Ha azzal állít be valaki, hogy a semmiből örököltél egy hatalmas birtokot vagy házat, a semmi közepén, azonnal fuss! Akkor is, ha egykori, az okkultizmussal foglalkozó, nem éppen emberbarát családtagod egy üvegből készült épületet hagy rád. De szintén fuss, ha rendkívül olcsó házat sikerülne megvenni, ahol történetesen már legyilkoltak egy családot. Vagy ha országút és indián temető van a közelben. Vagy ha fura a pince, a közelben bánya működött, ami aztán beomlott és a többi. Szóval a lényeg, hogy bármi fura, bármi zavaró tényező van, ijesztő a vidék, te fuss egyből, ne kezdj máris költözködésbe, ne vidd oda nagy vigyorogva a családot, hogy most te leszel a Jani. Mert az a Jani halott. Jó, persze ez az egész egy kicsit túlzás, de ha nem is egyből rohansz, azért az első éjszakán, ha kaparásszák a falat, vagy fura, soha nem látott lényeket fedezel fel, azért indulj el, jó?
Túl szép, hogy igaz legyen
Mindig emlékezz majd arra, amit javasoltam, és gondolj A mélyben családjára, mert őket bizony senki nem figyelmeztette. Egy rövid, 1946-os intrót követően, mikor is egy ismeretlen férfi felnyitja egy tartály tetejét, majd valami elragadja, 1978-ban találjuk magunkat, mikor Ben és Jules egy állatkereskedést vezetve próbál talpon maradni. Aztán hirtelen beállít egy ismeretlen, aki azt állítja, hogy Ben elhunyt édesanyja (és a már gyerekkorában meghalt édesapja) után maradt egy messzi-messzi házikó, ami az ővé. Hőseink persze a kislányukkal együtt útra kelnek – mert ugye Böjti nincs ott, hogy figyelmeztesse őket, elvégre még csak ebben az évben születik meg, Magyarországon –, és hát elsőre azt gondolják, milyen jó lóra tettek.
(Képek: Port.hu)
Hatalmas, örökpanorámát jelentő tengerpart húzódik az erdei házikó előtt, maga a helyszín gyönyörű, és elsőre úgy tűnik, minden rendben. Azonban, ahogy Ben beüzemeli a ház alatti barlangrendszerből táplálkozó tartályt, ami a tiszta vizet szolgáltatja, elkezdődnek a furcsaságok, illetve jegyzetek, újságcikkek, naplók segítségével a múltról is egyre többet tudunk meg. Kezdve onnan, hogy Ben apja egészen más módon halt meg, mint azt édesanyja elmesélte neki; egészen odáig, hogy a környéken rendszeresek az eltűnések, valamint volt annak idején egy hatalmas földrengés is, amitől lényegében kettévált a föld. Persze hőseink még ekkor sem csomagolnak, sőt akkor sem, mikor a tartályban egy elpusztult, ismeretlen kétéltű élőlényre bukkannak, de én mondom: ha ilyesmi történik veled valaha, fuss! Ne is gondolkozz, csak fuss! Bár Ben és családja is ezt tette volna.
Végre egy szörnyfilm!
Merthogy persze, előbb-utóbb rájuk jár a rúd, ami ezúttal szörnyfilmet eredményez, amivel egyébként már a kezdetektől tisztában vagyunk. Ráadásul nem is akármilyen szörnyeket kapunk, hanem praktikus effektekkel készült Weta-monstumokat a szokásos CGI-ocsmányságok helyett. Az már más kérdés, hogy a női nemi szervre emlékeztető szájú lények nem annyira ijesztőek, időnként az is érezhető, hogy ember (konkrétan Regina Hegemann) mozgatja a sötét testeket, de bár ez lenne a legnagyobb probléma a filmmel, ami egyébként meg végre lehetett volna egy jó kis véres szörnymozi.
A nagyobb baj az, hogy igazából semmi komoly izgalom nincs a kicsivel több mint másfél óra alatt. A legnagyobb rejtély az, hogy egészen pontosan hogyan és honnan jönnek elő a kis cukiságok, a megjelenésüktől viszont elvész a maradék izgalom is. Pedig pont most mutatták be az Oppenheimert, ami kiváló iskolapéldája a feszültségkeltésnek. Tudjuk, hogy robban a bomba, tudunk mindent a történetről, mégis ökölbe szorul még az ember talpa is, ahogy markolássza a karfát, és felkészül a robbanásra. No, ez a robbanás itt elmarad, ahogy a katarzis is. Pedig az elején még nagyjából reménykedtem benne, hogy valami jó sülhet ki a koncepcióból. A fényképezés ugyanis nem rossz, a zene teljesen átlag horrorfilmes muzsika, a produkció eleje pedig még némi reményt nyújt a hetvenes évekkel és a felütéssel, de azért már itt is felmerülnek kérdések, pl. a ‘46-os kezdéssel kapcsolatban, hogy mégis miért mászik le valaki egyedül az éjszaka közepén, a viharban és a többi. Valahogy nem áll össze semmi, minden kicsit logikátlan, és leginkább ez a baj, nem az, hogy valaki még azon is nekiáll nyígni, hogy "miért fekete a rendőr, aki beáldozható, mert BLM, éééérteeeed?!!!" Amúgy meg kár érte, én pl. kifejezetten örültem volna valami jó szörnyfilmnek, mert manapság az sajna ritka. De ehelyett akkor már inkább az 1981-es The Boogens, pedig az sem tökéletes.
- A mélyben (The Tank)
- Rendező: Scott Walker
- Játékidő: 100 perc
- Hazai bemutató dátuma: 2023. július 20.
- Forgalmazó: ADS Service
