Új év, új lehetőségek – tartja a mondás, mi azonban úgy gondoltuk, egy-két megálló erejéig még kitartunk a szeptemberben indult rovatunk mellett, és hozunk nektek néhány olyan játékot, ami szerintünk megérdemli a „korszakalkotó” jelzőt. Szerencsére ezúttal is sikerült összeállítani egy ütős hármast, melynek tagjai hangulatban és stílusban is különböznek egymástól – perspektívában viszont nem, szóval örülni fognak azok, akik szeretik a „nézd a hátam” típusú alkotásokat.
Mafia
A trió legrégebbi darabja Csehországból indult világhódító útjára, az Illusion Softworks (később 2K Czech) produkciója azonban nem emiatt került nehéz helyzetbe, hanem azért, mert a paradigmaváltó GTA 3 után látott napvilágot, a városi környezet miatt pedig boldog-boldogtalan a Rockstar Games remekművéhez hasonlította. Hamar kiderült, hogy teljességgel alaptalanul, a Mafia: The City of Lost Heaven cselekménye ugyanis meglehetősen lineáris mederben csordogált a témából eredően nem túl vidám végkifejlet felé, maga a címadó város pedig inkább díszletként funkcionált, amelyben megismerhettük Tommy Angelo Thompsonnal és Colttal írt históriáját. A legjobb gengszterfilmeket idéző elbeszélésmód, a fantasztikus szinkron, az emlékezetes karakterek és a kellőképpen változatos missziók mind hozzájárultak ahhoz, hogy Daniel Vávra (aki az elmúlt években ugyebár a februárban érkező Kingdom Come: Deliverance 2-n ügyködött) alkotása instant klasszikussá váljon, később pedig bekerüljön a halhatatlanok csarnokába. A Hangar 13 remekül sikerült remake-jének köszönhetően ráadásul már modern köntösben is átélhetjük a videójátékok történetének egyik legjobb (és legjobban előadott) sztoriját, szóval mindenkit arra bíztatunk, hogy sürgősen pótolja, ha eddig esetleg kimaradt az életéből!
Assassin’s Creed 2
Hiába vártuk tűkön ülve a legelső Assassin’s Creedet, a mostanra szinte mindenki által ismert franchise kiindulópontja végül 2007 egyik (ha nem A) legnagyobb csalódásaként vonult be a történelembe. Hiába volt ugyanis remek (sőt, egyenesen fantasztikus) a körítés és érdekes a koncepció, végül egy repetitív „lopakodós” címet kaptunk, ami már az első néhány órában ellőtte az összes puskaporát, így pillanatok alatt köddé vált az újdonság varázsa. Nehéz dolga volt tehát a Ubisoftnak a második rész elkészítése során, a szebb napokat is látott cég azonban sikerrel vette az akadályokat, és lerakta az asztalra minden idők egyik legjobban sikerült folytatását. Az Assassin’s Creed 2 az elődje összes hibáját kijavította (a szögegyenes harcrendszert leszámítva), miközben ügyesen szövögette tovább az abban megkezdett történetet, a középkori Itália lenyűgözően felépített városaiba pedig annyi tartalmat pakoltak az alkotók, hogy a maximalisták több napra is elveszhettek a reneszánsz éra pezsgő forgatagában. Az első etappal ellentétben Ezio kalandja maga volt a változatosság definíciója, mert bár a legfőbb célt itt is a nevesített célpontok eliminálása jelentette, egyrészt többféle módszerrel is eljuthattunk a „requiescat in pace” mondatig, másrészt a közkedvelt protagonista eszköztára is alaposan kibővült Altair felszereléséhez képest – plusz ebben ugyebár volt lehetőségünk fejleszteni őket. Ugyan tény és való, hogy a Ubisoft később az összes létező bőrt lenyúzta erről a formuláról (nem véletlen, hogy a 2017-es Originsszel ismét változtatott a recepten), ám ez nem igazán releváns abból a szempontból, hogy az Assassin’s Creed 2 teljesen megérdemelten került a széria legjobb részeit felvonultató lista élvonalába.
Mass Effect
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a manapság kissé gyengélkedő BioWare 2007-ben megjelent akció-RPG-je is felkerült erre a listára, ám higgyétek el, jó oka van a döntésnek. Nem elég ugyanis, hogy a Mass Effect lerakta az alapkövét minden idők egyik legkedveltebb videójátékos trilógiájának, a műfajban alkalmazott dialógusrendszert is sikerült megreformálnia a párbeszédtárcsa segítségével – más kérdés, hogy nem sok csapat másolta le a „házit”, holott szívesen látnánk viszont más alkotásokban. Tovább erősítette a filmszerűséget, hogy a csevegések során dinamikusan változtak a kameraállások, így nem a felek ábrázatát kellett bámulnunk perceken keresztül, ami nagyban segítette a beleélést, nem mellesleg még emlékezetesebbé váltak miatta a társakkal folytatott eszmecserék, valamint a sztori fordulópontjai. Játékmenet és mechanikák terén ugyan semmi újat nem tudott felmutatni a Mass Effect, ám a megjelenését követően egyre több alkotásban (példának okáért a The Witcher 2: Assassins of Kingsben) voltak gondosan felépített, mozifilmeket idéző párbeszédek, ezért pedig nem lehetünk eléggé hálásak a BioWare csapatának.
Ennyi fért bele 2025 első múltidézőjébe, de idén is rengeteg retro téma kerül feldolgozásra az oldalon, szóval ne felejtsetek el benézni, ha egy kis nosztalgiára vágytok!
A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!
A borítókép forrása: Ubisoft, CBR
