Mikor kiderült, hogy film készül a Mattel híres-neves játékbabájáról, a többség csak legyintett. Ugyan, miféle filmet lehetne készíteni épp a Barbie-ról? – kérdezgették. Aztán felmerült Greta Gerwig neve, aki 2017-ben a több Oscar-díjra is jelölt Lady Bird-del már hatalmasat robbantott és két évvel később a Kisasszonyok is hasonlóképp sikeres lett. Gerwig nagyszerű érzékkel képes rávilágítani a mai napig velünk élő társadalmi problémákra, és teszi mindezt remek humorral. Az előzetesek alapján a Barbie egy nagyon színes (főleg rózsaszín), cukormázzal nyakon öntött filmnek tűnt – de milyen lett a végeredmény?
Barbie (Margot Robbie) a legelső Barbie-baba volt a világon (1959-ben jelent meg és Ruth Handler a saját lányáról, Barbaráról mintázta) és Barbieland-ben is ő számít a legnépszerűbbnek. A többi Barbie minden reggel előre köszön neki és a csodálatos műanyag életükben nincs helye szomorúságnak vagy bármiféle negatív gondolatnak. Ken (Ryan Gosling) napja már akkor fel van dobva, ha Barbie szóba áll vele, és előszeretettel menőzik a strandon. Azonban egy nap minden megváltozik. Pontosabban maga Barbie változik meg: egyre többet gondol a halálra, szomorú lesz és ez tönkreteszi csodás (műanyag) életét. Már nem köszönget vidáman a többi Barbie-nak és úgy érzi, valami nagyon nem stimmel. A Kate McKinnon alakította Furcsa Barbie (tényleg ez a neve) elmondja neki, hogy megoldást csak odakinn talál, a való világban. Barbie tehát útra kel, át Los Angeles-be, csakhogy akad egy potyautas is: Ken, aki vele tart a kalandokban – és innentől válik érdekessé a film. Az előzetes kissé félrevezetőek voltak, ugyanis a Barbie nem arról szól (legalábbis nem végig), hogy Barbie és Ken szerencsétlenkednek Los Angeles-ben. Felkeresik például magának a Mattel cégnek a főhadiszállását, ahol Will Ferrell az igazgató. Ezen a helyen az összes felsővezető férfi (a tárgyalóteremben lévő lámpa pedig nagyon a Dr. Strangelove-ot idézi), de Ferrell karaktere elmondja, hogy amúgy 1945-ös fennállása óta volt már két női vezetője a cégnek és a mosdók is gendersemlegesek. Míg Barbie a szomorúságának forrását keresi a való életben, addig Ken rájön, hogy mit jelent a patriarchátus (az a családi berendezkedés, melyben az apa a vezető személyiség) és ez több bonyodalom forrása lesz.
Ki kell jelentenem, hogy a Barbie egy jó film – sőt, meglepően jó film. A látványvilág persze tobzódik a műanyagban: a díszletek egészen elképesztően néznek ki és itt szándékosan érződik minden plasztiknak, és művinek. A humor szintén egy kiemelkedő pontja a produkciónak. Nincs túltolva és kellően oda tud szúrni nemhogy nagyobb filmeknek és rendezőknek (még az Igazság Ligája is megkapja a magáét!), de saját magán is élcelődik. Szóba kerül, hogy a Barbie-baba tulajdonképpen egy túlszexualizált sztereotípia lett a nőkről, a Mattel épülete pedig éppen olyan, mint akármelyik James Bond-film főgonoszának a bázisa. Margot Robbie tökéletes választás volt a szerepre: gyönyörű, humoros és remek érzékkel hozza a saját életéből kiábrándult karaktert – viszont Ryan Gosling simán ellopja a show-t. Ez a pasas brillírozik Ken szerepében. Minden egyes megszólalása aranyat ér, minden egyes jelenete igazi humor-bomba és már az arcjátékával képes hangosan felnevetős pillanatokat okozni. Akadnak dalok is a filmben – amiket szerencsére a magyar szinkronos változatban feliratoztak – és Ken dala az egyik legjobb, amit idén egy mozifilmtől kapunk. Ó, és még valami! Igen, a Barbie képes önmagán élcelődni, de látszik, hogy az alkotók A-tól Z-ig ismerik a Barbie-játékbabák világát. Számtalan Barbie-baba tűnik fel a sztoriban: az 1965-ös Asztronauta-baba, vagy a forgalomból kivont Terhes-baba, és így tovább. Ha valaki otthonosan mozog a Barbie-babák világában, annak egy igazi easter egg parádé ez a film. És persze ne feledkezünk meg Alan-ről (Michael Cera) sem, hiszen volt idő, amikor a Mattel a sok-sok Ken mellett vele is próbálkozott betörni a piacra.
Ahol viszont teljesen megvett a Barbie, az a vége. Spoilerezni nem szeretnék, de akad egy meghatóan szép jelenet, ami Gerwig rendezői zsenialitását tükrözi. Emellett a Barbie piszok fontos társadalmi kérdéseket is feszeget a nők aktuális helyzetéről. Ez szintén Greta Gerwig érdeme, aki úgy csinált egy látványos, humoros hollywoodi blockbustert, hogy közben nem felejtett el mélyebb mondanivalót is csomagolni a díszes kartondobozba. Az pedig már tényleg csak a hab a tortán, hogy az OST-n olyanokat hallhatunk, mint Nicki Minaj, Dua Lipa, Charli XCX, a Tame Impala vagy épp Billie Eilish. Bevallom, én sem számítottam arra, hogy ennyire magával fog ragadni a Barbie, de az idei nyár legkellemesebb mozi-élményét szállította!
Képek forrása: IMDB, House Beautiful, Fatherly
