Aki régebb óta követi már az oldalt, az tisztában lehet vele, hogy nagyon odavagyok a horror műfajért. Legyen szó filmekről, játékokról vagy bármi egyébről, engem azonnal meg lehet venni akármivel, ami kapcsolódik a horrorhoz. Ez azzal jár, hogy nagykanállal fogyasztom természetesen a horrorfilmeket is, amiknek többsége még évek múltán sem jut el nemhogy a hazai mozikba, de DVD vagy Blu-ray kiadásba sem. Éppen ezért arra gondoltam, elindítom a Para-Péntek rovatot, amiben rendre három olyan horrorfilmet mutatok be nektek, amiket nem biztos, hogy ismertek, viszont a műfaj rajongóinak érdemes lehet rájuk nézni – kezdjük is a heti csemegékkel!
Zuhanás (2022)
Becky (Grace Caroline Currey), a pasija, Dan és közös barátjuk, Hunter (Virginia Gardner) a film elején egy meredek hegyoldalon másznak felfelé, amikor - micsoda váratlan fordulat! - tragédia történik, és Dan lezuhan. Becky teljesen összetörik, az alkoholba fojtja bánatát, és még a tragédia után egy évvel sem képes túltenni magát a történteken. Az időközben Instagram-sztárrá vált Hunter felkeresi szétcsúszott barátját, és arra kéri, hogy együtt másszanak meg egy elhagyatott, kétezer láb magas tévétornyot, ami a semmi közepén áll - onnan majd szétszórhatják Dan hamvait, és talán Becky is képes lesz elengedni végre a múltat. A lány belemegy, nemsoká pedig már felfelé kapaszkodnak a rozsdás, ócska tévétorony tetejére. Persze minden nagyon rosszul sül el, Becky és Hunter a torony tetején rekednek, és térerő sincs. Felmenni se volt könnyű, de a lejutás egyenesen lehetetlennek tűnik. Élelem nincs, a víz minimális, a Nap meg perzsel.
(Kép forrása: The Daily Beast)
A készítők között a 47 méter mélyen filmekből is vannak tagok, és a Fall tulajdonképpen ugyanolyan, mint ezek, csak nem a mélyben, hanem a magasban játszódik. Azt meg kell hagynom, hogy a látvány néha piszok jó: aki tériszonyos, az konkrétan megszédülhet egy-egy jelenet láttán, és nem is csodálom, hogy a VOD helyett ezt a filmet nagyvászonra küldték - IMAX-ben brutálisan hatásos lehet. A feszültség egész jól épül, csak a szereplők gyengék, és rendre teljesen érthetetlen, idióta döntéseket hoznak. Túl kell lendülni a szereplők idegesítő viselkedésén, meg bugyuta párbeszédein, és akkor egy kis kólával (bátrabbaknak sörrel) meg chipsszel lazán vállalható.
She Will (2021)
Veronica (Alice Krige) egy visszavonult, egykor tündöklő filmsztár, aki most vonattal utazik Skócia egy távoli vidékére, ahol a nyugalmat keresi. Nemrég esett át kettős masztektómián, és a bulvársajtó természetesen rendesen felkapta az ügyet, így nem csoda, ha Veronica menekül a faggatózó riporterek és a nyilvánosság elől. Vele tart ápolónője, Desi (Kota Eberhardt) is. Megérkezésükkor Veronica elborzadva tapasztalja, hogy egy csomó ember gyűlt össze azon a szálláson, ahol ő egyedül szándékozott volna lenni, a csoportot pedig egy Tirador nevű, fellengzős, beképzelt "művész" (Rupert Everett) vezeti, aki feministának vallja magát. Veronica és Desi szerencsére kapnak egy faházat nem messze az erdőben, és a dolgok itt kezdenek beindulni. Nem elég, hogy Desi egy reggel arra ébred, hogy iszap borítja a padlót, de Veronica is egyre furcsább dolgokat él át: álmában az erdőben sétál, évszázadokkal korábban, és szemtanúja lesz boszorkányégetéseknek és más, a nők ellen elkövetett kegyetlenségeknek. Eleinte teljesen kikészül, de aztán rájön, hogy valójában kezdi megtalálni önmagát. Végre átérzi és elfogadja saját traumáját, amelyet régóta eltemetett hírneve és szépsége álarca mögé. 13 évesen lett sztár egy mozifilmben, amelyet Eric Hathbourne (Malcolm McDowell) rendezett, aki most nekiállt a remake munkálatainak. Eric feltűnése a sajtóban, a tévéinterjúk, és egyéb megnyilvánulásai iszonyú sebeket tépnek fel Veronicában, ugyanis annak idején nem épp a megszokott rendező-színésznő viszony volt közöttük. A múltra pedig nagyon szépen reflektál a jelen: a megannyi borzalom, amiket a színésznő lát és átél, mind a gyógyulását segítik. "A tűz nemcsak pusztít, de meg is tisztít".
(Kép forrása: IMDB)
Charlotte Colbert író-rendező munkáját nagyon szépen egészíti ki az ikonikus Dario Argento, mint producer, valamint Jamie Ramsay csodálatos fényképezése és Clint Mansell hátborzongató dallamai. De a She Will mégsem klasszikus horrorfilm. Akadnak benne felkavaró képek, viszont a mondanivalója sokkal relevánsabb, Veronica elfojtott traumái együtt rezonálnak az 1722-ben történt borzalmas eseményekkel, a bosszú pedig nem maradhat el. Az biztos, hogy nem átlagos film, leginkább talán egy sötét thrillerhez tudnám hasonlítani, de ha valaki kedveli az ilyen különlegességeket, az bátran tegyen vele egy próbát!
Az árva: Első áldozat (2022)
A 2009-es Az árva egy igazán kellemes horrorfilm volt, kellően ütős csavarral. Egy kicsit megijedtem, mikor kiderült, hogy érkezik a folytatása, attól meg még inkább, hogy előzmény-sztorit láthatunk. Isabelle Fuhrman nagyszerű színésznő (lásd: The Novice, vagy The Last Thing Mary Saw), viszont úgy kellett újra eljátszania a kilenc évesnek kinéző Esthert, hogy ő immár 27 éves a valóságban. A legnagyobb kérdőjel számomra az volt, hogy ezt miként oldják meg. És az a helyzet, hogy a First Kill egy többnyire kellemes meglepetés lett számomra. 2007-ben játszódik, két évvel az első film eseményei előtt, mikor Leena először szökik meg az intézetből és veszi fel az Esther álnevet, amely egy eltűnt kislányé. Ennek a kislánynak az igazi szülei pedig nagyon megörülnek, hogy Esther előkerült: hazaviszik és megpróbálnak újra családként élni tovább. Persze Esther ugyanolyan elmebeteg és gyilkos szándéktól fűtött, mint korábban (időrendben később), úgyhogy hamarosan elszabadul a pokol. De vajon ki lesz az, aki meg tudja állítani?
(Kép forrása: Rotten Tomatoes)
Hála az égnek a visszafiatalításnál nem használtak semmiféle CGI-t, a színésznőt direkt úgy sminkelték és olyan szögből filmezték, hogy sokkal fiatalabbnak tűnjön, illetve két gyerekszínészt is alkalmaztak a forgatások során. Ami engem speciel nagyon meglepett - és ebben is hasonlít a First Kill az előző részre -, hogy bedobnak egy mocsok jó csavart nagyjából a játékidő felénél, ami teljesen átírja a játékszabályokat. Onnantól fogva már nem Esther diktál, és ez egész szépen feldobja a cselekményt. A film vége egy picit elkapkodott, ezt jobban ki lehetett volna húzni, de összességében nekem hatalmas pozitív csalódás lett a First Kill. Sokkal-sokkal rosszabbra számítottam, de egy teljesen vállalható horrorfilmet kaptam, jópofa trükkökkel (a szökés például baromi jól lett megcsinálva), váratlan csavarral és kellő mennyiségű vérrel.
Köszi a figyelmet, a jövő héten ismét jövök három filmmel!
