Mikor szóba kerülnek a Resident Evil-filmek, a többségnek általában a Paul W. S. Anderson –féle borzalmak jutnak először eszébe. És mielőtt előkerülne a szokásos "Nade az első rész azért jó…!", meg szeretném említeni, hogy nem, az sem jó – legalábbis semmi köze nincs a klasszikus Resident Evilhez. Ahhoz a Resident Evilhez/Biohazardhoz, ami végig egy kísérteties épületben játszódott, tele zombikkal és különféle rémségekkel. Ahol a következő logikai feladvány megoldását kerestük és nem a lőszeres ládákat. Lehet, hogy megjelent a 2002-es filmadaptációban az Umbrella, voltak benne élőholtak és Milla Jovovich is nagyon szexi ruhában osztotta a fejlövéseket, de A Kaptár (ezt a magyar címet azóta sem tudom hova tenni) legalább annyira volt hű adaptáció, mint a 2005-ös DOOM vagy az Alone in the Dark. Ám sajnos Paul W. S. Anderson vérszemet kapott és onnantól folyamatosan jöttek az újabb és újabb részek, egyre silányabb minőségben. Máig nem értem, hogy a Capcom miként bólinthatott rá ezekre. Pár helyen megpróbáltak kikacsintani a hardcore-rajongók felé egy-egy easter eggel (például mikor a 4. rész mosdós jelenetében megjelenik a Resident Evil 5 egyik ellenfele), de összességében A Kaptár széria a zombis akcióhorrorok Halálos iramban-ja lett, hatalmas blődségekkel és a sokadik rész után már saját magának is ellentmondó, logikátlan történetszálakkal. Említettem, hogy nem értem, a Capcom hogyan bólinthatott rá ezekre. Nos, a válasz talán mégis egyértelmű: a pénz miatt. Szörnyűek voltak ezek a filmek, de blockbusterként megállták a helyüket a mozikba és szépen termeltek. Emellett biztos vagyok benne, hogy a Capcomnál is érezték, hogy amerikai rendezők időről-időre a sárba tiporják a Resident Evil nevet és Woody Harrelsonhoz hasonlóan papírpénzzel törölgették a könnyeiket, majd valaki előállt az ötlettel, hogy készítsenek saját Resident Evil produkciókat – ebből lettek az animációs filmek.
A 2008-as Bioterror sokak számára emlékezetes, hiszen ekkor még nem volt annyira elterjedt, hogy egy videojáték-franchise animációs filmként kap adaptációt. Később persze több ilyen is született, kezdve a Dead Space-től egészen a Dante’s Inferno-ig. A 2012-es Kárhozat és a 2017-es Vendetta után konkrétan a Netflixre is felkerült egy animációs Resident Evil sorozat, A Kaptár: Végtelen sötétség címmel – nem lett túl jó, de nem is volt tragikus. Aztán másfél év csend következett, majd felröppentek az első hírek a Resident Evil: Death Island-ről. A többség már ott dobott egy hátas, mikor kiderült, hogy ez tulajdonképpen egy Resi-osztálytalálkozó lesz. A Makoto Fukami (Psycho-Pass) forgatókönyvéből, Eiichiro Hasumi (Assassination Classroom) rendezésében készült Resident Evil: Death Island a 2017-es Vendetta közvetlen folytatása, és az összes jól ismert Resident Evil karaktert felvonultatja, egyetlen filmben. Itt van Leon S. Kennedy, Claire Redfield, Chris Redfield, Jill Valentine és még Rebecca Chambers is – kell ennél több? Mondjuk egy épkézláb sztori.
1998-ban Dylan Blake az osztagával együtt Raccoon City-be érkezik. Fogalmuk sincs, hogy mi történik éppen, a pánik és a káosz éppen ekkortájt kezd el kialakulni szerte a városban. Dylan az események középpontjába kerül: az Umbrellától megkapják a parancsot, hogy lőjenek mindenkire, legyen az fertőzött vagy civil. Mikor a saját emberei is élőholtként támadnak rá, Dylan választás elé kerül: vagy megöli a barátait, vagy vacsoraként végzi. A totális téboly eluralkodik a férfin és egy tragikus esemény hatására valami örökre megváltozik benne. Ugrunk az időben. 2015-ben Leon, Chris, Jill és Claire mind San Francisco környékén nyomoznak, különböző ügyekben. A szálak az Alcatraz-szigethez vezetnek, ahol a T-vírus egy egészen különleges formája ütötte fel a fejét. A zombikon ugyanis nem találni harapás nyomát. Egyszer csak fogták magukat és átváltoztak. A dolgok mögött persze Dylan áll, aki az egész világot fenyegeti, de szerencsére befut a teljes Resident Evil all-stars csapat, hogy meggátolják ördögi terveiben – de vajon sikerülhet?
A Resident Evil: Death Island végre egy olyan főgonoszt állít elénk, akinek érthetőek és átérezhetőek a motivációi. Nem egy Wesker –féle megalomán sablon-karakter, hanem egy poszttraumás stresszben szenvedő, lelkileg megroppant alak. A sztori a Death Island esetében nagyon jó lett és kellően izgalmas, valamint érdekes ahhoz, hogy lekösse a figyelmet. Az animáció minősége nagyon sokat fejlődött ezen pár év alatt, ami főleg a karakteren látszik meg igazán. Jill megjelenése – mikor egy üresnek vélt házat kutat át éjjel – borzasztóan jól összerakott pillanat és már-már tényleg úgy érzi az ember, hogy valódi, hús-vér szereplőket lát. Aztán Leon Halálos iramban-t megszégyenítő motoros akciózása egy kicsit visszaránt a valóságba, hogy ez mégiscsak egy animációs film, de legalább a szórakoztató fajtából. A látvány viszont többnyire tényleg nagyon rendben van. A zombik kellően ocsmányak, a végén beköszönő óriás, mutáns szörnyeteg (mert persze ez sem maradhatott ki!) pedig az eddigi legundorítóbb, amit egy Resident Evil produkcióban láthattunk. A szinkronhangok mind a játékokból ismerősek, azaz Jill ugyanúgy Nicole Tompkins, Leon pedig – nem, nem Nick Apostolides – Matthew Mercer, aki a Vendetta után itt is a hangját adta a jól ismert karakternek.
A Resident Evil: Death Island egyetlen hibája, hogy egy ennyi ikonikus szereplőt felvonultató zombis osztálytalálkozóhoz mérten meglehetősen rövid. Mindössze 91 perces, ami nagyon hamar elrepül, pedig ha valahol lett volna értelme több időt hagyni egyes karakterek saját történeteinek kibontására, akkor az pont a Death Island. Hajlok rá, hogy netflixes sorozatként ez most egy fokkal jobban működött volna, de így sincs okom panaszra. Az új Resident Evil animációs film nagyszerű lett, sőt, a sztorit nézve magasan az eddigi legjobb. Az akciójelenetek hasítanak, a cselekmény végig pörög, a bossfight pedig piszok látványos és mindenki egy magánál háromszor akkora fegyverrel próbálja a másvilágra küldeni az ocsmány dögöt. Emellett kapunk kikacsintásokat az egész szériára, és némelyiket tényleg csak a legnagyobb fanok fogják kiszúrni (például a klasszikus jelenetet is megismétlik, mikor egy zombi hátrafordul a kamerába). Apróságok, de megmosolyogtatóak. Biztos vagyok benne, hogy készül még több animációs film a jövőben, hiszen ezekkel nem igazán tud mellélőni a Capcom – inkább ezeket erőltessék, mint az élőszereplős feldolgozásokat.
Képek forrása: IMDB, ComingSoon, Collider
