Aki régebb óta követi már az oldalt, az tisztában lehet vele, hogy nagyon odavagyok a horror műfajért. Legyen szó filmekről, játékokról vagy bármi egyébről, engem azonnal meg lehet venni akármivel, ami kapcsolódik a horrorhoz. Ez azzal jár, hogy nagykanállal fogyasztom természetesen a horrorfilmeket is, amiknek többsége még évek múltán sem jut el nemhogy a hazai mozikba, de DVD vagy Blu-ray kiadásba sem. Éppen ezért arra gondoltam, elindítom a Para-Péntek rovatot, amiben rendre három olyan horrorfilmet mutatok be nektek, amiket nem biztos, hogy ismertek, viszont a műfaj rajongóinak érdemes lehet rájuk nézni – kezdjük is a heti csemegékkel!
A keltetés (2022)
A 12 éves Tinja (Siiri Solalinna) látszólag tökéletes családban él – de csak látszólag. Influencer anyja abszolút uralkodik az egész famílián, "Lovely Everyday Life" vlogjában pedig állandóan egy mesébe illő, kertvárosi finn család látszatát tartja fenn, miközben belülről lassan szétrohad az egész. Tinja egy nap talál egy madártojást az erdőben, amit hazavisz, és elhatározza, hogy gondját viseli. A tojás napról napra egyre nagyobb lesz, míg végül valami olyasmi kel ki belőle, ami Tinja legrosszabb rémálmait hozza el.
Elég bizarr horrorfilmek érkeznek mostanság Skandináviából (elég csak a Bárányra gondolni), a Hatching pedig egy kifejezetten jól sikerült, groteszk testhorror lett, egy annyira undorító rémséggel, hogy komolyan a frász kerülgetett ettől az ember-madár hibridtől. Néhány olcsó jumpscare azért befigyel, de összességében egy nagyon elvont filmet kapsz, ahol Tinja kirakat-családja, és műanyag boldogságért foggal-körömmel küzdő anyja az igazán félelmetes, nem is a szekrényben meglapuló, undorító szörnyeteg.
Sissy (2022)
Sissy Cecilia (Aisha Dee) valami borzalmasat élt át gyerekkorában, mostanra viszont igen menő influencer lett, 200 ezer követővel. Egy nap találkozik régi barátnőjével, Emmával (Hannah Barlow), aki a visszahúzódó lányt meghívja egy partiba. A baj csak az, hogy jelen van egy régi közös ismerősük, Alex (Emily De Margheriti) is, akinek igen sok köze van Sissy Cecilia szörnyű, eltemetett emlékeihez. Ó, és persze egy kisebb társaság is összegyűlik, akik azt hiszik, hogy majd jól betépnek és gagyi tévéshowkat néznek napestig, de valójában valami sokkal rosszabb történik, és szépen sorjában elkezdenek hullani.
A Sissy hasonló, mint a Játsszunk gyilkosost! (Bodies Bodies Bodies), azaz itt is kap egy jó nagy fricskát az influencer-kultúra meg a közösségi média (jót nevettem, mikor a főszereplő azzal nyugtatja magát, hogy megnézi, épp hány lájkot/kommentet kapott), de szerencsére a gore is a helyén van, és nem félnek megmutatni, amint valakinek a fején áthajt egy kocsi. Aisha Dee nagyon nagyot megy. Ő viszonylag ismeretlen ausztrál színésznő (egyelőre), de most megkapta a kiugrási lehetőséget, és egészen hidegrázós jeleneteket szállít, főleg a befejezésben. Nem szabad véresen komolyan venni a filmet (az alkotók sem tették), némelyik "gyilkosság" egyenesen vicces, vagy totál a véletlen műve, ami hoz egy kis vérfrissítést a modern horrorfilmek műfajába.
A látogatás (2022)
Egy dán család az olaszországi nyaralás során összefut egy holland családdal. Beszédbe elegyednek, összebarátkoznak, végül együtt is vacsoráznak. Minél jobban megismerik egymást, annál szórakoztatóbbá válik a közös időtöltés. Végül a hollandok meghívják vendégségbe a dánokat, akik ennek eleget is tesznek. Egy hétvégére leugranak hozzájuk, és eleinte minden szép és jó, aztán szép lassan kiderül, hogy vendéglátók bizony nem egészen azok, mint akiknek az olasz nyaralás alatt mutatták magukat. Semmi többet nem szeretnék elárulni, mert lazán az év egyik legerősebb, húsba maró filmélményéről beszélünk.
Ahogy a tökéletesség álcája darabokra hullik, ahogy előkerülnek a piszkos titkok, és ahogy főszereplőink reagálnak az eseményekre, az kifejezetten életszerű, és a Speak No Evil mindvégig erre építkezik. A szereplők között rettenetesen jól működik a kémia, és ez elsősorban a nagyszerű színészeknek köszönhető. Ami felteszi a pontot az i-re, az a befejezés. Ekkora gyomrost az Eden Lake óta nem adott nekem egy film sem, és úgy velem maradt, hogy még a megtekintése után is megébredtem éjjel, és a történések jártak a fejemben. Düh és tehetetlenség, ezek kavarogtak bennem. Erősen ajánlom, de lelkileg ki fog facsarni, mint egy citromot.
Köszi a figyelmet, a jövő héten ismét jövök három filmmel!
Képek forrása: Netflix, Bloody-Disgusting!
