A Village of Legends pakliépítős játék megalkotója, Lorenzo Lupi egyúttal annak illusztrátora is, egyedi stílusa pedig kétségkívül különleges hangulatot ad a játéknak. Nem tudom megfogni azt az ambivalens emlékfoszlányt, hogy pontosan honnan is olyan ismerősek a már-már komikusan eltúlzott, mégis kissé sötét energiákat árasztó karakterek, rajzok, de ez talán nem is fontos, Persze minden bizonnyal akad olyan is, akit egyenesen taszít ez a megvalósítás, mely mögött egyébként egy ismerős elemekhez nyúló pakliépítős játék lapul.
Village of Legends
- Kiadó/partner: Pelotology
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív (kiegészítővel kooperatív)
- Játékosok száma: 2-4 fő (kiegészítővel 6)
- Játékidő: 20-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,35/5
- Ára: az alapjáték a kiadó webshopjából rendelve 29 euró, azaz nagyjából 12 000 forint
A Village of Legends alapjátéka mellett három további kiegészítő járt nálunk: az Ancient Guild, a The Horde, és a The Reaper’s Hand (azóta elérhető egy negyedik is, az Adhara), illetve az egész mellé a Bigger Box névre hallgató közös tárolómegoldás. Az első kettő gyakorlatilag „csak” tartalmi bővítést hoz magával, köztük egyedi kockákat, karaktereket és kártyákat (egy-két új mechanikával, mint a mérgezés és a szelídítés). A harmadik viszont egy komplett kooperatív játékmódot is ad a csomag mellé. Talán nem szegem senki kedvét azzal, ha előrebocsájtom, hogy az alapjáték ugyan önmagában is élvezhető, de a két kisebb kiegészítővel együtt válik igazán kerek élménnyé, a The Reaper’s Hand pedig az új játékmód mellett az élőholtak hiányát pótolja.
Az előkészületek során nem sok teendőnk akad: minden játékos kiválasztja karakterét és megkapja a kezdőpakliját (nyolc egység pénz, és két támadó lap). Eztán berendezzük a piac „fix” szereplőit: a kocsmát, tekercseket, varázslatokat, gyógyitalokat és az aranyrögöket tartalmazó paklikat, melyek legfölső lapja mindig elérhető, és ez biztosítja, hogy az alapvető kártyákból mindig legyen kéznél. Minden más lap, azaz a szörnyek, fegyverek, páncélok és egyéb támogató lapok mind egy közös stócba kerülnek, majd keverés után a fix kártyák alatti öt helyre osztunk belőle.
Kicsiny falum, ott csatáztam én…
A kézlimit alapesetben három kártya (néhány karakter ezt bővítheti szintlépés után), ebből célszerű mindet kijátszani a körünkben, hiszen annak végén a maradék mindenképp eldobásra ítéltetett. A pénz felhasználásával vásárolhatunk új lapokat, melyek először a dobópakliba kerülnek, majd ha kifogynak a lapjaink, keverés után újra felhasználásra kerülnek. A pénzen kívül alapvetően négy kategóriába sorolható a többi kártya: közvetlen támadások (varázslatok, fegyverek), védekező kártyák (pajzsok, páncélok, stb.), a kettő ötvözetéül szolgáló szörnyek, illetve a különféle támogató kártyák (gyógyitalok, tekercsek, stb.).
A támadókártyák bal alsó sarkában kerül meghatározásra, hogy hány kockával kell dobnunk és milyen módosítóval okozunk sebzést az ellenfélnek, ami azonnal levonásra kerül az életerejéből, hacsak nem áll előtte szörny vagy védekezőkártya. Előbbieknek az életerejét kell meghaladnia támadásunknak, de ha nem is sikerül megölni, a sérülést „tovább viszi” a következő körre. Ugyanakkor ha több sérülést okozunk egyetlen támadással mint az életereje, az nem csordul túl, magyarán egy csapással nem győzhetünk le két lényt. A szörnyek még annyiban különlegesek, hogy aki előtt állnak, az egyrészt nem férhet hozzá a piachoz, másrészt minden köre végén megtámadják a célpontjukat, harmadrészt legyőzésük után az áruknak megfelelő tapasztalati pont jár értük. Egy jól időzített szörnnyel sok kellemetlenséget okozhatunk, de hosszú távon erősíthetjük is ellenfelünket.
A védelem második sora ehhez képest egy kicsit másként működik, a páncéloknak a pajzs ikon mellett szereplő számát kell „legyőznünk” a támadással. Ha ezt nem sikerül meghaladnunk, akkor a kártya fennmarad, ám egymás között túlcsordulhat a sérülés, viszont a játékosra közvetlenül nem. Vagyis például adott egy hármas sisak és egy egyes pajzs, akkor kettessel csak a pajzsot, hármassal a pajzsot vagy a sisakot pusztíthatjuk el, és hogy mindkettőt levehessük legalább négyes sebzést kell okoznunk; de ha ennél többet sikerül, a játékos akkor sem sérül.
…nincs ott béke, csak sok randa lény
A különböző karakterek megjelenésükben, életerejükben és varázslásra használható erejükben is különböznek egymástól, valamint szintlépésenként további képességekre tehetnejk szert. Az össznépi adok-kapok addig tart, amíg valakinek el nem fogy az életereje, a kettőnél több játékost foglalkoztató módok esetén míg az egyik csapat ki nem esik, vagy amíg nem marad már csak egyetlen hős talpon a vidéken. A kooperatív játékmódhoz pdf-ben letölthető (vagy külön megvásárolható, nyomtatott) kalandkönyvet kapunk saját mini-kártyákkal és találkozás-kártyákkal. Néhány apróbb különbségtől eltekintve ugyanazon alapokra épül, csak nem egymást, hanem szörnyek hadát kell legyőznünk.
A Bigger Box egy egyszerű füles kartondoboz, és egy tessék-lássék tárolómegoldást rejt magában, a vékony papírral elválasztott terek csak nagyjából tartják tartalmukat a helyükön. Ugyancsak a költséghatékonyságra való törekvésről árulkodik a minimálisra fogott, fekete-fehér szabálykönyv is, a kiegészítők egy lapra szűkítése és a kooperatív játékmódhoz mellékelt egyértelműen fénymásolandó, vagy átírandó karakterlapok. A kártyák könnyen keverhetők, de vékonyak, ha sok játékot látnak majd, mindenképpen érdemes elgondolkozni valami féle védelmen. Mindezért azonban haragudni nem tudok, hiszen egy önerőből kiadott szerelemprojekttől ez igen szép teljesítmény, ami persze önmagában nem lenne mentség, de a beletett illusztrációs munka mellett a játék szórakoztató mivolta menti a Village of Legends-t, még ha nem is tökéletes.
A három lapos kézlimit alaposan megnehezíti az új lapok beszerzését, ha éppen nem úgy jönnek a kártyák, ahogyan azt szeretnénk, egyes darabok megszerzése pedig szinte lehetetlen küldetés (de legalábbis nagyon szerencsésnek kell lennünk hozzájuk). Ezt még nem is rónám föl hibának, a gondok ott kezdődnek, mikor kompetitív játékmódban kettőnél több játékos kerül be. Itt ugyanis bejön a képbe a „mindenki egy ellen” felállás, ami a szenvedő félnek annyira nem mókás, és csak nagy szerencsével úszhatja meg a szivatást. Szerencse: már másodjára került elő ez a szó, ami tagadhatatlanul szerepet játszik a pakliépítésben, de a támadásokban is. Nem rónám fel azonban ezt sem egyértelmű negatívumként, hiszen a műfaj sajátossága, hogy a folyamatosan duzzadó paklival eleve nehéz tervezni, ahogyan az előkerülő kártyák sem láthatók előre. A Village of Legends a kockadobásokkal csak fokozza ezt, és csak az a tudat vigasztalhat, hogy ahogy ellenünk fordul, éppúgy szegődhet mellénk is Fortuna. Annak, aki szereti a műfajt, kifejezetten jó szórakozást nyújthat a Village of Legends, még ha nem is mutat kifejezetten újat, a kooperatív játékmóddal kiegészítve pedig a békés együttélésre vágyók is megtalálhatják benne a számításukat.
(A tesztpéldányokat köszönjük partnerünknek, a Pelotology-nak! A játék részben ikonokkal kommunikál, de a szabályokon kívül egyes lapok és karakterek működésének megértéséhez nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk)
