Az elmúlt években több olyan filmet láttunk, amelyben influencerek keverednek mindenféle veszélyes szituációba, ilyen volt például a #Kövess be! című horror is 2020-ban. Ezek az alkotások még csak meg sem próbálták szimpatikussá tenni karaktereiket, választott „szakmájukat”. Nem véletlenül negatív az influencerkedésből élők társadalmi megítélése, és sajnos a napokban mozikba került, Követés címet kapott film sem fog hozzájárulni ahhoz, hogy ez a trend megváltozzon.
A Követés ugyanis ismételten egy csapat véleményvezért állít a középpontba, akik egy kempingtulajdonos meghívására érkeznek a svéd semmi közepére, hogy ott a nyugalmat, a természet csendjét és az elérhető luxuskörülményeket reklámozzák. Josefin (Sofia Kappel, akit legutoljára a Pleasure című, amerikai pornóiparról szóló filmben láttunk, legtöbbször térdelve) szerint ez azonban nem elég ahhoz, hogy tömegével jöjjenek az emberek pihenni, kell egy sztori, amit végül meg is kap: évszázadokkal ezelőtt egy nőt, aki a sátánnal cimborált és csecsemőket evett meg, a helyiek bosszúból a tóba fojtottak, miután egy vasálarcot helyeztek fel a fejére. A legenda szerint a boszorkány azóta rendszeresen visszatér, és elragadja a tóban fürdő, valamint a mellette pihenő embereket. Ez persze nem hatja meg a fiatalokat, akik a figyelmeztetés ellenére beugranak a tóba, majd kezdetét veszik a véres események. Egy lány borzalmas sérülést szenved a lábán, az éjszaka leszáll, vihar kerekedik, sötétség borul a sátorra, ahova a fiatalok visszahúzódnak, a boszorkány pedig feltűnik…
Ez tehát a történet veleje, és még jó is lenne, ha következetesen végig vezetnék a legendát, és nem próbálnák meg beleerőltetni a kötelező PC és egyéb, napjainkban túlságosan is népszerűnek beállított témákat. A fiatalok között van szerelmi háromszög, leszbikus lánypár, és vega csaj (Molly Nutley) is, aki azt hiszi, hogy megmenti a világot azzal, ha szójaburgert eszik vacsorára. Mégis ő az, aki a sok önjelölt celeb mellett a legszimpatikusabb karaktere a filmnek, talán azért, mert polgári foglalkozását tekintve orvosként dolgozik, így sokkal reálisabban látja a dolgokat, mint társai. Josefin mindent megtesz azért, hogy a követők élvezzék a műsort, így a karaktere pontosan bemutatja azt, hogy az emberek miért irtóznak annyira az influencerektől. De a többi szereplőt sem teszi különösebben szimpatikussá Johannes Persson rendező, akinek ez a második komoly(abb) filmje. Persson azonban nem ügyes: rendezés gyakorlatilag nincs, a párbeszédek ostobák, a karakterfejlődés nem létező fogalom, a horror elemek kimerülnek a jumpscare pillanatokban, a boszorkány pedig csak az utolsó negyed órában mutatja meg magát teljes valójában.
És sajnos ebben sincs köszönet. A nagy csavar a misztikus horrort torture movie-vá változtatja, egy olyan magyarázattal, ami teljesen tönkrevágja az addig felépített sztorit. Nem, nem és nem! Sokan kérdezik, hogy miért nem tudnak az északi rendezők normális horrort készíteni? Rengeteg folklórt lehetne alapul venni, ebből merítettek ihletet a Grimm testvérek, Hans Christian Andersen és sokan mások. Napjaink északi horrorja azonban nem ezeket veszi alapul, hanem populárisabb megközelítéssel próbál sikert elérni, rendszerint eredménytelenül. Ebbe a kútba esik bele a cikkünk alanya is: az első percek a műfajteremtő Blair Witchet idézik meg, utána ellövi a tinihorrorok összes kliséjét, majd a fent említett műfajba fordul, ezzel egy óriási katyvaszt teremtve. Nem egy jó film a Követés, talán egyetlen pozitívuma a rendkívül szépen fényképezett svéd táj, de ez nem elég ahhoz, hogy megérje a több, mint 2000 forintos mozijegy árát. Ha esetleg bekerül valamelyik streaming szolgáltató kínálatába, nyugodtan tehettek vele egy próbát, de sokat még így sem szabad várni tőle. Nem ez lesz az a horror, ami után napokig nem fogunk tudni aludni.
