (mintha az RE világában nem lenne valami biztonságos repülni...), így a Bravo team kényszerleszállást hajt végre. A közelben rálelnek egy felborult rabszállítóra, benne két szétmarcangolt holttesttel, majd teljesen illogikus módon úgy döntenek, hogy szétválnak és körbejárják a terepet. Új hősnőnk, a szanitéc Rebecca Chambers így talál rá egy különös vonatra. A szerelvény persze tele van zombikkal, mi több, a rabszállítóból megszökött fegyenc, a volt tengerészgyalogos, Billy Coen is a vonaton tartózkodik. Rebecca nem bízik a tetovált férfiban, de felmérve a helyzetet (azaz hogy élőholtak vannak a.... JÉZUSOM, ZOMBIK!!!) úgy dönt, hogy ideig-óráig együttműködik vele. Ezen a ponton egyébként érdemes kitérni a Zero egyetlen nagy újítására. Míg az eddigi részekben a különböző főszereplők más és más úton haladtak a sztoriban, addig a Zeróban folyamatosan váltogatnunk kell Rebecca és Billy között.

Bár a furcsa páros eleinte nem nagyon akar elmerülni a nyomozásban, nem sokkal később egy titkos Umbrella bázison kötnek ki, hála az időközben beüzemelt és száguldó szerelvénynek. Ugyan a különös laborban sok bizarr dolgot találnak, a legborzalmasabb felfedezés még hátravan. Billy és Rebecca ugyanis felfedik, miféle hely volt egykor a Spencer-villa. Az épületet az előző cikkben már említett Ozwell Spencer építette két biológus kollégájával, James Marcusszal és Edward Ashforddal még a 60-as évek elején. Mikor nem sokkal később Marcus felfedezett egy új vírust Afrikában, ami az ebolával és a piócák DNS-ével ötvözve egy regeneráló törzset hozhat létre, Ashford és Spencer már inkább riválist látott a tudósban, mintsem barátot, így Spencer két ambiciózus laboránsára bízta Marcus elhallgattatását: William Birkinre és Albert Weskerre. Bizony, az első rész főgonosza és a második epizód mutáns papája tulajdonképpen kollégák voltak, akik már a 80-as években is öltek a tudomány kedvéért...

Billyről persze kiderül, hogy nem bűnöző, hanem kedves kiscserkész... izé, lázadó katona, akit azért ítéltek halálra, mert nem volt hajlandó civileket ölni egy akció során. Rebecca és Billy együtt még egy tyrantet is legyűrnek, a lényeg azonban nem az Umbrella mocska, hanem maga James Marcus, a több mint tíz éve halott tudós, aki egy furcsa eset folytán most újra él. Marcus testét ugyan Wesker igyekezett jól elrejteni, a koporsóba bejutott a halott tudós kedvenc fertőzött piócája, hogy hosszú esztendőkön keresztül játszadozhasson a tetem DNS-ével. Az eredmény egy mindenre emlékező, ámde roppant dühös és veszélyes Marcus, aki nem mellesleg piócák alakját is fel tudja venni. Még szerencse, hogy hőseink elpusztítják az egész bázissal együtt.

A játék végén Billyt "hivatalosan is" halottnak nyilvánítják, Rebecca pedig visszamegy a Spencer-villába, elvezetve bennünket a Resident Evil első részének eseményeihez. Kár, hogy Billy jövőjéről nincs több információ, sokkal érdekesebb szereplő, mint az ezerszer visszatérő Chris.

Egy hét múlva újra itt...

Ennyi volt hát múltidézőnk második része, ám ez nem jelenti azt, hogy a történet végére értünk volna. Ugyan az első részek köre bezárult, Raccoon City elpusztult, és Spencerék mocskos kis titkai is napvilágra kerültek, az Umbrella még áll, mi több, Európában két helyszínen is folytat kísérleteket -- bizony, a 3. részben végre górcső alá vesszük a napokban HD-verzióban is megjelenő Code: Veronicát és Resident Evil 4-et.