Aki régebb óta követi már az oldalt, az tisztában lehet vele, hogy nagyon odavagyok a horror műfajért. Legyen szó filmekről, játékokról vagy bármi egyébről, engem azonnal meg lehet venni akármivel, ami kapcsolódik a horrorhoz. Ez azzal jár, hogy nagykanállal fogyasztom természetesen a horrorfilmeket is, amiknek többsége még évek múltán sem jut el nemhogy a hazai mozikba, de DVD vagy Blu-ray kiadásba sem. Éppen ezért arra gondoltam, elindítom a Para-Péntek rovatot, amiben rendre három olyan horrorfilmet mutatok be nektek, amiket nem biztos, hogy ismertek, viszont a műfaj rajongóinak érdemes lehet rájuk nézni – kezdjük is a heti csemegékkel!
No Exit (2022)
Darby (Havana Rose) épp az elvonón tengeti mindennapjait, mikor értesül róla, hogy édesanyja kórházba került, és meglehetősen súlyos a dolog, szóval mielőbb oda kéne mennie. Megszökik hát, de balszerencséjére épp lecsapni készül egy hatalmas hóvihar, szóval két lehetősége van: vagy visszamegy oda, ahonnét jött, vagy pedig néhány kilométerrel előrébb meghúzza magát egy vendégházban, néhány ismeretlen társaságában - természetesen utóbbi mellett dönt. Odabenn aztán megismerkedik a többiekkel, és egy meglehetősen unalmas, kártyázással egybekötött éjszaka várna rájuk, ha Darby nem fedez fel egy szörnyű titkot az egyik kinn álló furgon hátuljában. Innentől kezdve egyértelművé válik, hogy az ítéletidő miatt összeverődött társaság valamelyike meglehetősen veszélyes. De ki lehet az? Térerő nincs, a hóvihar pedig egyre durvább odakinn, úgyhogy semmiféle segítségre nincs kilátás.
(Forrás: Reelgood)
A No Exit egyszerre idézi meg az Azonosságot és a szélsőséges időjárás miatt teljesen elzárt vendégház apropójából a Ragyogást, ugyanakkor képes megállni a saját lábán, és az utóbbi idők egyik legjobb thrillere kerekedik belőle, ami nemcsak jól működő csavarokkal operál, de még a végére is azt tudom mondani, hogy tökéletes - ilyen is régen volt már számomra ebben a műfajban. Bár nem kifejezetten véres (azért a szögbelövőre ezentúl másképp fogunk nézni), remekül adagolja a feszültséget és tereli a gyanút egyik karakterről a másikra. A színészi játék abszolút korrekt (Danny Ramirezt jó volt viszontlátni a The Falcon and the Winter Soldier után), a fényképezés pedig gyönyörű: hóvihar talán még sosem volt ennyire lenyűgöző és fenyegető egyben. Idehaza A hó rabja címmel jött ki streamingre.
Fresh (2022)
Noa (Daisy Edgar-Jones) már jóideje szingli, ezért a manapság oly divatos online társkeresőket bevetve próbál ismerkedni, de az esetek többségében masszív csalódás a végeredmény. Teljesen véletlen fut össze Steve-el (Sebastian Stan), akivel viszont azonnal egymásra hangolódnak. Steve elhívja a lányt vacsorázni, és tulajdonképpen hamar egymás karjaiban kötnek ki. Noa nagyon örül, hogy végre talált magának egy rendes pasit, aki el is hívja magához a kis weekend-házába romantikázni. Itt derül ki, hogy Steve bizony nem egészen az, akinek mondja magát, és Noa másnap leláncolva ébred a pincében. Hát... nem épp egy ideális kapcsolat!
(Forrás: People)
Kezdetben a Fresh egy limonádé romantikus filmnek indul, aztán fél óra után átfordul egy izgalmas, helyenként egész brutális thrillerbe - lényegében a főcím is csak a 33. percnél kúszik be. Spoilerek nélkül elég nehéz beszélni róla, de a Netflix egyik híres sorozatát juttathatja eszünkbe. A színészi játék remek, Daisy Edgar-Jonesra érdemes odafigyelni egyébként is, Sebastian Stan pedig simán hozza a kötelezőt, bár van egy-két nagyon elborult pillanata. Külön kiemelném még a zenét, mert egészen klassz OST-t sikerült összeválogatni, és nagyon passzol az adott jelenethez minden dal. Van egy táncjelenet a Freshben, ami simán ott volt nálam a 2022-es év legnagyobb WTF?-momentumai között. Nálunk Friss címmel keressétek ezt a remek kis filmet.
Hellbender (2021)
Izzy (Zelda Adams) az anyjával (Toby Poser) él kettesben egy erdő közepén, a várostól távol. Teljesen jól elvannak, hobbiként zenélgetnek a pincében, Izzy pedig szeret a környéken nagyokat túrázni és úszni a közeli tóban. Az anyja megtiltotta neki, hogy emberek közé menjen, sőt, hogy egyáltalán megismerkedjen bárkivel, azonban a lány egy nap összefut a hegy túloldalán lazuló Amberrel (Lulu Adams) és barátaival. Izzy itt jön rá, hogy valójában semmiféle betegsége nincs, amitől ne közeledhetne bárkihez, szóval az anyja valamit elég erőteljesen eltitkolt előtte évekig. Ez pedig így is van, hiszen a családban mindenki boszorkány volt korábban, és bár a muter megtanulta kontrollálni a sötét énjét, a 16 éves Izzy számára ez egy teljesen új világot nyit ki - olyan ajtókat, amiket jobb lett volna örökre zárva tartani.
(Forrás: The New York Times)
A Hellbender egy családi film. Mármint nem egy könnyed délutáni matiné beszélő állatokkal, hanem az egészet egy család, méghozzá a valódi Adams Family forgatta. Nem ez az első filmjük, korábban ott volt már a The Hatred, vagy a The Deeper You Dig - utóbbit elég rendesen körberajongták a kritikusok. Többnyire fognak pár kamerát (vagy kamerás mobilt), tripodokat, drónokat, és megcsinálnak mindent maguk. Éppen ezért a Hellbender is olyan lett, hogy minden egyes jelenete művészien beállított kameraszögeket mutat, a zene parádésan jó (a fiktívnek hitt Hellbender zenekar valóban létezik, a családtagok alkotják), egyedül talán a CGI-effektekbe lehet belekötni itt-ott, de többnyire azok is rendben vannak, és egész kreatívak. Tömény folk-horror keveredik egy coming of age sztorival, kellő mennyiségű misztikummal, és néhány gusztustalanul véres jelenettel, olykor konkrétan videóklippeket idéző részekkel. Ha azt vesszük, hogy mindezt egy család hozta össze, akkor tényleg le a kalappal. Mivel ez a filmjük már a Shudderen kötött ki, fényes jövőt látok Adamsék előtt. A Gucci-modell lányukra, Zeldára pedig már most érdemes odafigyelni.
Köszi a figyelmet, a jövő héten ismét jövök három filmmel!
