Resident Evil: Code Veronica

Kezdjünk időrendben a Code Veronicával, mely az első teljesen 3D-s Resident Evil volt a sorozatban. A játékot a Capcom kezdettől fogva a Segával karöltve tervezte és elvileg még a Saturnra kiadták volna, de sajnos a gép teljesítménye a munkálatok előrehaladtával kevésnek bizonyult, így a Sega felajánlotta, hogy vigyék át a projektet az akkortájt még titkos következő konzolra, a Dreamcastra. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, muszáj kiemelni, hogy a Dreamcast egy remek konzol volt, amit sajnos a Sega korábbi üzletpolitikája ölt meg -- ennek a politikának a terméke a Code Veronica is, hisz már akkor a következő konzol kiadását tervezte a gyártó, amikor még az előző masina is relatíve friss volt.

Eljött hát 2000 februárja és vele a játék, ami rövid ideig ugyan, de csillogtatta, mire is lesznek képesek a következő generáció konzoljai (a Dreamcast két generáció között jött ki, és már ekkor is a halálán volt). A Capcom kitett magáért: bár a Resident Evil játékok hangulatát és játékmenetét egy az egyben átültették, az egész programot 3D-ben készítették el, így nem csak gyorsabb és szebb lett, de életszerűbb is. Többé nem éreztük úgy, hogy a karakterek elütnek a háttérvilágtól, és a kamera folytonos mozgásával is többet lehetett bűvészkedni, ha ijesztgetésről volt szó.

A történet A Resident Evil 2 és 3 után játszódik (azok ugyebár majdnem egymást fedő eseményeket meséltek el). Az Umbrella Corporation minden piszkos ügye nyilvánosságra került, így a céget felszámolták a világ kormányai, különféle kísérleteik után pedig nyomozást indítottak, jórészt olyan emberekkel az élen, akik már találkoztak efféle jelenségekkel (mint ugye Leon, de az egy másik sztori). Ilyen fickó Chris Redfield is, aki még a második rész előtt megesküdött, hogy ha törik, ha szakad, leszámol a vállalattal. Viszont nem csak ő, hanem húga, Claire is elég szörnyűséget látott idő közben, mivel pedig a harmadik felvonás után megtudta, hogy Chris Európáig üldözte az Umbrella fejeseket, úgy döntött, fivére után ered hogy segíthessen neki.

A dolgok azonban nem úgy alakulnak, ahogy Claire szeretné. Egy párizsi nyomozás alatt fogságba esik, az Umbrella katonái pedig a cég utolsó bástyájába, a Rockfort-szigeti bázisra viszik (ami nem összekeverendő a finom rokfort sajttal). Claire-nek nem sok esélye lenne a kiszabadulásra, a pokol azonban annak rendje és módja szerint elszabadul, és a T-vírus kiszivárgása miatt zombik lepik el a szigetet. A lányt egy Rodrigo Juan Raval nevű fickó engedi ki, mondván, hogy úgysem jelent már veszélyt a sok húsevő élőhalott mellett.

Claire felfedezőútra indul a széteső komplexumban, és egyszerre találkozik Steve Burnside Umbrella árulóval (áruba bocsátotta a cég titkait és ez kiderült... ciki) és a sziget nagykutyájával, Alfred Ashforddal. Utóbbi a T-vírust is feltaláló trió egyik legkegyetlenebb tagjának fia -- igaz, nem teljesen biológiai, sőt, tulajdonképpen egy szerencsétlen hiba eredménye: az öreg Ashford megfertőződve adott életet gyermekeinek, akiket a drága papa egy különleges szerrel kezelt még a születésük előtt. Abban bízott, hogy egy mutáns törzs, a Veronica lesz a megoldás a T-vírus összes hibájára, és ezzel megszületik a valódi szuperember, az eredmény azonban kettős lett. A jó tulajdonságokat egy kislány, Alexia örökölte, a rosszakat pedig egy kisfiú, a gyakorlatilag mindenben lemaradó Alfred. A jó és rossz fogalma persze relatív, mert bár Alexia erős és intelligens gyermek volt, saját kísérletei a Veronica törzzsel egy megalomán szörnyeteggé tették. Ezért, hogy megóvja az emberiséget a rajta eluralkodó őrülettől, inkább hibernálta magát, hátha időközben kifejlesztenek egy gyógymódot. Alfred tizenöt éve vigyáz nővérére, ám a zombiáradat most lehet, hogy keresztülhúzza Alexia számításait.

Alfred nem lenne az aki, ha nem volna ráadásként komplett őrült. Egyrészt skizofrén és abban a hitben él, hogy szeretett nővére folyton mellette van -- sokszor beöltözik Alexiának és eljátssza a szerepét... kicsit beteges, mit ne mondjak. Másrészt, hogy bosszút álljon saját nyomorúsága miatt és hogy elvarrja a szálakat, megfertőzte az apját, Alexandert egy adag Veronica vírussal, aki azóta (tehát 15 éve) egy sokkarú szörnyeteggé mutálódva várja a sorsát egy pince mélyén. Jó fej, mi?

Alfred persze a fenti kis csínyei ellenére sem több egy gyökérnél. Nem elég, hogy képtelen elintézni Steve-et és Claire-t, de a duó még egy repülőt is szervál, hogy elmenekülhessenek a szigetről. Alfred egyetlen ügyes húzása, hogy aktiválja a repcsi automata navigációs rendszerét, hogy ezzel a gép egyenesen Alexiához repüljön. Alfred követi őket, ám Steve lelövi -- kár, hogy későn, a kattant srác ugyanis már felébresztette nővérét, a veszélyes és szintén nem túl racionális Alexiát. Bár Claire és Steve kis híján elmenekülnek és még Alexander időközben kiszabadult, mutálódott formáját is legyőzik, Alexia hatalmas csápjai visszatartják őket.

Ekkor lép a képbe Chris Redfield, aki -- mily ironikus -- húga megmentésére siet a telepre (egyébként Leontól tudja meg, hogy Claire is errefelé lófrál, ezzel összekötve az eddig különálló férfikaraktereket). Ő is összefut Ravallal, aki elmondja, hogy a lányt már rég szabadon engedte (több szerepe nem igen van, később meg is hal). Nem Raval azonban az egyetlen visszatérő: feltűnik a színen az első rész óta halottnak hitt Albert Wesker is! Hogy mégis hogyan élte túl a Spencer villa pusztulását? Nos, hála egy vakcinányi kísérleti vírusnak a jó öreg William Birkintől, Albert nem csak hogy életben maradt, de szuperereje van és képes regenerálódni. Jó, mi? Ráadásul az ő csapata okozta a T-vírus kiáradását Rockforton, mert Alexia titokzatos kísérleti törzsét keresték éppen. Amikor viszont rájön, hogy a lány életben van és éppen hatalmas mutáns szörnyeteggént készül világuralomra törni, egyből az északi-sarki bázisra megy, Chris esetleges kinyírását egy másik alkalomra halasztva. Persze utóbbinak sem kell több, volt felettese nyomába ered.

Az északi-sarki bázison Chris összefut Claire-rel, csak hogy jó horrorsztoris módon rögvest különváljanak. Steve sajnos nem jár ilyen jól: Alexia játékból belepumpál pár adag Veronicát, így szegény fickó egy hatalmas gyíkszörnyként igyekszik kicsinálni a gyanútlan Claire-t. Még szerencse, hogy közben megjön az esze, és amikor Alexia csápjai Claire-t fenyegetik, saját élete árán menti meg a lányt. Mindez persze nem lenne elég nyálas, ha ezek után nem változna vissza emberré és vallana szerelmet a halála előtt, a világ legrosszabb szinkronja mellett...

Chris és Wesker ismét farkasszemet néznek, a randit viszont félbeszakítja Alexia, aki olyan félelmetes, hogy még Albert is hazaszalad egy barna nadrágért, egyedül hagyva Christ az elmebeteg lánnyal. Hősünknek se kell több, egy izgalmas bossharc alatt legyűri Alexia mutáns formáját, ám a lény épp feltámadóban van, szóval gyorsan kell cselekednie. Aktiválja a komplexum önmegsemmisítő rendszerét, majd húgával együtt a vészlifthez rohan, ahol viszont már várja Wesker, karjában Steve holttestével (a férfi az egyetlen, akiben van némi Veronica). Chris meggyőzi ellenségét, hogy hagyja Claire-t futni, aztán kezdetét veszi a mindent eldöntő küzdelem... amit persze épp a legjobbkor szakít félbe egy robbanás, elszeparálva a feleket. Wesker megesküszik Chrisnek, hogy egyszer még végez vele, ám a következő találkozóra várni kell a Resident Evil 5-ig. Chris és Claire megmenekülnek, az épület összeomlik, hepiend, öröm és bodottá... épp, ahogy szeretjük -- igaz, a leggonoszabb gonosztevő kereket oldott.

Resident Evil 4

A történetet közvetve folytatja a sokak szerint egyszerűen csak "minden idők egyik legjobb játékának" nevezett Resident Evil 4. Érdekes egyébként, de az eredeti negyedik rész annyira eltért a megszokott játékmenettől, hogy a Capcom inkább új nevet adott neki és ebből lett a később szintén népszerűvé vált Devil May Cry. A Resident Evil 4 hosszú utat tett meg, több verziót is a kukába dobtak a kiadónál (kettőről tudunk, de sok üres lap van a fejlesztés történetében), mire végső formát nyert a program: egy -- eleinte -- GameCube-exkluzív akciójáték lett, amiben már nincsenek is zombik.

Mivel a történet meglehetősen eltávolodik a klasszikus trilógiától, nem is annyira összetett, mint megszoktuk. 2004-ben járunk, az Umbrella a múlté, Wesker eltűnt, a többiek meg ki tudja, mivel vannak elfoglalva éppen. Hősünk a második rész fiatal zsaruja, Leon, aki Raccoon City óta meglehetősen sokra vitte. Most egyenesen az elnöktől kapott utasítást: meg kell találnia az USA fejének lányát, Ashleyt, akit ismeretlenek tartanak fogva valahol Spanyolországban. Ha kitudódik, hogy a lánynak nyoma veszett, az nemzetközi válságot eredményezhet, így Leon a legjobb ember a feladatra, mert gyors, csendes és mindig helyén az esze. (Azért tök jó fej az elnöktől, hogy nem rögvest a hadsereget küldi a lánya megmentésére, hanem egyetlen bőrkabátos csávót, aki se spanyolul nem tud, se rendes fegyvere nincs.)


Leon már a játék elején szembetalálja magát az aktuális rosszfiúkkal, a Los Illuminados szektájával (ez egyébként spanyolul annyit tesz: "a megvilágosodottak"). Falujuk főnöke Bitores Mendez, egy karizmatikus őrült, akit nem mellesleg egy ősi parazita, a Las Plagas irányít -- sőt, az egész banda fertőzött a lénnyel, melynek eredete egyébként elég homályos a Resident Evil univerzumban. Bár Leon is megfertőződik a Las Plagasszal, ahhoz, hogy a parazita kialakuljon a testében és átvegye felette az irányítást, időre van szükség.

Leon ezt arra használja, hogy megtalálja Ashley-t és elintézze a Los Illuminandos fejét, Osmund Saddlert, aki mellesleg nagy konspirátor és tisztában van vele, hogy társai lassan az életére fognak törni. Feltűnik persze egy régi ismerős is, Ada, aki az Umbrellának dolgozik és meg akarja kaparintani a Las Plagast. Bár van némi történet és pár esemény, az egész annyira kilóg a sorozatból, hogy kár túlrészletezni. A lényeg: Leon és Ashley, bár megfertőződnek, kigyógyulnak egy különleges eljárás útján, amit egy volt Los Illuminados tag, Luis Sera talált fel. Bár a duó megmenekül és a Los Illuminandosnak is befellegzik, Ada sajnos meglép a Las Plagas egyetlen mintájával, hogy ezzel elvezessen bennünket a Resident Evil 5-höz.

Végszó

S hogy milyen lett a Code Veronica és a Resident Evil 4 HD verziója? Nos, gyakorlatilag csak a felbontást húzták fel bennük, szóval tényleg csak azoknak ajánlott megvenni őket, akik -- hozzám hasonlóan -- nosztalgiával gondolnak vissza a szériára. Azt mindenesetre megjegyzem, hogy a Resident Evil 4 HD a PS2-es változaton alapszik, így a textúrák nem olyan szépek benne, mint annak idején GameCube-on voltak. Kár.

Ennyi volt tehát a Resident Evil visszatekintés, reméljük, tetszett nektek kis időutazásunk. Bár eleinte gondolkodtam rajta, hogy az ötödik részről is írok, inkább nem teszem. Annyira még nem régi, bárhol kapni lehet már bagóért, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó így vagy úgy, de találkozott a játékkal. A RetroGuru azonban nem búcsúzik, sőt, nemsokára újabb emlékeket idézünk fel, szóval csak annyit mondhatok, hogy egy hét múlva találkozunk!