Rovatunk legújabb fejezetében ismét olyan klasszikusok felé vesszük az irányt, melyeket nemcsak az idősebb, de a fiatalabb korosztály is ismerhet – egyet biztosan, hiszen 2021-ben érkezett hozzá remaster, ami mostanra került ténylegesen játszható állapotba. Nem is szaporítanám tehát tovább a szót, lássuk az idei esztendő utolsó nosztalgiacsokrát.
GTA: San Andreas
Kezdjük is a bevezetőben említett produkcióval. A Grand Theft Auto: San Andreas ugyan nem igazán reformálta meg a GTA 3-ban bemutatkozott formulát (nem véletlen, hogy Claude története szerepelt először a listán), ám a három nagyvárost is felvonultató sandbox akkora hatást gyakorolt a PS2-es érára, hogy vétek lett volna kihagyni a szórásból. Nem elég, hogy a Rockstar remekműve mindent kisajtolt a szóban forgó hardverből, a széria rajongóinak egy része is CJ nagy kalandját tartja a legjobb felvonásnak – nekem személy szerint a Vice City a kedvencem, de meg tudom érteni, hogy miért a „folytatás” lett annyira piedesztálra emelve. A San Andreas a lehetőségek valódi tárházát nyújtotta a nyílt világú címek kedvelőinek, története nem csupán jól lett megírva, de jól is lett előadva, a ’90-es évek atmoszférája pedig valósággal letaglózta az embereket – pláne azokat, akik rongyosra nézték a Végre péntek és a Ne légy barom, míg iszod a dzsúszod a gettóban című mozikat. Ám ennél is fontosabb, hogy a megjelenése után mindenki erről a játékról beszélt, idővel pedig valódi jelenséggé nőtte ki magát, éppen ezért úgy éreztem, hogy hiába nem volt forradalmi a GTA: San Andreas, igenis itt a helye ebben a rovatban.
Fallout 3
Az Interplay Productions által útjára indított Fallout-szériát a Bethesda vette kezelésbe 2004-ben (2007-ben került sor a teljes franchise megkaparintására), a stúdió munkájának gyümölcse pedig 2008-ra érett be, méghozzá a Fallout 3 képében. A posztapokaliptikus RPG ugyan nem esett messze a The Elder Scrolls-sorozat fájától, hiszen kis túlzással egy modern környezetbe ültetett Obliviont kaptunk, ám pont emiatt gondoltam úgy, hogy az említett esztendő egyik legjobb alkotásának is helyet szorítok a listán, mivel a széria szempontjából egy valódi paradigmaváltásról beszélhetünk. Izometrikus nézet helyett ugyanis immár belső (vagy épp külső, egyéni ízlés kérdése) nézetből fedezhettük fel a szebb napokat is látott világot, és bár az időmegállításon alapuló V.A.T.S. a Fallout 3 harcaiban is komoly (sokszor életmentő) szerepet játszott, az esetek többségében valós időben tettünk pontot a csetepaték végére. A megváltozott perspektíva ellenére persze a harmadik etap is beleillett a franchise-ba az utánozhatatlan fekete humorával, a hangulatával és az érdekesnél érdekesebb karaktereivel (a fantasztikus szintlépésről már nem is beszélve), ám tagadhatatlan, hogy egy valódi fordulópontot jelentett a Fallout életében, így aztán bőven megfelel a címben szereplő kritériumnak.
Need for Speed: Underground 2
A Halálos iramban filmeknek köszönhetően a 2000-es évek elején szinte mindenki odáig volt a tuningolt verdákért, olyannyira, hogy az akkoriban még a fénykorát élő Need for Speed-sorozat is erre az ösvényre kanyarodott rá a 2003 novemberében napvilágot látott Undergrounddal. A rá egy évre érkező folytatás, az idén már húsz esztendős Underground 2 értelemszerűen továbbvitte ezt a vonalat, a megboldogult EA Black Box azonban nem elégedett meg azzal, hogy felmelegíti a töltött káposztát, helyette inkább egy nyílt (pontosabban „nyílt”, hiszen itt még nem térhettünk le az utakról) világba helyezte a száguldozást, amivel új fejezetet nyitott a Need for Speed sebességváltóval írt könyvében. Ennek köszönhetően az Underground 2 még a játéktörténelem egyik legsűrűbb évében (Far Cry, DOOM 3, Half-Life 2, The Sims 2, GTA: San Andreas, World of Warcraft, hogy csak néhány címet említsek) is képes volt kikaparni a maga gesztenyéjét, a 2005-ös Most Wanted mellett pedig ezt a részt kedvelik leginkább a fanok – persze akadnak olyanok, akiknek nem jött be a neonfényben fürdő vonal. Ebből adódóan úgy vélem, hogy hiába nem forgatta fel az ipart a Need for Speed-széria hetedik felvonása, így is kellőképpen fontos ahhoz, hogy tökéletes lezárásként szolgáljon sorozatunk legújabb részéhez.
Ezzel pedig búcsúzik a rovat az idei évre, de természetesen jövőre is előveszünk még néhány közismert (és közkedvelt) produkciót, szóval tartsatok velünk 2025-ben is, ha egy csipetnyi nosztalgiára vágytok!
A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!
A borítókép forrása: Bethesda
