Aki régebb óta követi már az oldalt, az tisztában lehet vele, hogy nagyon odavagyok a horror műfajért. Legyen szó filmekről, játékokról vagy bármi egyébről, engem azonnal meg lehet venni akármivel, ami kapcsolódik a horrorhoz. Ez azzal jár, hogy nagykanállal fogyasztom természetesen a horrorfilmeket is, amiknek többsége még évek múltán sem jut el nemhogy a hazai mozikba, de DVD vagy Blu-ray kiadásba sem. Éppen ezért arra gondoltam, elindítom a Para-Péntek rovatot, amiben rendre három olyan horrorfilmet mutatok be nektek, amiket nem biztos, hogy ismertek, viszont a műfaj rajongóinak érdemes lehet rájuk nézni – kezdjük is a heti csemegékkel!
You Won't Be Alone (2022)
A 19. században járunk, egy eldugott kis macedón hegyi faluban. A helyiek rettegik a közelben élő boszorkányt, aki néha lejár hozzájuk, hogy végezzen a gyerekekkel. Maria (Anamaria Marinca) meggyőzi, hogy ne ragadja el a gyermekét, hanem majd felajánlja neki ő maga, ha az betölti a 16. életévét. A boszorkány beleegyezik, Maria pedig elviszi a csecsemőt egy barlangba, ahol kvázi több mint 10 évre elzárja. Mikor letelik az idő, a boszorkány az egyezség alapján megjelenik, és magával viszi a felcseperedett lányt, hogy belőle is boszorkányt csináljon és együtt éljenek az erdőben.
(Forrás: The New York Times)
Mikor egy film 4:3-as képaránnyal kezdődik manapság, már előre kezdem érezni, hogy itt most valami nagyon művészi, nagyon elvont dologgal fogok szembekerülni. Hát, a You Won't Be Alone igazából pontosan ilyen. Mikor Nevena (Alice Englert, Carloto Cotta, meg később Noomi Rapace, mivel alakváltó a szentem) először lép ki a szabadba, a "visionary director" Goran Stolevski előszeretettel mutatja be, amint rácsodálkozik a természetre, a fákra, a levelekre, meg lényegében mindenre. Olyan film ez, mikor a szereplő percekig forog egy réten, a kamerás meg matt-részeg módjára kering körülötte és lágy muzsika szól. Nevenából is boszorkány lesz, de ő igyekszik megbarátkozni a természettel, amit "pót-anyja" nem néz jó szemmel. Van a történetnek egy íve, de én hamar elvesztettem a fonalat. Egy egész hatásos CGI-jelenet viszont akad a vége felé, aminél elismerően bólogattam - mondjuk, hogy Noomi Rapace hogyan került ide, az még mindig rejtély. Igazából a folk-horror rajongóinak is csak óvatosan merném ajánlani, mert elég nehezen befogadható művészfilm. Inkább azoknak érheti meg ránézni, akik vadásszák a különlegességeket.
The Sadness (2021)
2008-ban Garth Ennis (The Boys, Preacher) és Jacen Burrows (Moon Knight, Providence) elhozták minden idők legbetegebb képregényét a Crossed képében. Az azóta már számtalan spin-offot megélt kötet arról szólt, hogy kitör egyfajta járvány a világon, ami az emberek többségét kegyetlen, szadista vadállattá változtatja, akiknek innentől egyetlen céljuk van: megkínozni, megd*gni és megölni mindenkit, aki eléjük kerül - nem feltétlenül ebben a sorrendben. Rob Jabbaz kanadai filmrendező a The Sadness képében bár nem hivatalosan, de lényegében megcsinálta a Crossed adaptációját. Brutalitásban ez a gore-parádé simán hozza ugyanazt a szintet!
(Forrás: Destroy The Brain!)
A fiatal pár, Jim (Berant Zhu) és Kat (Regina Lei) Tajvan szigetén élnek, békességben, boldogságban. Egy nap szó szerint elszabadul a pokol, mikor egyre több "fertőzött" jelenik meg a környéken. Vérben forgó szemekkel csak a pusztítás, a gyilkolás, a szadista hajlamok és a fékezhetetlen szexuális vágy hajtja őket, szóval az egymástól elszakadó fiataloknak egyrészt túl kell élniük ebben a káoszban, másrészt újra meg kell találniuk egymást. Jim fel is kerekedik, hogy az elmeháborodottaktól hemzsegő városban megkeresse barátnőjét, míg Kat igyekszik elbújni a szörnyűségek elől. Azonban egy mániákus őrült már kiszemelte magának. A The Sadnessben vödrökkel hordják a vért, sőt, egyenesen egy tartálykocsiból locsolják szét, annyira brutális ez a film. A maszkmesterek tökéletes munkát végeztek, konkrétan gyomorforgató majdnem az összes jelenet, amiben a "fertőzöttek" tombolnak. Szakadnak a végtagok, kiömlenek a belek, megidéződik a Szerb film (ráadásul az egyik legundorítóbb jelenete), és konkrétan kiakad a gore-mérő - Takashi Miike elégedetten bólogatna. Lehet rá zombis filmként hivatkozni, de a The Sadness sokkal több ennél. Legalább akkora vérfrissítés a műfajnak, mint a The Raid 1-2 volt az akciófilmeknek. Igazi bűnös élvezet, a metrós jelenet pedig minden alkalommal üt, mint az ólajtó.
You Are Not My Mother (2021)
Char (Hazel Doupe) nehezen jön ki az anyjával. Angela (Carolyn Bracken) ugyanis néha olyan, mintha ott sem lenne: figyelme elkalandozik, nem emlékszik dolgokra, és így tovább. Egy nap Char a suliból hazafelé tartva megpillantja az anyja kocsiját a pusztaság közepén - teljesen üresen áll egy mezőn, az ajtók nyitva. Egy egész napig Angela nem tér haza. Ám amikor már a rendőrséget is bevonják a nyomozásba, a nő egyszercsak beállít. De ez az Angela már nem ugyanaz, mint aki korábban volt. A sztoriról ennyi bőven elég is. Újabb ír horrorfilmmel állunk szemben, szóval a Caveat és a The Hallow után reménykedtem, hogy ismét valami minőségiben lehet részem. Ezt nem teljesen kaptam meg, de azért nem volt rossz az élmény.
(Forrás: Prime Video)
A You Are Not My Mother egyébként egészen erősen, már-már sokkolóan kezd, és a nyomasztó hangulat végig kitart, amire a dublini táj is rádob egy lapáttal. Viszont a szereplők néha totál irreális, logikátlan dolgokat művelnek, amik felett nem igazán tudtam szemet hunyni. Ez főleg a film vége felé ütközik ki, de gyorsan hozzá is teszem, hogy már az elején egy álomjelenetben meg kapunk egy nagyszerűen felépített, hatásos jumpscare-t, ami hasonlóan jó lett, mint a Caveat pincés jelenete (erről majd legközelebb!). Ha épp nincs semmi más és egy kis horrorra vágytok nyugtalanító atmoszférával, creepy anyukával, meg ékes ír akcentussal beszélgető emberekkel, akkor érdemes lehet rámenni - csak ne legyenek túl magasak azok a bizonyos elvásárok.
Köszi a figyelmet, a jövő héten ismét jövök három filmmel!
